Papp kontra Varga

44 - Rohonczi Mariann

Nyugtalan vagyok mostanában. Még a végén a férjemnek igaza lesz, és Anka már tényleg nem tér magához. 

Miért ne hihetnék én a gazdasági szakjogász ügyvéd és politológus katona a kutatóorvos tudósnak ebben a kérdésben? 

Áron nem hazudik. Egyébként sem, de nekem főleg nem. Tudja, hogy Anka a barátom, aki már lassan 30 éve elkísér. 

Azt is tudja, hogy tudnom kell, hogy magához tér-e, hogy bármit is kezdeni tudjak a problémával. 

Főleg, hogy van most tennivalóm. Juli terhes, babaszobázunk. Vissza akartam kérni Ankától dolgokat, de ez most nem a megfelelő alkalom, hogy zavarjam Mátét ilyesmikkel. 

Ott a déli válság, az energiaproblémák... az ország nagy része nem is tud róla. Arról sem, hogy a forint konkrétan mindjárt bedől. 

Olyan spekulációk indultak el, hogy én is csak a fejemet vakarom, pedig már mindent is láttam.  Feltűnnek fura alakok - nem a migráncsok, akiktől mindenki fél - nagyon művelt, sikeres, lekövethető, és átvilágítható emberek. Egy gond van vele, ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt, rájövünk, hogy az az ember kb 2 éve létezik. 

Ezért is fejleszt gőzerővel Márk. Hogy meglássuk az ember történetét, a hitelkártya- adatait, a közösségi háló adatait... egyben.  Mindezt, ha összevetjük és átszűrjük egyéb adathalmazon, lehet, hogy rájövünk, hogy honnan jönnek. Addig is... figyeljük őket csendben. Jó lenne megbeszélni valakivel... mondjuk Ankával. Egyszer átvilágítottam - hogy beszélgetni tudjak vele. A férjemnek is a legmagasabb jogosultsága van - egyszerűen nem várható, hogy együtt éljenek valakivel, és nem tudják, hogy mi történik körülöttük. Elvileg tilos. Leszarom. Ők a családom. Anka egyébként tehetséges közgazdász, akinek jó orra van a trendekhez. Az asszisztensem behoz egy csomó papírt. Hiányzik Bálint ezredes. Persze érthető, hogy főbe lőtte magát. De abban a pillanatban az volt a helyes. Mi mind készek vagyunk meghalni a hazánkért. 

Megnézem Ankát - semmi változás, aztán beülök a Teslába, és hazaindulok. Aztán megfordulok - záróvonalon - leszarom, büntessenek meg - és Anka lakásához megyek. 

Máté otthon van. Semmit nem csinált... ült, az állatkákkal az ölében a szőnyegen. Naponta látogatja a feleségét. 

Sétáltatja a kutyát. 

Próbál. 

Elment pszichológushoz. Nagyon maga alatt van. 

Átölelem, viszonozza. - ne gyászoljuk el - suttogja a fülembe. 

A legjobb barátnőm - bukik ki belőlem. 

- Semmi baj- suttogja. - Fel fog ébredni. Tudom. 

Legyen neki igaza. 

Ekkor csöngetnek. Felállok, ajtót nyitok. Varga Fanni áll az ajtóban, friss frizurával, divatosan, elegánsan.

- Visszahoztam a kislányt - mondja halkan - kezénél fogva vezetve Vilmit. 

Máté mögöttem áll, Vilmi odaszalad, felveszi. Csak azt hallom, hogy apaapapa, meg hogy Vilmi drágám, de jó, hogy látlak. 

Jönnek az állatkák is. Behúzom magam mögött az ajtót, és teljes erőből állon vágom ezt a ringyót. A másikat szó szerint a kicsi előtérben a fal adja. 

- Jelents fel, vagy csinálj amit akarsz - mondom fojtott hangon, a fegyvert kiemelve zsebemből - de ha még egyszer a közelükbe jössz, elintézlek. 

Ezzel becsukom az ajtót, és visszamegyek a lakásba. Fanni az ajtó előtt ül, zúgó fejjel. Majd szólok az asszisztensemnek, hogy a kameraképet tüntesse el. 

Megtelik a szívem szeretettel. A lökött kutya át és keresztbe ugrál Mátén és Vilmin és hangosan csahol örömében. Néha nyüszít is. A macska jár körülöttök és úgy dorombol, mint egy villanymotor. 

Vilma fekszik Máté mellkasán, és úgy szorítja, mint egy fuldokló. Észreveszem, hogy pelenka van a kislányon. Ez gáz. Visszaülök melléjük a szőnyegre. Anka lakásában vannak ugyan bútorok, de mindenki csak a vastag gyapjúszőnyegen dagonyázik. Vilmi odafut. 

- Mannanéni szia - aztán kapok egy nagy cuppanós csókot és már vissza is megy Mátéhoz. Érzékelem, hogy soványabb, az arca megnyúltabb. Ez a gyerek nem volt boldog az elmúlt időszakban. 

Még egy mínusz pont Varga Fanninak. 

Félig minden rendben. Már csak Ankának kell felébrednie. Megcsördül a telefonom. Ma sem érek haza...