Papp kontra Varga

46 Anka - régen

Valahogy túl kell élnem a holnapot. Kirándulni viszem a haladó csirkefogó osztályomat. Másodéves villanyszerelők - villanyászok. Jövőre végeznek, ha addig szét nem szedik az univerzumot. 

Húsz darab magas, vállas izmos kamasz, meg az öregedő kövér nővel egy vonaton. Remélem, megúszom. Valahogy megérkezünk Kecskemétre. Addig megettek egy kisebb pékséget, teleszemetelték az IC-t, ordítoztak egy kicsit, aztán mindenki bezombult a telefonjába. Felimádkoztam őket a buszra, persze megint enni kellett, meg pisilni - bár ők máshogy fogalmaznak. 

A Mercedesből nem dobtak ki bennünket- még Miklóst sem, aki szerintem érthetővé teszi az abortuszt és visszahozza a halálbüntetést. Eszünk, megzsarolom őket, hogy legalább a belvárost sétáljuk át...  megnézzük a Cifra Palotát, hazamegyünk. 

Andor természetesen belakta a lakást reggel óta, az ágy tele van régi, dohos papírokkal, a ruhái a kanapén. Poharak az asztalon. 

A tányért véletlenül sem tette bele a mosogatóba.

Kiszedem a macskaszart, komolyan, az emésztése valami hihetetlen. 

Leülök, csöng a telefon, megválaszolom a messenger üzeneteket, újramosom a mosást, ami benn rohad a mosógépben reggel óta. 

Andor azon lamentál, hogy miért kell mindent elrakni. Én meg csak pihenni akarok csendben. A dobhártyám fáj a kölyköktől. 

Öntök magamnak egy Gin-Tonikot, és végighallgatom a férjem arról, hogy alkoholista vagyok. 

Lehet, hogy az vagyok. Nem érdekel. 

Iszok és nézek ki az ablakon. Kiülök az erkélyre, a macska jön velem. Túljutottam a napon, ki vannak javítva az érettségik, a jegyek le vannak zárva. 

Már nem akarok semmit csinálni, négy napot kell tanítanom, a többi érettségiztetés. 

Nem tudom, hogy hogy miért érdemes élni. 

Szeretetet nem kapok, gyerekem nincs. Jó fej kollégáim vannak, egy olyan csapat, ahol számítok, problémás gyerekekkel. Két állami gondozott, három olyan van, akit ver a szülő, van egy, akinek az anyja ott áll az állóhelyen az ötösön minden egyes délután. Szegényem nem az elegáns faja. 

Kevés foga van, és rendesen el van hízva. Az arca sebhelyes, kevés haja van. Gyakorlatilag minden klisé a csúnya nőkről. Nem is éretem, hogy ki fizet azért, hogy vele legyen. Márpedig nem keres munkát, és a gyerek jól öltözik. 

Minden gyerek jól öltözik, nagyon pénztudatosak, nincs sportcipő hat számjegy alatt. A ruhában nincsen király.

Jön a macska. Dorombol. Rendet teszek. Száadszor is. 

Nézek egy kis My family-t.  

Iszom még egy G&T-t, a madagaszkári fügén érlelt fűszeres gint anyukám adta, a csokit egy szakdolgozóm hozta, aki nekem dedikálta a szakdolgozatát. 

Mindig felvidít. Olyan, mintha az én családom lenne. Szeretem benne azt az iróniát, amikor eljátszhatjuk, hogy a társunk, a gyerekeink bosszantóak lehetnek, mert annyira összetartozunk. 

Senkim nincs. Egy zombi férjem, egy csomó orvosi időpontom. Egy kollégám, akit szeretek. 

Várom, hogy elaludjak. Akkor legalább nem kell ébren maradnom. Nem kell szembenéznem az üres valóságommal.