Papp kontra Varga

54. Varga Fanni

Kijövök a hiperelit ügyvédi irodából. Engem sem ejtettek a fejem lágyára, Polgár Janka vagy rajongó, vagy Máté már felkérte. Egyik eset rosszabb, mint a másik. Összeszorítom a számat. Sétálgatok a városban, felnézek, a Központi Kórház van előttem. Eszembe jutnak a lányok, a barátaim. Mennyit hülyültünk annakidején az ikrekkel. Juli a kedvesebb, elnézőbb, először ráírok. Nem jön válasz. 

Írok Millinek is. 

"Nemsokára kinn vagyok" - jön a tömör válasz. 

 Megrendelem a kávét, Milli sietős léptei hangzanak. A kék sebészruhára kapott fel egy fehér köpenyt, fonendoszkópja a nyakában. 

A pultnál kér egy feketét, majd odajön. 

- Nem tudom, hogy mit képzelsz - mondja. - Majdnem megölted a nőt, aki anyám legjobb barátja. Arckifejezésem láttán kicsit megenyhül. Folytatja. 

- Mikor elvetted Vilmit Mátétól és Ankától, mindketten megzuhantak. Máté egy-két napra különment, Anka meg bevett egy csomó tablettát. Nem halt meg, de azóta kómában van. 

- Én ezt nem akartam...

- Értem, Fanni, de néha gondolkodhatnál is. - Én nem értem, hogy hogy jössz te ehhez az önző viselkedéshez! - kiérkezik a kávéja, egy hajtásra kiissza. - fizesd ki - áll fel, és indul vissza a kórházba. Nem néz hátra. Szőke, hullámos haja copfban lobog utána. 

Érkezik Juli válasza is: 

"7. emelet 23. rendelő. Egy fél óra múlva már jöhetsz". 

Addig megiszom a kávét, kifizetem Milliét is. A kórház szép, egyszerű, minimalista és nagyon tiszta. 

A hetedik a gyermekgyógyászat, egy kő ül a gyomromban, ahogy az anyukákat gyermekeikkel láthatom. 

Nem kopogok. Ha Juli azt írta, fél óra, akkor az fél óra. 

A rendelő barátságok, élénksárga. Juli felkel, elém jön, megölel. 

- Készítek neked gyógyteát - mondja. 

Elnevetem magam. Juli meg az ő gyógyteái...

- Mikor ... mikor jön a baba? - köszörülöm meg a torkom. 

- Még kb 2 hónap - mondja. 

- Ha már babák, megvizsgáltam a tiéded - mondja. Nem volt jól, de már alakul. 

- Mindent megtettem - próbálom elmondani. 

- Fanni, - kezdi szelíden. - Kimozdítottál egy két éves gyereket a megszokott környezetéből, elválasztottad a szüleitől, elvetted az anyját és az apját, és a testvéreit/barátait, a kutyát meg a macskát. Lehetsz te bármi, de ez egyszerűen gonosz volt. 

-Mi történt Máté... 

- Feleségével? - kérdezi Juli. Bólintok. 

- Nos, miután elvitted a kislányt, Máté külön költözött. Ivott, és gyászolt. Anka egyedül maradt. Majd úgy gondolta, nem kívánja tovább folytatni, és öngyilkos lett. Szerencsére Máté ösztönei és Anyám apparátusa - talán - még időben érkezett.  De Anka kómában van már hetek óta. 

- Már akkor is ? 

 - Már akkor is kómában volt, mikor a kislányt visszavitted Máténak. - szórakozottan megsimogatom az állam. Már nem kék. 

- És ők hogy nevelhetnek gyereket, ha én nem? - tör ki belőlem? - az egyik szuicid, a másik meg dilis! 

- Fanni - áll fel Juli. Máté és Anka cselekedeteit, a szeretet, az önzetlenség, a veszteség és a gyász mozgatja. A tiédet... nem tudom.  Felírom egy pszichiáter számát. 

- Te hogy vagy ilyen kedves hozzám? - kérdezem. 

- Volt egy úriember valamikor nagyon régen - kezdi Juli. - Azt mondta, hogy az orvosnak gyógyítania kell, mindenekfelett. Szerintem te beteg vagy, és pszichiáterre van szükséged. Ezért adok neked egy telefonszámot. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha elmész hozzá, és gyógyulni kezdesz.  De a barátomnak már nem tartalak. 

Szervusz - köszön el mosolytalan arccal. 

Kimegyek a kórházból. Semmim sincs. Van egy demens apám, aki nem ismer meg, egy nárcisztikus anyám, egy elegáns lakásom. Nincs gyerekem, nincs pasim, (Bálint ghostingolt), és nincsenek barátaim. Ja, állásom sincs, az a kurva Erika nagyon jól húzgálja a szálakat. Senki nem akar velem dolgozni. Mit csinál ilyenkor az ember? 

Elindulok ahhoz az egyetlenhez, akitől ezt megkérdezhetem.