Papp kontra Varga

27- Anka régen

- Cser Mariann, akarod- e férjedül az itt jelenlevő Rohonczi Áront? - kérdezi a negyvenes anyakönyv-vezető. Mariann habosbabosban, fátyolban, én vagyok a tanúja. Igazából csak négyen vagyunk itt, csütörtök reggel van, de Mariann fel akart öltözni. Én egy fekete kosztümöt vettem fel, az államvizsgára tartogattam. 

Mariann gyönyörű. Frufru,hullámos haj, fátyol, földig érő ruha. Áron sötétkék öltönyben van. Janó, a másik tanú motoros szerkóban. 

Visszagondolok arra az időszakra, amikor a gömbölyded Anka meg a hosszú, lapos Manna együtt jártak a kisvárosi Tóth Árpád Gimnáziumba. 

Erős verseny volt köztük, mindketten szerették az irodalmat. Mindketten szerettek vitatkozni. Mariann jogász akart lenni, Anka tanár. 

Mindketten elértük, amit akartunk. Mariann, aki nem akart családot, négy gyermek anyja és nemsokára nagymama lesz. 

Én meg most leszek anya - ötven éven felül. Ma van a második esküvőm. 

Férjez megyek - a lelki társamhoz, az ország leghíresem szívtiprójához.  Most csinálok teljes hülyét magamból. 

Ugyanúgy, mint Mariann korábban, én is a hétköznap reggelre voksolok. Nekem még esküvői ruhám sincs. Máté vászonnadrágban, galléros pólóban. Én világos térdnadrágban, sötétkék topban.  Megérkezik Mariann, gyakorlóban - nem volt ideje átöltözni. Befut Beni is, Máté legjobb haverja. Vagy az egyik legjobb haverja, egy idő után a harmincas fiatal színészeket nem tudom megkülönböztetni. 

Márpedig meg kell - a férjem barátai. 

- Akarom - mondja egy idegen, rettegő nő a hangomon. Attól is félek, hogy utánam Máté azt mondja: - hülye vagy? - elvegyem ezt? - és otthagy. Ezt a kételyemet megosztom Rohonczi ezredessel is, aki csak megtekinti a körmeit, majd a gyakorlója végtelen zsebéből elővesz egy Glockot. Én is azzal a fegyverrel tanultam lőni. 

- akkor elássuk - mondja Mariann. Máté igent mond persze, majd szenvedélyesen megcsókol. Az anyakönyv-vezetőnek szeme se rebben. 

Megcsókoljuk egymást, majd odakint az egyik Rohonczi-lánytól, talán Millitől átvesszük Vilmit. 

Mariann elmegy, Milli is fut. Máté, Beni, Vilmi és én beülünk a RAV-ba és elmegyünk enni a kedvenc kifőzdénkba, Marcsi néni menzájába. Majd hazamegyünk. Vilmi alszik. Az állatkáim érzik, hogy különleges nap van, mert lábujjhegyen kihátrálnak a hálószobából. 

- Most kéne valami nászéjszaka-szerű - mondja a férjem. 

Fényes nappal van. Leengedem a redőnyt. 

Megcsókol. 

Lecirógatja rólam a ruhát, megáll - annyiszor, ahányszor elbizonytalanodom a negyvennégyes méretemhez tartozó hurkák miatt, és változatos helyeken megcsókol. 

Nézem - a redőnyön átszűrődik a fény - hibátlan, sovány testét, és nem értem. Szerintem amikor rám néz, nem engem lát. Volt valami hülye, zs kategóriás film egy kövér lányról, akit soványnak látott a pasija. Hirtelen meg is osztom a filmélményt. Természetesen ő is látta. A filmélményem vágygyilkosnak bizonyul. 

- Mikor szokod már meg, hogy szeretlek- fekszik le mellém a hajamat cirógatval. 

- Hát ez az, nem szokom meg. - Mondom. 

- Most vettelek feleségül - mondja, műfelháborodottan. Hát igen, mondom, majd megcsókolom. Mégis lesz valami. 

Az esküvőnk napján késő délután elmegyünk egyet sétálni, majd bevillan neki, hogy szinkronja van, majd elrohan. én is olvasgatok, van egy szakdolgozatíróm, aki rám maradt az előző félévből. Szerintem ő sem érti ,mit ír. Maga az idill az élet. Vagy elhiszem, hogy életem innentől maga lesz a tökély és el merem hinni élni, vagy sürgős kezelésre lesz szükségem.