Papp kontra Varga

30 - Papp Balázs

Mindig is szerettem az Ausztrál telet. Csodálatos, tiszta, nyugis időszak. Nincs dögmeleg, de fűtés nincs a házakban. Ausztráliában minden logikus. Az esővizet szűrjük meg. 

Azzal mosunk, húzzuk le a wc-t. A mosóvíz szintén a wc-t öblíti. Takarékoskodunk. Ausztráliában a víz nagy kincs. 

Mindegy.  Logikusan élünk. És van egy csomó egyéb bevételem, mert nagyon sok mindent meg tudok csinálni a ház körül. Például a falazást, szigetelést. Egy hétvégi projektből a Bali nyaralást is megfinanszíroztuk. Két főre, első osztályon. Jó, itt nem olyan nagy távolság. Mindegy, Bali gyönyörű volt. 

És most itt az öcsém... a feleségével. Meg a lányával. Tudom, hogy Ankának nagyon sokat köszönhetünk. Akkor is furcsa, hogy egy nálam is idősebb nő az öcsém felesége. Nem is szép és fiatal. Látszik Mátén, hogy szereti. 

Ülünk a hátsó verandán - a csajok ülnek az elsőn - és isszuk a sört. A csajok boroznak. A pici unokahugom az asztalra van feltéve a hordozóban, hogy az erre járó bogarak, kígyók meg ne találják. 

Itt ugyan nem sok állat van, azonban bármi erre tévedhet. Vilma Angelika egy nagyon bájos kislány. Pihe-puha szőke fürtös haja van, én emlékszem még Máté hajára. Már iskolás voltam, mikor ő ilyen pici volt, teljesen ugyanilyen haja volt. A szeme is ilyen színű volt - ilyen is maradt. Nagy szürke babaszemek. 

A hideg borzongatja a hátamat, miközben a zárt osztályról beszél. 

Nem voltam ott. Már megint nem voltam ott a családommal, mikor szükségem volt rá. 

Átölelem az öcsémet. 

- Semmi baj, Bazsi - mondja. 

- De van baj - mondom. Nem voltam ott. Soha nem vagyok ott. Nincs is rajtad kívül rokonom, csak a nagyi, és mindig magadra hagylak. 

- Fel kellett nőnöm - feleli Máté. 

- De nem vakon, nem a zárt osztályon, bazdmeg! 

- Hát, nekem ott kellett felnőnöm - mondjs. Felállok, elsétálok. Utánam jön. Vállamra teszi a kezét. Feláll, elsétál. Utánamegyek, a vállára teszem a kezem. Lerázza, felém fordul. 

- Figyelj, nem kell a kibaszott lelkifurkád. Túl vagyok rajta, és most átutaztam a világon, hogy a családommal legyek. Elhoztam a kislányomat - elcsuklik a hangja. Átölelem. Szorosan. 

- Bazsi, boldog vagyok - mondja. Annyira boldog, hogy el sem hiszem. 

- De láttad már 

- Láttam, és nem érdekel. Voltak körülöttem aranyásók, volt lélektelen szuka. 

- De nem tetszett neked

- Nem, nem tetszett nekem. Nem rá számítottam. Viszont az életem része. 

- Szexeltek? - kérdezem. 

- Hát persze, hogy szexelünk! - csattan fel. 

- és jó vele a szex? 

- Most már jó. 

- Az megvan, hogy mikor ötven éves leszel, ő hetven lesz? 

- Hatvanhét. 

- Te Máté, nem anyut keresed benne? 

- Baszódj meg - morogja az öcsém, és bemegy. Lendületből viszi magával a kicsi lány hordozóját az asztalról. Az ajtó csattan utána.