Nem vagyok örökbefogadó szülő. Nevelőszülő és gyám vagyok, Vilmát bármikor elvehetik tőlem. Megszakadna a szívem. A két éves kislány a szőke kis copfjaival, a nagy szürke szemével nagyon édes.
- Hajam, mint anyáé, szemem, mint apáé – hajtogatja.
Dédimami -Máté nagyanyja még él, imádja a kislányt. Sűrűn megyünk oda. Balázst is meglátogattuk Ausztráliában. Sokat ültünk a verandán Julie-val, és beszélgettünk. Azóta én is elmentem abba a kis templomba az Üllőin párszor. Máté nem nevetett ki.
- Te vagy a legstabilabb ember, akit ismerek – mondta. Két keze közé fogta az arcomat, és megcsókolt. – Ha neked Isten a kapaszkodód, akkor Isten a kapaszkodód.
Csöngetnek. Fülig benne vagyok agyban a korlátozott nyelvi kód feloldásában a színházak segítségével, fizikailag meg a vajon párolt zöldség és a csirke elkészítésében.
Máté megy az ajtóhoz – két hét van a bemutatóig – morogja. Ja, nehéz a családapa élete, ha vezető színész és nagy szerepeket kap.
- Mi a fasz – mondja bizonytalanul.
Kilépek a folyosóra. Mátén boxer és egy póló van, itthoni panelfűtéshez van öltözve.
- Beengedtek a földszinten – mondja Fanni. – Bejöhetek? – Kiesik a kezemből a konyharuha.
YOU ARE READING
Papp kontra Varga
General FictionKinek van joga a gyermekhez? A szülőanyának, aki felneveli, az apának? Ha az anya otthagyja az apánál, akkor joga van bármikor visszatérni egy működő, kialakított életbe? A jogszerű etikus? Máté és Anka 4. része - a gyermekelhelyezés érzelmi háttere
