Papp kontra Varga

15 Anka - régen

Leteszem a telefont. Máté nagymamája akar velem beszélni - titokban, személyesen. Én ezt nem értem. Most jöttek vissza onnan, bár még nincsenek itt. Mostanában érhet be a vonat.  Nagyon későn érnek vissza. 

ÚGy teszek, mintha aludnék. Reggel korán kelek, leviszem Donkát. Nem akkor jönnek, mint a vonat, jóval később. Felkelnék, hogy megnézzem a kislányt, de inkább úgy teszek, mintha aludnék. 

Ha Máté egyszer lefekszik, úgy megy el álomlandra, a Homokember országába, hogy köze nincs a valósághoz. 

Nem mellém fekszik le, Vilmi szobájában alszik az egyszemélyes ágyon. 

REggel 6-kor kelek. 

Viszem a kutyát, a kocsit, indulok Szigetcsépre.  Aztán hirtelen balra kanyarodok, leteszem a kocsit a temető előtt. 

Besétálok. Szigetcsép várhat. 

Andor sírhelye a temető szélén helyezkedik el egy szomorúfűz alatt. Tetettem oda egy padot. MEg egy egyszerű, fekete márvány sírkövet, fehér betűkkel." Lengyel Andor - a férjem. Élt 52 évet. 

Igazán csak együtt éltük meg az életet."

Ülök a padon, nézem a márvány fejfát, meg a burjánzó sárga, apró szemű virágot a férjem sírján. Ez csak egy hely. Ez csak egy olyan hely, ahol az emberek leülnek és sírnak. Az én férjem nem itt van. Az én férjem továbbhaladt, és majd találkozunk. Vagy nem. 

Felállok, leporolom magam. Azért még megsimogatom a fejfát, mikor beülök a kocsiba. A körökből álló drapp szandál rálép a gázpedálra, és viszonylag gyorsan elérem az autópályát.  Szigetcsép délnyugat - Magyarország, már majdnem a horvát határ. 

Gondolkodom egy idejig, még csöngetek. 

Marika néni gyorsan tipeg kifele. 

Átölel. 

- Örülök neked, kislányom! 

- Én még nem tudom, hogy örülök-e. - felelem. 

- Na gyere, örüljél - a garázs felé visz. Máté nagyapja halála után lett híres festő. THe Butch néven, és olyan trendi túlvilági, kristály / nap / holdbéli táj képeket festett, amikért ölni lehet. A kristálykertész kertje című nagyképet kapom meg. 

Aztán leülünk beszélgetni. 

Elmondja a Julika nénit, meg a süteményt. Nevetek is, sírok is, dühös is vagyok. 

- Látja, ezért nem jó, hogy együtt vagyunk. 

- Látod - ezért jó, hogy együtt vagytok. Mert Máténak eszébe sem jutott, hogy ez neki kellemetlen. Neki az jutott eszébe, hogy neked ne legyen kellemetlen. 

Ő csak a te boldogságodat keresi. 

- El akar költözni Balázs lakásába. 

- akar? - kérdezi az öreg hölgy. 

- kitakaríttatta... 

- Mert nem akar a terhedre lenni. Meg akar neked felelni. Szeret téged - szerelemmel.  Hazaérkezett. Egy barátnőjét sem ismertem még. 

-  Csak egyet, aki akár az anyja is lehetne. 

- Anka- teszi kezeit az én kezemre - ha az anyja, hát az anyja. Ha egy ideig szól, hát egy ideig szól. Ha nem akar adni, csak élvezni, élvezze ki! 

Nem kell mindig megfelelnie. Önnek is joga van élni! 

Ott az unokám, meg a dédunokám magánál. Már nagyon sokat vigyázott Mátéra. Most hagyja, hogy ő vigyázzon magára. Hagyja, hogy férfi legyen. Meg fogja ugrani. 

Leülök. 

- Mit csináljak? - temetem a kezembe az arcom. Mária néni odajön, nyújtja a kezét, felhúz. 

- jöjjön, kedvesem. A nappaliba megyünk, a hármas tükör elé. 

Mit lát? 

- EGy kövér nőt. 

- És még? 

- EGy sovány öregasszonyt.

- Ezek leszünk, kedvesem. Sovány vagy kövér öregasszonyok. Magáért még lángol valaki. 

És az a valaki az én utokám. 

Már azzal boldoggá tenné, ha tényleg kapcsolat lenne...

- De mi lesz az ilyen Julika nénikkel? 

- Az ittenit majd én lerendezem. 

- Az összes többi idiótával meg nem lehet felvenni a harcot.  Majd esik, ahogy puffan. 

- Ne féljen, Andrea. Teljesen felesleges a félelem. Nézze meg, ezek sem félnek. 

Mária néni kutyája, Batyu, és Donka kb 10 perc alatt lettek öribarik. 

Elgondolkodva ülök be a kocsiba. Annyira elgondolkodva, hogy majdnem rossz irányba inuldok el. 

De úgy megyek haza, hogy ha otthon találom Mátét, megcsókolom igazából - olyan Lengyel-Kovács Andrea módra... hogy ne legyen félreértés.