Kényelmes az álarc mögött 2.(18+)✔️

3.rész-Dario szemszöge

•Dario•

-Hé!Hova sietsz?Bújj még kicsit vissza mellém.-dorombolt Cara mint egy kiscica

-Sietnem kell!

-De visszajössz?

-Lehet!De most Balira kell utaznom.

-Mi?Olyan messzire?De miért?

-Munka!

Kurvára nincs ínyemre magyarázkodni egy csajnak akit szinte nem is ismerek.Attól mert párszor beengedem az ágyamba még nem lesz a csajom.

-Hiányozni fogsz..

-Aha!

Cara már rég házas!Egy igazi aranyásó a csaj,szépen és furfangosan szedte össze Firenze egyik leggazdagabb emberét.
Igaz már fél lábbal a sírban van,de szépen tejel neki.Mégis hozzám jár,ha egy kis boldogságra van szüksége.

-Valamikor lehet érted küldök valakit,rendben?

-Alig várom!

Most azonban sietnem kell,mert Balira utazom,hogy apám egyik ellenségének a lányát pesztráljam.Utálom ezt!
Akárhányszor bosszút áll,mindig én játszom a gardedámot és felügyelem az elrabolt embereket.Unom!
Király lesz hetekig azt hallgatni,ahogy egy elkényeztetett kis fruska komornyiknak néz.
Az viszont sokat javít a helyzeten,hogy Apám egyik legdrágább és legjobban felszerelt birtokán történik mindez.
Minden van ott ami szem-szájnak ingere.

Mire én megérkeztem,a lányt már leszállították.Gyorsan felhúztam a szokásos egyenruhánkat ami igazából abból áll,hogy minden fekete.Fekete maszk,sapka,fekete öltöny vagy tréning ruha...ez változó.

-Eléggé szabadszájú lány úgy hallottam,szóval remélem bevettél egy pár xanaxot.-súgta oda Roberto.

-Már csak ez hiányzott..

Beléptem a szobájába és ott ült..
Egy székhez kötözve,hosszú barna haja eltakarta az arcát,ezért a füle mögé tűrtem.Még nem tért magához.
Az arca hófehér és ártatlan,ez a lány nem lehet több tizennyolcnál.Fiatal még mégis ilyen helyzetbe kényszerült.Csak annyi bűne van,hogy Hyland az apja.
Egy pár perc elteltével halk nyöszörgést hallottam.Hatalmasakat pislogott hosszú fekete szempilláival és hunyorogva nézett körül.Riadt tekintetét soha nem fogom elfelejteni.Kék szemei úgy meredtek rám,mintha maga lennék az ördög.
Azt soha nem könnyű kiverni az ember fejéből,amikor látod az áldozaton,hogy retteg és tudja mi következik.

-Uram!Tudna adni nekem egy pohár vizet?
Nagyon szédülök.-csilingelő nőies hangja a világ legszebb zaja volt.

Ki ez a lány?Kérdezem ezt úgy magamtól,hogy pontosan tudom.
Az agyam leállt és a testem magától cselekedett.Csak az lebegett a szemem előtt,hogy minnél hamarabb inni tudjon.
Össze kell szednem magam!Biztosan megint csak a farkam irányít,semmi több.
És amúgy is,ő még csak egy kislány.
De olyan formásak a mellei...
Na jó Dario,ebből elég!!
Az lesz a legjobb,ha tartom az "ellenséges-védőpajzsot"magam körül.

Az hamar kiderült, hogy Stella mégsem az a gyámoltalan picilány ahogy én azt gondoltam.Miután úgy megfejelt,hogy beleszédültem,nyilvánvalóvá vált,hogy érdemes komolyan venni őt.
Mikor Apám bejelentette, hogy idejön nem repestem az örömtől.
Ruhát küldött a lánynak mintha legalábbis a nője lenne.
Igyekszem a lehető legkevesebbet találkozni Stella-val,mert baromira nem tetszik az,hogy mennyire felbolygat bennem valamit.Talán nem túlzás ha azt állítom,három mondatot nem beszéltünk még de nem is kellett..
Már maga a jelensége ami Ő,vihart okoz a fejemben.
Létezik ilyen egyáltalán?