Kényelmes az álarc mögött 2.(18+)✔️

2/4.rész-Hova tűnt Connor?

~Stella~

Éppen indulunk Dario-val találkozni.

Őszintén szólva, kissé izgulok.
A játszóteret javasoltam mert Connor imád ott lenni és talán könnyebben összemelegednek.

-Kész vagy Nate?

-Igen, indulhatunk.Hoppácska, nővérkém.
De kicsípted magad a játszótérre.

-Miről beszélsz?Dehogy csíptem ki magam.

-Még ki is vagy sminkelve?Jól látom?-nyomkodta az arcomat.

-Húzz innen!-csaptam a kezére.-Mindig így nézek ki.

-Aha, persze.-kacagott.
Bevallom, ma reggel több időt fordítottam a külsőmre, de kijelenthetem, hogy nem Dario miatt!Esküszöm, hogy nem miatta.

Mikor megérkeztünk Dario már ott várt ránk egy csomó lufival, plüssállattal és édességekkel, a saját és Roberto kezében.

-Sziasztok!Mi ez a sok cucc?-néztem rá értetlenül.

-Hát gondoltam elkezdem bepótolni a kimaradt ajándékokat.

-Dario!-nevettem ki.-Semmi szükség erre a sok cuccra.De ha már megvetted őket akkor add át nyugodtan.

-Hogy csináljam?-láttam rajta, hogy izgul.

-Connor, ő itt Dario a te...
-APA!!-mutatott rá kiabálva

-Honnan tudja, hogy ki vagyok?

-Stella rengetegszer mesélt rólad neki, és fotókat mutatott.-magyarázta Nate miközben közénk lépett és lepacsizott a két férfival.

-Te meséltél neki rólam?-nyitotta nagyra a sötét szemeit.

-Nos...igen.Szerettem volna ha tudja, hogy van apukája.Ő már ismer téged.

Picit zavarba jöttem a helyzettől, de igyekeztem ezt leplezni.

-Igen, Kincsem.Ő az apukád, és nézd milyen sok mindent hozott neked.

-Nekem?

-Hát persze.

-Örökbe?

-Igen, ezeket mind neked vettem.

-Köszi.

Nate, Roberto és én mosolyogva néztük végig ahogy először beszél egymással a kisfiam és az édesapja.

-Connor, mi lenne ha megmutatnád Dario-nak a kedvenc játékodat itt?Van kedved hozzá?

-Aha!-mondta az új szavajárását.

Mostanában bármit kérdezünk tőle mindig annyit válaszol, hogy "aha".Biztosan Nate-től hallotta, hiszen mindenben őt utánozza.
Letettem Connor-t, mire ő kézenfogta Dario-t és a hinta felé húzta.
A két kis kezével kérte, hogy vegye fel és ültesse bele.
Segítségkérőn pillantott hátra hozzánk, mire én csak azt tátogtam, hogy menni fog.
Egy laza mozdulattal kapta fel a pehely könnyű kisfiút és miután sikeresen beleültette, elkezdte lökni neki a hintát.
Annyira megható volt számomra az imént említett jelenetsor, hogy egy kósza könnycsepp gördült végig az arcomon.
Lenyűgözve figyeltem ahogy együtt játszanak és közben beszélgetnek.
Dario az elején látványosan félt, aztán szépen lassan oldódott fel.

-Rég láttalak Stella Hyland!-simított végig a vállamon Roberto.
-Jó látni!-öleltem meg.-Hogy vagy?

-Remekül, két kislány apukája vagyok.