Kényelmes az álarc mögött 2.(18+)✔️

13.rész-Hol marad a boldog vég?

~Stella~

-Indulnunk kell..-mondta rekedt hangon Dario.

-Nem akarok menni!-bújtam mégszorosabban a mellkasához.

-Én sem, de muszáj.Figyelj..-emelte fel az államat.-Nem sokára vége és újra eljöhetünk ide, rendben?

-Rendben!-csókoltam meg

Annyira jó volt ez a két nap amit Dario-val tölthettem, hogy azt akartam sose érjen véget.
De nincs más választás, mint szembenézni a rút világgal.

Otthon mindent elmondtam Noel-nek, hiszen nem akartam megvezetni őt.
Joga volt tudni róla, hogy mi történt és bár nem reagált túl jól, megértett engem és békében váltunk el.
Elköltözött tőlem még azon a napon és visszaadtam neki a jegygyűrűt is.

Már én is megkaptam az értesítést Isac-től, hogy valószínűleg a D'alessandro család támadást szervez ellenünk, így kérte tőlem, hogy az összes embere legyen mindig ott.
Victor, Cole, és én bementünk a FBI-hoz és mindent elmondtunk nekik részletesen.
Azt mondták, hogy Isac mellett kell lennünk a támadás idején, hogy tudjuk őket tájékoztatni mikor, mi történik és a megfelelő pillanatban lerohanják őket.
Szerettem volna Dario-t megvédeni a rendőröktől bármennyire is szarul hangzik ez most, így azt mondtam, hogy ő ellenük nincs semmi bizonyíték.
Hatalmas volt a nyüzsgés Isac óriási rezidenciáján, mindenki ideges és feszült volt.
Fogalmam sincs Isac honnan szerzett tudomást arról, hogy Dario mikorra tervezte a támadást de baromi felkészült a pasas.

-Eléggé gyászos a hangulat..-állt meg mellettem Victor.

-Ne is mondd!Nem szeretném, hogy bárki is meghaljon ma.

-Nem lesz baj, rendben?Nyugi!-ölelt meg a társam.-A többiek időben közbelépnek majd.

-Oké.-fújtam ki a levegőt.

-Beszéltél vele?

-Kivel?Isac-el?

-Nem Stell...-forgatta Victor a szemeit.-A D'alessandro gyerekkel.Tudom, hogy nem mondtál el mindent vele kapcsolatban.

-Mostanában nem beszéltem vele, nem tudom mit tervez, esküszöm.

-Hé!Nyugodj már meg, nem ezért kérdeztem.Csak furi, hogy eltűntél két napra és utána szakítottál a pasiddal.

-Te jobb megfigyelő vagy mint gondoltam Victor.-mosolyodtam el.

-Ugye tudod, hogy nekem elmondhatod?Nem árulnálak el.

-Persze, hogy tudom.Megbízom benned, de jobb ha nem keveredsz bele te is.
Biztonságosabb ha őszintén azt tudod mondani, hogy nem tudtál semmiről.

-Rendben, de ha segítség kell, én itt vagyok neked.

-Köszönöm partner!

Victor és én azóta vagyunk jóban mióta elkezdődött a kiképzésünk.A legjobb az egészben, hogy még a társam is ő lett a bevetéseken.

Titokban még utoljára konzultáltunk a nem messze elhelyezkedő egységekkel, majd elfoglalta mindenki a helyét.
Isac és csapata tökéletesen értesült volt mindenről, amit Dario-ék terveztek ellenük.
Éppen amikor éjfélt ütött az óra, meg is jelentek, de nem vették elő a fegyvereiket.
Azonban Isac azonnal megérezte a fenyegetést és kiadta az embereinek a tűzparancsot.
Dario szeme folyamatosan engem keresett miközben magát, illetve az embereit próbálta védeni.
A többség asztalok, felborított szekrények vagy székek mögé bújva lövöldözött az ellenfélre.
Borzalmas látvány volt ahogy a két csapat egymást gyilkolta.
Természetesen én magam sem úsztam meg a harcban való részvételt és egy kanapé mögé bújva igyekeztem jelezni a kint lévőknek, hogy azonnal jöjjenek be, különben nagyon sok áldozat lesz.
Hiába beszéltem, a fülemben lévő kis kütyübe nem kaptam választ.
Mintha megszakadt volna a kapcsolat az FBI-al.
Észre sem vettem, hogy valaki mögém lépett és a hajamat elkapva rántott fel.
Azonnal felé fordítottam a fejemet, ekkor találtam magam szemben Roberto-val, Dario barátjával.