Kényelmes az álarc mögött 2.(18+)✔️

2/5.rész-Most és Örökké!

•Dario•

-Hol van a fiam?-üvöltöttem a díler pofájába, miközben egy kést szorítottam a torkára.

-Mondtam már, hogy nem tudok semmit!

-Hazudsz!-nyomtam kissé hozzá a penge élét.

A vére kiserkent és felüvöltött a fájdalomtól de azért figyeltem rá, hogy komoly sebet ne ejtsek.

-Esküszöm, hogy semmit nem tudok erről!

-Ha megtudom, hogy hazudsz...megkereslek és véged van, ezt vedd ígéretnek.

-Nem mernék hazudni neked Dario, hiszen ismersz.

-Igen, ismerlek.Csak ezért vagy még életben.

Mire elengedtük a pasast, az embereim már hozták a következőt, hogy kifaggathassuk.
Három teljes napja, hogy nem tudunk semmit Connor-ról.
Minden erőmmel azon vagyok, hogy felkutassam ki vihette el és hova.
A poklok poklát éli át az egész család, de főleg Stella.
Azóta nem tud se enni se aludni, nem mintha nekem jobban menne.
Éjt nappallá téve csak faggatjuk és kínozzuk a dílereket, kapcsolattartókat, testőröket és egyéb nagykutyáknak dolgozó embereket.

-Mindenki hallgat.-szívtam nagyot a cigimből.
-Tehát valami nagyon befolyásos embernek kellett elvinnie, ha ennyire félnek beszélni.-bólogatott Roberto.

-De ki lehet az?Senki komoly emberrel nem volt összetűzésünk.

-Nem tudom Főni, de nem adjuk fel.
Meglesz a fiatok!-veregetett vállon

Az embereim és én tovább folytattuk a keresést, kutatást.A létező összes alvilági emberről megszereztünk minden infót ami esetleg támpontot adhatna a számunkra.
Stella egyre jobban vesztette el a reményt és roskadt bele a fia hiányába.
Roberto-ra bíztam a vezetést, amíg meglátogattam a kisfiam édesanyját.
Úgy érzem most szükségünk van egymásra.

-Dario!-nyitott ajtót kisírt szemekkel.-Megvan?Megtaláltad a fiúnkat?

-Ne haragudj!-kapott el engem is a sírás.-De még nem.

-Istenem!Akkor miért jöttél ide?Miért vagy itt?Őt kellene keresned.-kiabált rám zokogva

-Muszáj volt megnéznem, hogy jól vagy-e.

-Nem, nem vagyok jól.Addig nem leszek jól amíg a kisfiam haza nem jön.
Ne velem foglalkozz, ne én érdekeljelek.
Csak az számít, hogy Connor meglegyen.

-Az embereim ebben a pillanatban is gőzerővel kutatnak utána.A nyomozás nem állt le azzal, hogy eljöttem.
Nem kell egyedül szendved Stella, itt vagyok neked.

Ettől csak mégjobban vigasztalhatatlanul sírt és leült a földre.
Haja az arcába hullott, a könnye a földre csöpögött.
Mellé ültem és magamhoz húztam.Szorosan öleltem zokogó testét és vele együtt sírtam.
Hosszú-hosszú percekig ültünk a hideg padlón zokogva, egymást szorítva.

-Annyira sajnálom Stella!Ez az egész az én hibám.Miattam rabolták el Connor-t.
Ha nem lépek be újra az életetekbe akkor most nem kellene ezt átélnetek.

-Ne!-emelte fel hirtelen a fejét és meleg, puha tenyere fogta közre a könnytől ázott arcomat.-Kérlek, ne mondd ezt!Erről nem te tehetsz.Boldog vagyok, hogy újra az életünkben vagy és a fiam ismerheti az apját.Dario, Connor imád téged.

-Bocsáss meg nekem.

-Én nem okollak téged, ezt tudd!
Mert én tudom, hogy mindent megteszel, hogy megtaláld őt.