Sötét angyal /Tokyo revengers oc girl/

3

Beléptem a Tomanba, másod-osztagkapitány voltam Baji mellett, így volt egy kis befolyásom, de nem elég ahhoz, hogy segíthessek Mikeynak. Bajinak megbocsátott, velem viszont nem volt felhőtlen a viszonya. Épp emiatt Bajinak rengeteg lázadása volt Mikey ellen, míg végül kilépett a bandából. Nem értettem miért, de ezután belépett a Valhallába. Aznap este a tetőn beszélgettünk.
-Miért léptél ki?-néztem a csillagokat.
-Hidd el, megvolt rá az okom.
-Idióta. Miattad alapult a banda.-ültem fel.
-Tudom, de...mindegy.-csukta be a szemeit.
-Baji ha bármi történne veled...
-Isten óvjon mindenkit a haragodtól. Minden rendben lesz. Igérem.-mosolygott.

*

Mitsuyával sétáltam be halloween napján a roncstelepre, ahol már rengeteg néző várta a Toman kontra Valhalla harcot. Körbenéztem és megláttam Haitaniékat. Az idősebbik rám mosolygott én pedig szememet forgatva elfordultam. Nem sokkal később elkezdődött a harc. Borzasztóan aggasztott, hogy sehol nem láttam Bajit. Őt keresve hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon. Gyorsan meg akartam ütni, de megállította öklömet. Baji volt az, egy fémcsővel a kezében.
-Mi a célod? Vagy inkább ki?-húztam össze a szemem, ahogy leesett, hogy miért csatlakozott a Toman ellenségeihez.
-Jó legyen, neked elmondom. Meg fogom ölni Kisaki Tettát. Ő az igazi ellenségünk.-sóhajtott és elszántan elindult a hatalmas roncshalom felé. Ekkor egy alakot láttam meg, késsel a kezében. Felrohantam én is a roncsokra, látva hogy az alak is oda tart.
-Kazutoraa!-futottam felé, de késő volt. Leszúrta Bajit. Felugrottam és megrúgtam. Lezuhant a hatalmas rakásról. Baji felállt.
-Csak egy karcolás.-nézett rám és Chifuyura. Aggódva néztem, ahogy legyőzi Kisaki teljes osztagát és megüti a szemüvegest. Úgy tűnt tényleg minden rendben, de ekkor imbolyogni kezdett és összeesett. Felfutottunk hozzá, ő viszont addigra már lassan kinyitotta szemeit és felállt.
-Baji-san nem kéne mozognod.-mondta ijedten Chifuyu, Baji pedig vállára tette kezét és lassan lesétált az addigra már Kazutorát ütő Mikeyhoz. A fiú abbahagyta és szembeállt Bajival, aki elsétálva mellette Kazutora elé állt.
-Ne aggódj Kazutora, nem kell szenvedned az én meggyilkolásomtól. Mert a saját kezem által fogok meghalni. Elővett egy kést és hasbaszúrta magát. Lassan elindultam lefelé, aztán már futottam.
-BAJI-SAN!-ordította Chifuyu.
Melléültem és fejét a térdeimre fektettem.
-Miért kellett ezt? Azt igérted minden rendben lesz.-könnyeim a fiú arcára hullottak.
-Ayane, Chifuyu. Ti voltatok az egyetlenek, akik végig mellettem voltak. Ez sosem fogom elfelejteni.-mosolygott, de már alig láttam a könnyeimtől. Köhögött párat és folytatta.-Ayane...vigyázz magadra...Kisaki téged...-nem fejezte be, Baji meghalt. Ez egy olyan sebet hagyott bennem, ami sosem tudott begyógyulni.
Sokat jártam ki Chifuyuval a temetőbe, de ez nem enyhítette az űrt ami bennem volt. Kiléptem a Tomanból, és próbáltam minél több időt tölteni Sanzuval, Inuival és Kokoval, a szabadidőm nagy részében velük is voltam. Másokkal nem tartottam a kapcsolatot, túlságosan magamba zuhantam. A távolból figyeltem Mikeyt és Hanagakit, de beszélni nem beszéltem velük.

2006

-Nem érdekel! Ne próbáld helyettesíteni anyáékat. Csak hagyj békén.-vágtam Waka fejéhez és becsapva a bejárati ajtót elindultam sétálni. Késő este volt, csak a lámpák halvány fénye világította meg a kihalt utcákat. Többször előfordult már, mióta a szüleink meghaltak, hogy így összevesztünk, de egy kis séta mindig segített. Ekkor viszont egy érdekes alak tűnt fel, banda egyenruhában. Még sosem láttam erre ilyet, úgyhogy kiváncsian követtem. Egy raktárba sétált, én pedig annak ajtaja mögé bújva próbáltam benézni. Ekkor hirtelen egy sikátorból egy kéz nyúlt ki és megragadva behúzott a kivilágítatlan zugba. Az idegen befogta a számat, a kezemet pedig előttem szorosan összeszorította. Próbáltam sikítani, de hiába. Csak halk nyöszörgés hallatszódott. Nem volt egyedül. A másik a falnak támaszkodott, onnan ellökve magát pedig elindult felénk. Gyilkos tekintettel néztem rá, amikor rájöttem kik is azok.
-Nicsak kit fújt ide a szél.-mondta a közeledő.
-Érdekes vendégünk lesz ma este.-vette el kezét a szám elől, és elővéve egy kést a torkomhoz tartotta.
-Ha kiabálsz megöllek, hercegnő.-mondta közömbös hangon.
-Rohadj meg Haitani.-mondtam dühösen. Ismertem őket, még korábbról. Volt pár kisebb harcunk ellenük Bajival, de ilyen olyan okokból soha nem került ki győztes, viszont nagyon jól tudtam mire képesek.
-Ideges vagy?-mosolygott.
-Mit akartok?
-Nem nyilvánvaló? Ismered a rejtekhelyünket. Beviszünk a vezérünk elé.-mondta Rindou. Haitaniék egy bandában? Ez már eleve gyanús volt és egy erős banda felemelkedésére utalt. Nem volt időm tovább gondolkodni, mert Ran Rindouhoz lökött, aki szorosan lefogott. A bátyja felemelve egy téglát, megütött. Elsötétült a kép, de csupán pár másodpercre, épp annyira, hogy megkötözhessenek.
Ran vállán lógva találtam magam, amikor ledobott. Fájdalmasan felnyögtem.
-Minek hoztad ide?-szólalt meg valaki.
-Idáig követett valakit. Tudja, hogy itt a rejtekhelyünk.-válaszolt Ran.
A raktárban voltunk, de ennél többet nem tudtam megállapítani, mert valaki államnál fogva durván maga felé fordította a fejem. Szemeim nagyra tágultak, mikor Izanát láttam meg magam előtt.
-Ayane. Jó újra látni.-tekintete ellágyult.
-Jó látni? Ennyit tudsz mondani ennyi év után?-dühös voltam, de annál boldogabb. Eszembe jutott, ahogy otthagyott, az a csók. Az a 3 év, amit a keresésükkel töltöttem, magányosan, mégsem egyedül. Ott voltak nekem a többiek, ez ennek ellenére nem segített elfelejteni őket, legalább egy kis időre.
-Nem kellett volna találkoznunk. Menj haza.-szemében láttam, hogy nem ezt akarta, valamiért mégis próbált elüldözni maga mellől.
-Létrehoztad a Tenjikut?-kérdeztem, mire bólintott.-Akkor csatlakozom.
-Nem, felejtsd el. Különben is, azt hittem, ellenzed Mikey megölését.
-Ellenzem is. De nem hagyom, hogy ismét magamra hagyjatok.-néztem komoly tekintettel a két fiúra.
-A képességei felérnek bármelyik vezetőéhez. Ne engedd el magad mellől újra.-szólalt meg Kakucho, boldogan rám mosolygott.
-Egy jó okot mondj, hogy csatlakozz.-sóhajtott.
-A királynőnek a királya mellett a helye.-néztem mélyen a szemébe, ő pedig elmosolyodott. Úgy tűnt, csak erre a kis löketre volt szüksége, hogy jóváhagyja.
-Te is része voltál a "királyságom" megalkotásának, ezért mától a vezető egyike vagy. Üdv a Tenjikuban.-oldozott el, én pedig szorosan átöleltem. Ekkor megláttam valakit épp előttem pár méterre. Sanzu volt az, a maszkon át nem tudtam leolvasni semmit arcáról. Még egy darabig ott voltam a vezetőkkel, és beszélgettünk, aztán Sanzu hazakísért.
-A bátyád aggódni fog.
-Nem hinném, valószínűleg a tiéddel isznak valahol.-sóhajtottam.
Hazaérve lefürödtem és bebújtam a meleg takaró alá. Szükség volt már rá, hosszú estém volt.