Sötét angyal /Tokyo revengers oc girl/

Emlékek

Ayane fáradtan ült le a konyhapultra és behunyva szemét próbálta kipihenni a hosszú napot. Kakucho lépett be, és elmosolyodva csókot nyomott a lány homlokára.
-Mostanában olyan feszült vagy a többiek társaságában. Vagy inkább valaki a baj?
-Igen, vagyis valami. A te és Rindou közötti rivalizálás. Kikészít. Nem lehetne, hogy legalább te legyél elég érett ahhoz, hogy ezt megszüntessük?-húzta el a kezét a fiúéból.
-Nem én vagyok itt a probléma. Miért én legyek érett? Mondd meg ezt Rindounak. Vagy elbeszélgetek vele én.-fordította el a fejét Kakucho.
-Ne, felejtsd el. Csak azt ne. Nem akarom, hogy megint verekedjetek.
-Én meg nem akarom, hogy beszélj vele.
-Nem mondhatod meg, hogy mit tehetek és mit nem. Az, hogy veled vagyok még nem jelenti azt, hogy irányíthatsz.-emelte fel hangját.
-Sosem irányítottalak, csak próbálok segíteni, mert nem tudod mi a helyes döntés.-már mindketten idegesen kiabáltak.
-Tudok vigyázni magamra.
-Pont úgy, mint Izanával?-hozta fel. Ayane gyomra összeszorult a név hallatára.
-Neki semmi köze ehhez, ne keverd bele.-a lány dühös pillantást vetett a fiúra, aki izzott a féltékenységtől. Feje zúgott a dühtől, amiért más is hozzáért a lányhoz.
-Hányszor húzott meg?
-Tessék?-tágultak nagyra Ayane szemei.
-Még élvezted is igaz? Hogy a kurvája lehettél.-a zúgás abbamaradt, ahogy rájött mit is mondott.
A lány keze meglendült és könnyes szemmel felpofozta.
-Semmit nem értesz...-rohant ki a helyiségből. Sírt, arcán egymás után folytak le a sós cseppek.
Kakucho magára maradt. Bűntudat gyötörte, és dühe
-Ez durva volt.-szólalt meg egy hang a fiú háta mögül, aki erre felkapta fejét és megfordult. Rannal találta szembe magát, aki karba tett kézzel a falnak dőlve nézett Kakuchora.
-Hallgatóztál?
-Nem akartam, csak inni jöttem le.
-Mennyit hallottál?
-Épp eleget. Tudod, hogy sokat jelentett neki Izana. De nem azért, amire gondolsz. Épp hogy annak ellenére. Elmondta nekem, hogy nem akart lefeküdni Izanával, csak az alkohol miatt volt. Sosem szerette őt szerelemből. Te voltál, vagy és leszel az egyetlen, akibe beleszeretett. Ez sosem fog változni. Most viszont megbántottad.
-Utána kéne mennem?
-Azt hiszem ez lenne a helyes döntés.
Kakucho felállt és elkezdte keresni a lányt. Felment benne a pumpa izgalmában. Nem tudta vajon időben megtalálja-e őt. Benyitott a szobákba, de nem találta. Ahogy a lány szobájához ért finoman bekopogott, de választ már nem kapott, így óvatosan benyitott. Egészen a csukott fürdőszoba ajtóig ment, ahonnan halkan kiszűrődő sírást hallott. Nekidőlt az ajtónak, ahogyan Ayane is tette a másik oldalon. A lány tudta, hogy itt van, így ajkába harapva próbálta visszatartani sírását.
-Ayane..Annyira sajnálom. Nem kellett volna felhoznom ezt.-a lány nem szólt.-Kérlek mondj valamit, kiabálj velem, küldj el, csak ne hallgass.-Kakucho egyre kétségbeesettebb volt. Felállt és homlokát az ajtónak döntötte, ami ekkor lassan kinyílt. Egy szomorú szempárral találta szemben magát. Szaporábban lélegzett, félt hogy vajon meg tud-e valaha bocsátani emiatt a lány. Ayane pár lépést tett a fiú felé és lassan megölelte. Vörösre sírt szemeit most összeszorította és a fiú pulóverébe fúrta arcát. Kakucho meglepődve, de annál megkönnyebbültebben ölelte át szorosan a lányt, mintha többé el sem akarná engedni.