Sötét angyal /Tokyo revengers oc girl/

5

Éjszaka volt, a raktár tetőjére másztam fel, amikor megláttam egy alakot. Odasétáltam és lefeküdtem Kaku mellé. Még a sötétben is láttam könnyes tekintetét, így megpróbáltam segíteni.
-Tudod..anya mindig azt mondta, hogy minden élethez tartozik egy csillag. Ha egy lehullik, akkor eltűnik a hozzá tartozó élet is. Viszont a lehullott csillag szikrái szétrepülnek, és az elhunyt szeretteiben találnak menedéket. Ma lehullott egy csillag. De a szikrája most is itt van bennünk. És örökké itt is lesz. Én tudom, hogy fentről figyel minket és azt szeretné, ha boldogok lennénk.-egyre nagyobb könnyek folytak le az arcomon, és ő is sírni kezdett. Addig öleltem amíg mindketten el nem aludtunk.

2008

Az utóbbi 2 évet Kakuval és Sanzuval töltöttem. A bátyám belépett Senju bandájába, a Brahmanba. A Toman feloszlott és Mikey létrehozott egy új bandát a Kantou Manjit, amihez Sanzu csatlakozott is. Közben végre kiengedték Ranékat a fiatalkorúak börtönéből. Kiderült, hogy alapítottak egy bandát odabent, a Rokuhara tandait. Egy ott megismert szörnyeteg, South lett a vezér, aki később felkeresett. Megfenyegetett, hogy csatlakozzak, és az sem tartotta viszza, hogy megüssön. Így én is csatlakoztam. South be akarta szervezni Kakuchot is. Én és Ran próbáltuk meggyőzni, hogy úgyse tudja rávenni, túl makacs volt hozzá. Megverte Kakut és elérte, hogy csatlakozzon. Épp vele voltam és a sebeit kötöttem be.
-Mit akarsz most csinálni?-fürkészett.
-Fogalmam sincs. Haru és Mikey a Kantouban, Waka a Brahmanban, te és Haitaniék pedig itt a Rokuharaban.-áztattam át alkohollal egy vattapamacsot és lehúztam róla a pólóját. Bekötöttem a mellkasát és felemelkedtem. Megfordulva elindultam volna elpakolni, de megfogva a csuklóm visszahúzott. Lábai között találtam magam, ő pedig mélyen a szemembe nézett. Kicsit elvörösödtem, de végigsimítva arcán letöröltem egy vérfoltot. Közel kerültem arcához, annyira, hogy éreztem meleg lehelletét.
-Megzavarok valamit?-kérdezte az ajtón belépő Rindou, mi pedig kínosan szétrebbentünk.
-Mennem kell.-kaptam fel a táskámat és gyorsan elhagytam a szobát.

*

-Raaan.-lógtam a fiú vállán.-Unatkozom, menjünk el inkább ramenért.
-Én sushit kérek.-szállt be Rin is.
-Istenem, mint az óvodások. Jó menjünk.-állt fel én pedig leestem a földre. Rindou röhögve húzott fel. Végre elindultunk és meg is kaptuk az aznapi ebédünket, amikor Rant hívták.
-Halló...Jó, megyünk...Szia.-tette le a telefont. Kérdőn néztünk rá.-Úgy néz ki, hogy harc lesz. Indulás.
Felszálltam Ran mögé, és elmotoroztunk a megbeszélt találkozási pontra South, Takemichi, Draken és Inui már ott voltak. Lassan megérkeztek a bandatagok és az előbb említett 4 köré gyűltek, ahogy mi is.
-Az egész hidegen hagy.-mondta Rin.
-Úgy tűnik egy háború kezdődik szóval miért ne?-válaszolta Ran. Mosolyogtam egyet és Kakuhoz sétáltam, aki előrébb állt. South épp Drakennel harcolt, jobban mondva szimpla verés volt. És nem Draken javára.
-Kiváncsi vagyok vajon sikerül-e megtörnie?-töprengett a fiú.
-Kétlem, erős akarata van.-válaszoltam.
Megjelent a Brahman is, Takeomival az élen.
-Mi hozott ide Brahman?-kiáltotta South.
-Két dologért jöttem. Hanagaki Takemichiért és Imaushi Ayanéért.-válaszolt, mire Kaku elindult. A nevem hallatára a bátyámat kezdtem keresni. Amióta csatlakoztam a Tenjikuhoz a kapcsolatunk folyamatosan romlott, gyakran napokig haza sem mentem, inkább Kakuchonál vagy Sanzunál aludtam.
-Héhéhé, nem hagyjuk, hogy ez megtörténjen. Nem egyezünk bele.-mondta.
-Szóval az ütőkártyájuk is itt van.-motyogta Takeomi.-Mi a pokolért vagy South alatt? Megváltoztál, miután a "királyod" meghalt?
-Nem akarom ezt tőled hallani. Talán megfeledkeztél Sano Shinichiroról?
Ez azért durva volt.
-Jó fiatalnak lenni. Igaz Senju?-nézett a South felé esernyőt hajító lányra.
Senju felugrott és megrúgta a nagydarab szörnyeteget.
-A Brahman főnöke, Kawaragi Senju.-szólt Kaku. Azóta is Waka után kutattam. A tömegben nézelődtem, aztán ismét Kakucho felé fordultam, aki mögött észrevettem Wakat. Felé futott, pontosan tudtam, hogy milyen gyors, ezért én is futni kezdtem. Mire a sebhelyes mögé ért felugrottam és megrúgtam. Elrepült, de mielőtt a földbe csapódott volna sikerült megtámaszkodnia.
-Nem akarok részt venni egy újabb testvérharcban.-állt fel.
-Én pedig nem fogok csatlakozni.-néztem komoly tekintettel a szemébe.
-Menjünk.-tette kezét a fejemre Kakucho. Körülnézve láttam, hogy a tagok nagy része már elindult. Mi is futni kezdtünk. Még egyszer a bátyámra pillantottam, de már az ellenkező irányba futott a Brahmannal együtt. Felültem Kakucho mögé a motorjára és a Rokuhara rejtekhelyére mentünk. Némán ültem az egyik sarokban, ujjaimmal az előttem lévő asztalt kocogtatva, amikor Ran ledobta magát mellém.
-Mi az hercegnő?-tette a mögöttem lévő foteltámlára a kezét. Nekidőltem és felsóhajtottam.
-Mit keresek én itt? Mármint, Mikeyt akarom megmenteni. Haru vele van. Én miért nem?-kérdeztem gondterhelten.
-Drágám, ugye nem arra gondolsz, hogy ellenszegülsz annak a szörnyetegnek?-mutatott South felé. Nem válaszoltam. Igen, talán megfordult a fejemben, de esélytelen, hogy segítség nélkül túléljem ezt a kis akciót. Inkább elvetettem az ötletet. Pár órával később Rokuhara tagok jelentek meg, akik állításuk szerint megölték Drakent. South mosolyogva verte meg őket. Nem ismertem Drakent, csak a Toman gyűléseken láttam, így nem igazán ért sokként a halála.
-A Brahmanhoz megyünk!-kiáltotta South. Mindenki elindult a motorok felé, én és Kakucho a legvégén mentünk, ahogy a vezér is. Mögém sétálva durván lenyomta a fejem.
-Kislány, ha át mersz menni a Brahmanba a bátyád miatt, halálra verlek.-mosolygott, majd lehagyva minket továbbsétált. Kakucho feszülten sétált mellettem, őt is idegesítette, hogy nem tehetett semmit South ellen. Nem kellett messze mennünk, így nem motorral, hanem gyalog mentünk a Brahmanhoz. Nem sokkal később meghallottam egy motort. Egy bizonyos, jól ismert motor hangját. Mikey volt az, úgy tűnt a három banda most fog megütközni.
-Ayane, ne keverd magad olyanba, amibe nem kéne.-sétált el mellettem Ran. Nem értettem miért mondta. Elkezdtem futni és áttörtem a Brahman tagjain, mire beleütköztem Senjuba. Megrúgott és a földre zuhantam. Váratlanul ért a támadása, de gyorsan magamhoz tértem és felálltam, majd én is felugrottam és megpróbáltam megrúgni, de kivédte. Egy darabig még harcoltunk, mire sikerült erősebben megrúgnom. A földre esett és fájdalmasan felnyögött. Nehezen felállt, de megingott, ahogy elvesztette az egyensúlyát. Ismét megrúgtam, de ez már véglegesnek bizonyult, pár métert repült és ájultan terült el a vizes földön. Az eső ekkor már szakadt, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mert hátrafordulva tágra nyíltak a szemeim. South előtt feküdt Benkei és Waka, nem hittem el, hogy legyőzték a legendás duót. Kicsit oldalra nézve láttam Mikeyt és Kakuchot. Előbbi megrúgta a fiút aki egy pillanat alatt a földre zuhant. Mikey és Kaku közé futottam és a szőkére nézve kitártam a karjaim.
-Halálvágyad van?-kérdezte gyilkos tekintettel. Megint itt volt, a sötét árny. Ahogy lassan elindult felém halálfélelmem lett. Megrúgott, de csak egy hatalmas ütést éreztem, túl gyors volt. Sajgott a fejem, az eszméletemet is elvesztettem. Mire felkeltem Mikey megölte Southot. Sajnálom, de még örültem is neki. Koko hangját hallottam meg, bár távolinak tűnt, még mindig nem voltam teljesen magamnál. Lassan felültem, Rindou pedig elém guggolt.
-Mássz fel.-tartotta a kezeit hátra. Így én Rindou hátán, Kakucho pedig Ran segítségével hagyta el a helyet.
Később kiderült, hogy Draken életben maradt, bár számomra ennek nem volt nagy jelentősége.

*

A városban sétáltam, amikor csörögni kezdett a telefonom. Meglepődve olvastam le Mikey nevét, és kiváncsian vettem fel a telefont.
-Szia. Tudunk most találkozni? Gyere a parkba.-mondta.
-Igen, megyek.-fordultam meg, és a park felé vettem az irányt.
-El akartam mondani, hogy én meg akartam menteni Izanát. Tudom mennyit jelentett neked és Kakuchonak. És Baji miatt sem kértem bocsánatot.-neve hallatára összeszorult a gyomrom. Megviselt, alvászavaraim voltak, Izana halálával, pedig ezek csak gyakoribbak lettek.-Sajnálom, én sokat bántottalak téged.
-Semmi baj.-mosolyogtam.
-De, igenis van, én sosem becsültelek meg eléggé.
-Én tisztellek téged, mindig így volt. Követni szeretnélek, ahogy a többi Rokuhara vezető is.
-Feloszlattam a Kantout.-mondta, de látva meglepett arcomat folytatta.-Olyan emberekre van szükségem, mint te. Ez pedig nem volt meg a Kantouban. Ezért szeretnék beszélni veletek. Már mindenkinek szóltam, de veled beszélni akartam előtte.
Elfordult a park bejárata felé, ahol egy kisebb csapat sétált be, egyenesen hozzánk. Ran, Rindou, Kakucho, Koko, Sanzu, Mochi és ami meglepett, Takeomi.
-Kösz, hogy eljöttetek. Azért vagytok itt, mert titeket találtalak erre a legalkalmasabbnak.-kezdett bele, mi pedig kérdőn néztünk rá.-Alapítanék egy új bandát, Bonten néven. Izana emlékére. Uralni akarom egész Japánt. A bátyám is ezt akarta elérni. Beteljesítem a céljait. Hajlandóak vagytok támogatni engem ebben? Nem lesz se könnyű, se biztonságos. Talán olyat is kell tenni, ami illegális.
-Eddig sem csináltunk túl sok legális dolgot.-szólalt meg Rindou.
-Izana így akarná.-mondta Kakucho.
-Rengeteg pénz van a dologban, jól sejtem?-emelte fel a fejét Koko.
-Örök hűségre esküdtem fel, kérésed számomra parancs.-mosolygott Sanzu.
-Mind így gondoljuk, nem igaz?-néztem körbe, mire bólogattak.-A halálba is követünk, akár pajzsaid is leszünk. Megvédünk bármi áron. A hűségünk egy életre szól. Megesküszünk.
-A legjobb embereket hívtam.-mosolygott Mikey.