Mindig mindenben

E L S Ő

Szeptember 21. péntek

Momentán az egyik közeli kávézóban ültem, kortyolgatva a frissen készült frapuccinomat, miközben a tanulásba mélyültem. Azonban megszólalt a telefonom hangos csörgése, ami miatt kénytelen voltam előhalászni a zsebemből a mobilt, hogy megnézzem ki az. A barátnőm volt az, ezért rögtön rányomtam a zöld ikonra.

- Szia, a szobádban vagy? - szólt bele a telefonba Wendy.

- Szia, a kávézóban vagyok. Miért? - válaszoltam.

- Rendben, megyek én is, 5 perc!

- Oké, várlak - majd bontottam a hívást.

Nem kellett sokat várnom a lányra, valóban hamar megérkezett. Egy öleléssel köszöntött majd elment rendelni kávét.

- Mi a helyzet? - ült le velem szemben a legjobb barátnőm, a kezében egy frissen készült Caramel Frappuccinoval.

- Semmi érdekes tanultam. Veled mi a helyzet?

- Azt látom, viszont nem erre voltam kíváncsi. Végül szobát váltasz? - tette fel most már konkrétan is a kérdést.

Nos igen, a szobatársammal való konfliktus után úgy döntöttem szobát váltok. Azonban feltehetően meggondolatlan ötletnek bizonyult, mivel az akadémia kezdése után huszonegy nappal valószínű, hogy nincs üresedés. Ennek ellenére megpróbáltam és beszéltem a recepciós nővel, ám nem jártam sikerrel. Volt szabad hely, csak nem olyan nemű emberrel amilyennel én egy szobán szerettem volna osztozni.

Bezártam a jegyzeteimet, közben elkeseredetten választ adtam a kérdésére.

- Nem tudom. Csak fiú mellett kapok elszállásolást.

- Ez nem rendellenes? - kérdezte, hangjában egy csipetnyi meglepettség is felcsendült.

- Természetesen az, ugyanakkor vannak olyan szituációk amikor nincs az embernek egyéb választása - ajkaim picit lefelé húzódtak, ezzel kifejezve az elégedetlenségemet a lehetőség miatt.

- Mindenesetre nem hamarkodom el ezt a döntést.

Wendy ajkai enyhén elmosolyodtak, majd egy jó nagyot kortyolt az előtte lévő frappucinóba.

- Meglátásom szerint adnod kellene Sashanak még egy esélyt.

Nem válaszoltam hiszen mit kellett volna mondanom? Valóban igaza volt, és talán idővel eltudnám fogadni a spiritualitást.

- Különben miért szeretnél szobát váltani? - kérdezte érdeklődően, miközben ajkai enyhén szétváltak, és kíváncsian figyelt rám a szemeivel.

- Nem érzem magam biztonságban mellette. - vallottam be őszintén.

- Csupán ezért? - pislogott rám a barátnőm.

- Miért? Ez önmagában nem elég magyarázat? - kérdeztem vissza a barátnőmnek.

- Elég - zárta le a témát. - Visszamegyünk a kollégiumba? Ma még van egy kis dolgom - nézett rá a mobiljára.

- Persze - mosolyodtam el, majd már álltam is fel az asztaltól.

Már a kollégium előtt voltunk, és éppen sétáltam volna be, azonban a Wendy nem jött velem.

- Nem jössz? - fordultam Wendy felé miközben összeráncoltam a homlokom.

- Mondtam van még egy kis dolgom. Majd találkozunk, szia! -válaszolta mosolyogva, majd már ment is tovább.

Fogalmam sincs hova megy, vagy hova szokott menni. Soha nem mondja el, ha kérdezem, de egyértelműen nem probléma hisz semmi közöm hozzá. azonban kezd furcsa lenni. Nem foglalkoztam vele, bementem a kollégiumba, és most lift helyett a lépcsőt választottam.

Lassan haladtam felfelé a lépcsőn, amikor valaki futásból belém jött. Egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat, majd a padlóra zuhantam. A kezemben tartott kávé - amit a Starbucksban nem ittam meg - kiömlött a csempére. Könyökömet a hideg, kemény felület érintette, mivel valahogy megkellett védenem magam az agyrázkódástól. Mikor éppen megpróbáltam magam összeszedni, végre a srác is felszólalt, csak éppen szemrehányó hangon.

- Odafigyelhetnél a lábad elé!

- Nehogy már én legyek a hibás mert ember módjára közlekedek a lépcsőn, ellentétben veled! - Akadtam ki teljesen.

Majd ezután újabb szereplők érkeztek. Megjelent egy ikerpár, akiknek eltérő színű hajuk volt - az egyikük szőke, a másik barna -, valamint egy vöröshajú srác. A belém ütköző fiú fekete hajkoronája szinte éles kontrasztot alkotott az ikrek aranyszőke és gesztenyebarna hajával, és a vöröshajú fiúval, akik csupán elképedve figyeltek minket.

Mikor leesett nekik, hogy mi is történt, a szőke fiú szinte rögtön a kezét nyújtotta, míg a másik a haverjához szólt.

- Tesó, illene bocsánatot kérni tőle - mutatott rám a barna hajú.

- Ugyan miért? Ő állt be elém - húzta össze a szemöldökét.

Közben engem sikeresen felsegített a szőke, bár a könyökömben bizsergő fájdalomtól úgy éreztem ismét a földre esek, hiszen a kezemnél húzott fel.

- Tudjátok mit? Nem számít, egyben vagyok, és ha nem baj akkor mennék keresni egy takarító nőt - néztem le a kávéra.

- Paxton Corbyn vagyok - mutatkozott be a barna hajú fiú. - Ő pedig az ikertestvérem Payton Corbyn - mutatott rá a szőkére. - A vörös Michael Morgan, a görény, aki beléd ütközött pedig Austin Foks. Elnézést kérünk mindannyian a kellemetlenség miatt, legközelebb figyelmesebbek leszünk. Mivel nem szeretnénk egy ilyen csodás hölggyel konfliktust, ezért majd mi eltüntetjük innen a kávét, ami nem mellesleg a figyelmetlen barátunk miatt ömlött ki. - Mosolygott rám bűnbánóan a srác.

Hűha. Csodálom Paxton személyiségét, vagy inkább tiszteletét a hölgyek felé. Mosolyogva bólintottam. majd elköszöntem és zavartalanul haladtam tovább a lépcsőn. Bevallom a minap elfáradtam, viszont a napom szokásosan kilenc óráig még tartani fog, ugyanis tanulnom kell, na meg a mindennapi teendőim. (Zuhanyzás, arcápolás, fogmosás)

Sóhajtva nyitottam be a szobámba - bár ne tettem volna -, amikor Sasha lekapcsolt villannyal, különböző gyertyákat égetve beszélt valakihez, a szobában viszont csak én, és ő voltunk. Megijedtem. Szinte biztos voltam benne, hogy éppen sátánista szertartást tart, mivel én úgy tudom ezek a dolgok távolról sem közelítik meg a spiritualitást. Ahogy tudtam, olyan gyorsan hagytam el a szobát és futottam a recepciós hölgyhöz, hogy igen, biztos szobát szeretnék váltani.

----
Sziasztok! Bocsánat hogy ennyit késtem az első résszel, ám suli mellett elég nehéz könyvet írni. Mindenesetre remélem megvagytok vele elégedve :)

Szánj rám két percet, és írd le a véleményed!
Ha tetszik nyomj egy csillagot!

Instagram: 0bsessedwithbook_
A tiktok oldalam elvesztettem, de a minap, vagy a héten készítek újat.