Amber Collins
Éppen a ruháimat hajtogattam, amikor egy váratlan hívás megzavart. Ismeretlen szám.
Felvettem, és csendben vártam hogy a túloldalon beleszóljanak.
-Jó napot kívánok, Amber Collins? - Szól bele vékony hangon egy nő. Kicsit megijedtem, fogalmam sincs kivel beszélek, és ki akarja tudni hogy velem beszél e. Ráadásul a filmekben mindig ilyenkor jönnek a legszarabb jelenetek, remélem ez másképp lesz a valóságban.
-Jó napot, igen. Mit szeretne? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, bár ő ezt nem láthatta. Biztosan ismer, valamelyik ismerős, lehet gyerekkoromból valamelyik arc. Nem tudom, de rengeteg opció lehetne a sok közül.
-Édesanyja, Victoria Jones tegnap este elhunyt. Autóbalesete volt. Sajnálom, fogadja őszinte részvétem! - mondja teljesen nyugodtan a nő, mintha megszokott, és normális lenne valakivel egy ilyen információt közölni.
Teljesen levoltam sokkolva, nem tudtam megszólalni. Nem számítottam erre. Könnyeim utat törtek maguknak, és egymás után gördültek le az arcomon. A szívem darabokra hullott, nagyon fájt. Egyszerűen minden külső hangot kizártam, és csakis a gondolataimra fókuszáltam. Anyát láttam magam előtt, amikor a 13-ik születésnapomon meglep egy aranyos cicával. Amikor együtt tartottunk csajos napot, mert az akkori párommal szakítottunk, és szeretett volna a kedvembe járni. Amikor szalagavatóm volt, és a csokorban virágok helyett mindenféle vodkák voltak. Nem kaptam levegőt, mintha valaki szorítaná a nyakam, nem bírom nélküle.
Felkeltem, és a levegőért kezdtem el kapkodni. Hála istennek ez csak egy rossz álom, egy borzasztó álom. Austin a saját ágyán ült és figyelt engem. Nagyon bánt, hogy Austinra zúdítottam a családi gondjaim. Az meg még inkább, hogy sírtam előtte. Szégyellem, hogy így kellett látnia. Nem terveztem megnyílni neki, pláne nem egy srácnak, aki bármikor elveheti a józan eszem. De megtörtént.
-Minden rendben, vagy mi olyan érdekes rajtam? - kérdezi végül a tipikus flegma stílusában. Persze, mit is hittem majd, hogy megolvad köztünk a jég? Biztos csak unatkozott és azért akart segíteni. Mindegy, inkább figyelmen kívül hagyom.
Megnéztem az időt, és este tíz óra volt. Vettem ki egy rövidnadrágot, és egy hosszú pólót, aztán a fürdőbe mentem hogy lezuhanyozzak.
Austin Foks
Nem tudom miért flegmán szóltam hozzá Amberhez, vagy egyáltalán miért ezt mondtam neki. Végül is én néztem őt, és mégsem tette szóvá. Mindenesetre szeretnék tőle távol maradni, és azt szeretném ha ő is így gondolná, nem máshogy. Lehet hülyeség volt segíteni neki, lehet azt hiszi ezzel egy barátságot akartam kezdeményezni... Hát nem.
***
Amber Collins
Most végeztem Dr.Lackwood előadásával, aki igazából a stúdió kezelését magyarázza el nekünk. Minden apró részletet elmagyaráz, amiből később több oldalas dolgozatot irat, ami tele van mindenféle hülyeséggel. Ezt leszámítva ő az egyik kedvenc tanárom, talán egy kis bizalmam is van felé.
Az előadás után nem habozok, hívom anyát, hogy melyik étteremben találkozzunk. Azután bontottam a hívást, majd éppen elhagynám az akadémia épületét, amikor valaki erős, és érdes hangon a nevem kiáltja. Magam mögé néztem, Dr.Lackwood sietett felém. Kicsit arrébb álltam az ajtótól, majd vártam, közben pedig eléggé feltűnően végig néztem rajta. Enyhén borostás az arca, ami tökéletesen kiemeli a stílusát. Gyönyörű gesztenye barna szemei vannak, amik annyira titokzatosak. Eléggé zárkózott tud lenni Dr.Lackwood. Hosszú barna haja mindig bevan állítva, soha nem áll el egy-két tincs sem, mindig rendezett, és férfias. Az akadémián mindig elegánsan jelenik meg, soha nem jönne be melegítőben, vagy egy egyszerű farmerben és pólóban. Megtiszteli az állását azzal, hogy egyéni stílussal rendelkezik, amit nem is titkol el.
-Jó napot ismét, Amber! Ne tessék megharagudni hogy éppen most zavarom, csak olyan gyorsan elrohant - miközben beszél, zsebre teszi a kezeit. Halványan mosolygott, bár én kicsit megijedtem. Észre sem vettem hogy már előttem áll, annyira elbambultam. Hirtelen nem tudtam mire gondolni, hogy mit akarhat.
-Bocsánat Dr.Lackwood, sietek anyámhoz. Mondja, mit szeretne? - kérdezem kedvesen, mosolyogva felé. Bár belül tomboltam, túlzottan aggódok az akadémia miatt. Talán azért, mert egy ideig ez az egyetlen menedékem. Még ha itt sem teljes nyugodtság vár, még mindig jobb mint otthon hallgatni folyamatosan azt, ahogy apám veszekedik anyával. Albérletre nem lenne elég keretem, hiába egyedül vagyok, sokba van nekem. Nyilván ha egy biztos állásom lenne, ahol a fizetés is annyi amennyit érdemelsz, nem annak a fele, akkor gondolkodás nélkül lépnék le.
-Ami azt illeti - megköszörüli a torkát -, szívességet szeretnék kérni tőled.
----------
Íme a hetedik fejezet🫶🏻
Ez egy kicsit összekapott lett, de szerintem így is egész jó.
Gyertek instagramra, ha kérdésetek van bármivel kapcsolatban azt most a történetemben feltudjátok tenni! Puszii🫶🏻
Ig: dmtrcintiawriter
tt: dmtrcintiawriter
CZYTASZ
Mindig mindenben
Romans‼️EGY IDEIG NEM LESZ FOLYTATÁS‼️ Amber Collins csupán azért jelentkezett az akadémiára, hogy fejlődhessen a zene világában. Ugyanakkor az első főiskolás évei másképp alakultak, mint ahogyan képzelte azt. Már szeptemberben, évelején megtörténik az el...
