Mindig mindenben

N E G Y E D I K

Szeptember 24. kedd

Reggel az ébresztő hangja keltett fel. Nehézkesen húztam ki magam az álomvilágomból, mivel bevallom, semmi kedvem az edzéshez jelen pillanat. Régen bár mindig ezt csináltam, reggel és este aktív voltam az edző termekben, de már nem vagyok olyan energikus. Az énekesnői karrieremhez minden erőmre szükségem van, és még a tanulás, gyakorlás mellett épp annyi energiám marad, hogy este egy félórás edzésnek részese legyek. A telefonomon hatot ütött az óra, szóval nem játszhattam tovább kívánságműsort, ideje volt ténylegesen felébredni.. A szekrényemből kivettem egy edző szettet, azt pedig magamra kaptam a fürdőszobában. Még volt két szem fájdalomcsillapítóm a táskámban, és gondoltam a másnapos szobatársamra is, ezért raktam ki neki egyet az éjjeliszekrényre, hogy hogyha esetleg felébred ne kelljen fejfájással szenvednie.

Halkan elhagytam a szobát, és tovább haladtam a folyosón. Most sem voltak kevesen, pedig reménykedtem hogy ilyen korán senkinek nem jut eszébe járkálni. Ahogy megnyomtam a lift hívó gombját, már érkezett is. Utat engedett a lift, én pedig bementem. Már éppen zárt volna be az ajtaja, de ekkor Paxton szaladt be a liftbe lihegve.

– Hála az égnek, sikerült! - örült magának Austin haverja. Rám emelte tekintetét, s mosolya ennél is boldogabbnak tűnt. Felismert

– Jó reggelt Paxton - köszöntem halvány mosollyal az arcomon, miközben megnyomtam az egyes gombot.

– Jó reggelt neked is, Amber. Hallom este te segítettél Austinnak, mikor a hajnalok hajnalán  megébredt, mindenről is informált - mosolyodott el.

– Mégsem nézhettem tétlenül hogy a világáról sem tud, azonban én sietek, nem akarom elvesztegetni az időmet. Örültem a találkozásnak, szia! - majd már el is hagytam a lift küszöbét, és haladtam az edző terem felé.

Talán kicsit bunkó voltam vele, azonban tényleg nem szeretném az időmet elvesztegetni.

Austin szemszöge

Reggel fél nyolckor ébredtem. Senki más nem volt a szobában, csak én. Fejem erősen fájt, már szinte széthasadt, pedig épp csak most ébredtem. Amikor a telefonomért nyúltam, hogy felhívjam édesanyámat Nataliat, észrevettem az éjjeliszekrényen lévő fájdalomcsillapítót és cetlit. Az üzenetben az állt:

„Jó reggelt Austin! Idd meg ezt, amint felkelsz. Nagyon erős, így gyorsan hat, és remélhetőleg időben be tudsz menni az óráidra! Amber"

Azt tettem amit kért. Az ágyam mellett volt egy kevés víz, és azzal ittam meg a gyógyszert. Jól esett hogy Amber törődik velem. Belegondolni is félek, hogy mi lett volna ha ő nincs... Most tutira kibasztak volna az akadémiáról. Azonban bevallom tippem sincs, hogy miért próbál segíteni. Hiszen amióta találkoztunk egy jó szavam sem volt hozzá. Mindenesetre köszönettel tartozom neki, úgyhogy gyorsan magamra kapok valamit, és indulok le a kávézóba. Kikeltem az ágyból, s a ruhás szekrényt kezdtem fürkészni. Végül egy sima fekete baggy nadrág mellett döntöttem, s egy szintén fekete koponya mintájú atléta mellett. A cipőmet magamra kaptam, a pénztárcám pedig beleraktam a hatalmas nadrág zsebembe, és már útnak is indultam. Fogalmam sem volt mennyi idő múlva ér vissza Amber, ezért próbáltam gyorsabban menni.

Megvettem az Eper és krém Frapuccinot, illetve magam is meghívtam egy jeges kávéra. Amikor legelőször találkoztam Amberrel, akkor is ezt itta, szóval gondolom ízleni fog neki.

----
Bocsánat mindenkitől, hogy nem volt sokáig rész. Mostanában nagyon kedvetlen vagyok mindenhez, ezáltal kések mindig. Ez egy teljesen befejezetlen rész, azonban nem szerettem volna tovább húzni az időt, és inkább kiposztoltam. Megpróbálok hetente hozni részeket, és egy kicsit neki indulni a nyárnak.
Kellemes vakációt mindenkinek!🫶🏼

Ha van egy-két perced akkor légyszíves, írd meg a véleményed. Köszönöm!

Instagram: 0bsessedwithbook_