Mindig mindenben

M Á S O D I K

Szeptember 22. Vasárnap

Két nap elteltével újra visszatértem a régi szobámba, hogy összepakoljam holmimat és minél előbb elhagyjam ezt a helyet. A látottak után nem is volt kérdés, hogy a továbbiakban inkább osztozom sráccal egy közös szobán, minthogy mindig félve hajtsam le a fejem. Megfogtam a poggyászaim, és egy utolsó pillantást vetettem a szobára, mielőtt végleg elhagytam volna azt.

Ezután már a recepciós nőhöz mentem, hogy leadjam a régi kulcsot, és megkapjam az újat.

– Jó napot! Amber Collins vagyok, a régi szobám kulcsát hoztam, valamint, hogy az újat átvegyem.

– Szia kedvesem, már vártalak! Ha az emlékezetem nem téved, akkor még nem tudod, hogy melyik férfi mellett kaptál helyet – köszöntött fülig erő mosollyal, közben pedig a kulcsért nyúlt, amit át is adtam neki. – Az új szobatársad neve Austin Foks. Igazából nem gondoltam, hogy ma már be is költözöl a szobába, ezért biztosan megfogod lepni a jelenléteddel. – Nyújtotta át az új kulcsomat.

Hirtelen megfagyott bennem a szó, s a szemeim kikerekedtek. Ha jól emlékszem, az a fickó lökött fel a lépcsőn, és nem volt hajlandó bocsánatot kérni. Nem szerettem volna variálni, hiszen ezzel több időt kellene Wendy szobájában töltenem, és nem szeretnék továbbra is nála zavarkodni.

– Remek, köszönöm! – vettem el a kulcsot, miközben egy halvány mosolyt kényszerítettem magamra.

Elköszöntem az életvidám hölgytől, majd már indultam is a lifthez. A fejemben rengeteg gondolat volt az új szobatársamat illetően, talán nagyon ki lesz akadva, hogy már ma megyek? Vagy egyáltalán jól fogadta, hogy én leszek a szobatársa? Az igazat bevallva utálom hogyha valahol nem látnak szívesen, de néha vannak olyan helyzetek, amikből már nem tudsz kimászni. Közben már a liftben álltam, és a négyes gombot megnyomtam. Fura, hogy a mai naptól fogva azon az emeleten fogok aludni, amelyiken a fiúk is.

Amikor a lift megérkezett a megfelelő emeletre, rögtön keresni kezdtem a tizenkilences számú szobát, ami a kulcsra volt fel címkézve.
A szoba elé érve nagy levegőt vettem, ám amikor a kilincset lenyomtam az ajtó nem nyílt ki. Ezek szerint nincs itt Austin. Kinyitottam az ajtót, s mikor beléptem rögtön megcsapott a kellemes illat. Szinte olyan volt, mintha kint lettem volna, de nem lepődtem meg, mivel amennyi ablak volt a szobában, az mind nyitva volt. Beljebb mentem a szobába, és a szabad ágyra raktam a bőröndöket, táskákat. Bezártam az ablakokat, majd jobban szétnéztem a helyiségben.
A falat hófehér festék borította, azonban az én oldalam teljesen üres volt, míg Austin falát mindenféle Eminem plakát és lemez díszítette. Az érdeklődésemet felkeltette zenei ízlése, mivel engem is lenyűgöz Eminem munkássága, és érdekel a hiphop és a rap zene stílusa egyaránt. Mindenesetre az ágyak mindkettője a bejárati ajtóval szemben állt, az enyém a jobb oldalon, Austin ágya pedig a balon. Az ágyak mellett az éjjeliszekrények álltak, a ruhásszekrények pedig azok mellett magasodtak. A két szekrény között egy ajtó nyílt a fürdőszobába. Az ággyal szemben még két íróasztal kapott helyet, s ezenkívül semmi más nem foglalta el a teret. Egyszerű volt, de mégis bájos.

A bőröndöm cipzárját gondosan kizippzároztam, majd a ruháimat szépen behajtogatva elhelyeztem a szekrényben. A kabátokat és ruhákat vállfára akasztottam. Amikor már az utolsó ruhadarabot helyeztem volna be a szekrénybe, az ajtó kinyílt, tekintetem rögvest az ajtóra vezettem, s Austin látványa fogadott. Fekete haja rendezetlenül állt, mégis piszok jól kiemelte vonásait. Egy fekete bőnadrág volt rajta, amit egy szintén fekete pólóval párosított. A pólón az a felirat állt, hogy "Eww, people". Tetszett.

– Miért nem szóltak, hogy ma jössz? – Kérdezte lenézően, egyben dühösen.

A jelenléte váratlanul ért. Habár tudtam, hogy pár órán, vagy percen belül ő is megérkezik, mégis meglepett. Legalábbis reménykedtem benne, hogy később érkezik meg.

– Erről nem én tehetek – fordultam a szekrényemhez, hogy berakhassam az utolsó ruhámat is.

Válaszra nem méltatott, talán így volt a legjobb. Szépen beraktam a bőröndömet az ágy alá, majd nekiláttam a kisebb holmik kipakolásának.
– Kérhetek egy szívességet? – kérdezte Austin, aki a hátam mögött állt. Felé fordultam, és gyönyörű szürke szemei rám néztek.
– Mi lenne az? – ültem vele szembe, hogy jobban tudjak figyelni arra, amit mond.
Austin nem válaszolt azonnal. Tekintetében észrevehettem a bátortalanságot, ám az gyorsan eltűnt, és a bátorság vette át az uralmat.
– Aludj ma máshol!
– Miért tenném? – húztam fel a szemöldököm.
– Mivel mára vendéget várok, de te itt vagy – forgatta meg a szemét. – Megtennéd?

A válasz egyértelmű volt. Nem véletlen jöttem már ma. Mit gondol, azért jöttem ma, hogy őt ingereljem vele? Az meg a másik, hogy azok után ahogy viselkedett nem érdemel szívességet.

Úgy tettem, mintha elgondolkodnék, majd válaszoltam.
– Nem! – mondtam gúnyosan.

Felálltam majd újra nekikezdtem a cuccok elpakolásának.
Később már nem beszéltünk, ő a telefonját nyomogta, én pedig rendet raktam. A pakolással hamar elment az idő, ezért ma már nem gyakoroltam a gitáron, hanem miután végeztem azonnal vettem egy meleg zuhanyt.

----
Sziasztok! Most egy összedobottabb részt hoztam, ami észrevehető is. Tudom, tudom, hogy még erre is tíz nap kell. De hamarosan itt a nyár, és gyorsabban fogunk haladni a fejezetekkel.

Az érettségizőknek csak annyit, hogy küldöm nektek a rengeteg energiát! Mindannyian ügyesek vagytok!

Szánj rám két percet, és írd le a véleményed!
Ha tetszik nyomj egy csillagot!

Tiktok, Instagram: 0bsessedwithbook_