Elizabeth Masen, a fiatalabbik Cullen /Befejezett/

Következetesség

-Nemsokára indulok.-mondta komoran Edward.

-Rendben.-néztem rá.-Csak ne tégy semmi hülyeséget, amíg távol vagy!

-Hogy is tudnék, azt csak te tudsz, Lizzie.-vidult fel egy pillanatra, de azonnal el is szomorodott.

-Szeretlek, bátyus!-öleltem meg.

-Én is, hugi.-ölelt át.-Hiányozni fogsz.

-Te is.-engedtem el.-Most elmegyek, hatvan év múlva találkozunk.

-Hatvan év múlva.-intett, majd elhagytam a házat.

La Push felé tartottam, meg akartam látogatni Pault. Éppen a határt készültem átlépni, amikor előttem termett egy nagy fekete farkas, Sam, és egy kisebb szürkésbarna, akit nem ismertem.

-Vissza, vérszopó!-hörögte az egyik.

-Éppen tartok valahova blökik, szóval el az útból!-mondta egy ingerültséggel a hangomban.

-Mindjárt megmutatom neked, ki a blöki!-morgott rám a barna.

-Jared, nyugodj meg, még nincs okunk bántani!-parancsolt rá a fekete.-Nem léphetsz a területünkre.

-Ügyes vagy, hogy emlékszel az egyességre!-tapsoltam.-Most szeretném meglátogatni Pault!-léptem előre, de újból elém állt Sam.

-Paul nem akar látni téged.-villantotta ki fogsorát.

-Azt nem hiszem.-próbáltam kikerülni.

-Samnek igaza van.-gondolta a Jared nevű kutya.-Paul rosszul van, ha csak szóba hozunk téged!

-Vigyázz mit mondasz, mert kitépem a nyelved!-fenyegettem a farkast.

-Nyugi, visszanő!-vonta meg a vállát.

-Ne aggódj, bolhás, le tudok olyat tépni, ami nem nő vissza.-mosolyogtam rá ártatlanul.-És most félre, mert nem akarok véresen beállítani Paulhoz!

-Mit tegyünk, Sam?-kérdezte a farkas.

-Megmutatjuk neki.-válaszolta a farkas, majd megmutatta az emlékét.

"-Nem akarom látni, értsd meg!-kiabálta Paul.-Legszívesebben végeznék vele!

-Mégis kivel?-kérdezte az apja.

-Elizabeth-tel- torzult el az arca, miközben kimondta a nevemet.- ki mással?"

-Látod? Idióta vérszívó!-vicsorgott a barna blöki.

Szó nélkül sarkon fordultam, majd a házunk felé tartottam. El akartam tűnni a városból, sőt az egész világról. Nem fért a fejembe, hogy egy nap alatt mi változhatott, hogy mit tehettem? Erre sajnos nem tudtam a választ, de nem volt lelkierőm megkérdezni tőle. Úgy éreztem, ha még egyszer meglátom őt, belehalok a fájdalomba, ami így is belülről felemészt. Nem bírtam tovább, zokogva estem össze az erdő kellős közepén. Igaz, nem hullajtottam könnyeket, de anélkül is igazi volt a sírásom. Amikor a fájdalom elhatalmasodott rajtam, egy velőtrázó sikolyként adtam ki magamból. De ez nem nagy egy egyszerű sikítás volt, a közelemben lévő növényzet felgyulladt, felemésztette őket a tűz, ahogy engem a fájdalom. Pár percig még a földön ültem és sajnáltam magam, aztán felkeltem és folytattam az utam hazafelé, mintha semmi sem történt volna.

-Mit keresel itt?-kérdezte Edward, észre sem vettem, hogy hazaértem.

-Csak menjünk.-ültem fel a motoromra.

-Tudod, hogy hova kell menned?-kérdezte.

-Tudom.-bólintottam, majd felvettem a sisakomat és indultam is Denali felé.

...

Leparkoltam az aprócska ház előtt. Levettem a sisakomat, majd beléptem a házba. Mindenki a konyhában beszélgetett, éppen azt vesézték ki, hogy miért költöztünk át hozzájuk.

-Üdvözletem.-léptem be a helyiségbe.

Az asztalnál ült a családom és a Denali-szövetség, köztük Laurent is, aki régen James csapatához tartozott.

-Beth!-ölelt át Kate.-Azt hittem, nem jössz!

-Én is.-húzódtam el tőle.-Alice merre van?

-Kutat a családja után.-magyarázta Jasper.-Egyedül ment, még én sem mehettem vele.

-Akkor alapíthatunk egy "egyedül vagyunk" klubbot.-húztam el a számat.

-Miért döntöttél úgy, hogy követsz minket?-kérdezte Esme.-Örülünk, hogy itt vagy, de pár napja még maradni akartál.

-Nem akarok róla beszélni.-mondtam szomorúan.

-Nagyon összetört vagy.-nézett rám Jasper.-Ki tette ezt veled?

-Nem számít.-ráztam a fejem.-Én is elutazom.

-De csak most jöttél.-méltatlankodott Carmen.

-Nem baj. Kérlek, ne keressetek.-mondtam, majd elhagytam a házat.

Nem tudtam, hova tartok, csak azt, hogy el kell tűnnöm. Minél messzebb, annál jobb. Csak száguldoztam az éjszakai utakon, azt várva, hogy eszembe jut, hova kell mennem. Végül New York mellett döntöttem és, ha megunom a várost, tovább állok. 

...

Leparkoltam az egyik new yorki italozó előtt, majd besétáltam az ajtón. Rengetegen voltak a szórakozóhelyen, de mindenkinek egy dolog járt a fejében: drog, szex, pia. Tipikus New York. Leültem a bárpulthoz, majd keresni kezdtem az áldozatomat. Mi értelme jónak lenni, ha így is megutálnak? Nos, a válasz, az a semmi.

-Miért nincs itt egy jó csaj sem?-méltatlankodott egy fiatal lány, aki mellettem ült.

-Jó estét!-köszöntem neki.-Meghívhatlak egy italra?

-Úristen! Megtaláltam a leendő barátnőmet!-nézett végig rajtam.-Igen, köszönöm.-mosolygott rám.

-Csapos, egy sex on the beach-et szeretnék kérni a hölgynek.-mutattam a mellettem ülő lányra.-Mondd, kedvesem, hogy hívnak?

-Samantha vagyok.-mutatkozott be.-Szexi, illedelmes és gyönyörű...

-Én Anna vagyok.-csókoltam meg a kézfejét.

-Kész az ital.-rakta le a koktélt a bárpultos Samantha elé.

-Köszönöm szépen, Anna.-kortyolt bele az italba.

-Nincs mit, Kedvesem.-mondtam, mire elpirult.-Mit szólnál, ha kicsit kimennénk levegőzni?

-Jó ötlet!-pattant fel, majd közösen kivonultunk a sikátorba.-Miért akartál-nem tudta befejezni mert a falhoz szorítottam.

-Shh, ne beszélj!-kezdtem csókolgatni a nyakát.

-Mit tervezel, Anna?-kérdeztem.

-Gyilkosságot.-mondtam, majd fogaimat a nyakába mélyesztettem.

Samantha keservesen sikítozott, miközben végeztem vele. Kicsit sem sajnáltam, hiszen lehetett volna több esze, hogy ne bízzon meg egy idegenben.

-Jöhetnek a többiek.-mosolyodtam el, majd visszatértem a bárba.

Egyenként végeztem a mulatozókkal, az utolsó próbált elmenekülni, de esélye sem volt rá. Mint aki jól végezte dolgát, kisétáltam a bárból, majd vigyorogva felgyújtottam azt. Csodálatos volt nézni, ahogy minden elpusztul a lángok között. Felültem a motoromra, majd elindultam a következő mulatozó felé.