Elizabeth Masen, a fiatalabbik Cullen /Befejezett/

Ne kezdj ki egy Masennel!

Hónapokig sínylődtem a cellában, legalábbis, amíg a  tudatomnál voltam. Minden egyes nap percigik kínoztak, majd egyedül hagytak. Volt arra is példa, hogy elvették az érzékeimet, így hetek vagy hónapok eshettek ki az életemből. Kiéheztettek, így legyengültem, hónapok óta nem ettem. Igaz, nem voltam olyan erős, mint általában, de ahogy a mondás is tartja: "Az éhes farkasnak élesebb a körme". A ruháim itt-ott elszakadtak a fal és az acélajtó ütlegelésétől, hajam koszos lett a piszkos, dohos börtönömtől. Már mindennel próbálkoztam, próbáltam felgyújtani a cellát és megolvasztani az ajtót, de semmi sem történt. A ruháimon kívül semmi sem égett meg.

Kieszeltem egy tervet -volt időm rá- elkapom az őrömet, megszerzem tőle a kulcsot, kinyitom az ajtót és lemészárolom a Volturi összes tagját. Jó kis ötlet, nem? Mi is jöhetne közbe? Nos, ez egyszerű. Bármi! Ha az őröm nincs elég közel hozzám, nem tudom elkapni és lőttek a haditervemnek. Vissza akartam térni a családomhoz és Paulhoz, már borzasztóan hiányoztak. Egy dolgot furcsálltam, miért nem keresett eddig még senki sem? Talán azt hitték, megint elszöktem...

A tömlöc közepén ültem, vártam a megfelelő pillanatot az őröm elkapására. Halkan felálltam, majd odalopództam a férfihoz, majd kinyúltam a rácsokon és hajánál fogva letéptem a fejét. Felgyújtottam a testét, majd leakasztottam oldaláról a kulcscsomót. Kinyitottam az ajtót, majd kiléptem az elhagyatott folyosóra. Végre szabad voltam, két lehetőség állt előttem: elmenekülök és létezésem végéig a Volturi elől vagy megölöm őket, így megszüntetve a zavaró tényezőt. Agyaltam, haza akartam menni, de tudtam, a Volturi el fog kapni és ugyanott fogok majd kikötni. Eldöntöttem, végzek a Volturi összes tagjával. Elindultam balra, kerestem a gárda tagjait, akiket nemsokára meg is találtam. Próbáltam halk maradni, mivel még nem vettek észre. A vámpírok a terem szélén álltak szótlanul, mindenki nyugalmi állapotban volt. Túlerőben voltak, mivel heten voltak, én meg csak egyedül. Azon gondolkodtam, hogyan győzhetném le őket. Ekkor eszembe jutott, még mindig tudok tüzet gyújtani. Erősen kellett koncentrálnom, hogy egyszerre gyújtsam fel őket, mert elég gyenge voltam. Szerencsére sikerült első próbálkozásra, így fél perc alatt végeztem velük.

-Hetet egy csapára.-gondoltam büszkén.

Lopakodva haladtam tovább, kerestem a többi áldozatomat. Női hangokat hallottam egy szobából, éppen egy félvérről beszélgettek. A hangok alapján csak ketten voltak, így berontottam a szobába, hiszen úgy gondoltam, elbírok velük. A szobába érve tudatosult bennem, elszámoltam magamat. Igaz, két nő volt a helyiségben, de volt velük még négy gárdatag. A szobában lévő illetők észrevették hangos belépőmet, így nem maradt sok választásom. Nem akartam elmenekülni, szóval felkészültem a harcra. Először az egyik gyanútlan nővel végeztem, majd a másikkal, ezt az őrök sem hagyták annyiban, így egyszerre rám támadtak. Telepatikus képességemnek köszönhetően tudtam, mit terveznek. Kitértem ütéseik elől, majd végeztem velük. Testüket felgyújtottam, majd véletlenül a szobát is.

-Ezt nem így terveztem.-jegyeztem meg halkan.

Éppen indultam volna tovább, amikor Félix és egy ismeretlen férfi elkezdett felém közeledni. Az ismeretlen eléggé nagydarab volt, ahogy társa is. Gondolatait elárasztotta a düh, majd megindult felém. Kitértem támadása elől, majd lendületét felhasználva letéptem a fejét. Következett Félix, megölte Jack-et, ezért fizetni kellett. Elkezdtem felforrósítani, hogy a tűz belülről eméssze fel. A férfi a lábaim előtt összeesett, majd kínok között vergődött, amíg a tűz el nem porlasztotta. Haladtam tovább az immár díszes folyosón. Elkezdett felém közeledni tizenegy vámpír, mindnyájan végezni akartak velem. Ez az érzés kölcsönös volt. Már untam a fejek letörögetését, így felgyújtottam a közeledő bandát, akik üvöltve váltak hamuvá. Már közeledtem az őrök fejében látott trónteremhez, ahol tengeti a semmitérő napjait Aro és a két csatlósa. Berontottam a terembe, nem érdekelt, hányan vannak, elbánok  velük. A helyiségben csak hárman voltak, Aro és a másik kettő vámpír. Amint tudomásul vették jelenlétemet, gondolataik félelemmel teltek meg, egy valakit kivéve, az unottarcú, fekete hajú férfit nem érdekelte ottlétem. De nem csak az, hanem semmi sem. Gondolataiba feledkezve meredt a távolba, éppen halott feleségére gondolt. Egy pillanatra megesett rajta a szívem, aztán eszembe jutott, hogy bezártak és fogságban tartottak hónapokig.