Elizabeth Masen, a fiatalabbik Cullen /Befejezett/

Temetés

-Alice, ugye ezt nem gondolod komolyan?-rontottam be hozzá egy fekete ruhával a kezemben.

-Mi a baj a ruhával?-kérdezte, miközben a tükör előtt sminkelt.

-Az, hogy ruha!

-Miért, akkor mit szeretnél felvenni?-tette le a pirosítót. 

-Egy fekete kosztümöt.-mondtam.

-Az is jól lenne...-gondolkodott el.-A koporsóhoz megy a kosztüm és az kényelmesebb is... Húzhatod.

-Köszönöm!-hajoltam meg, majd felvettem a kosztümöt.

Hajamat átfésültem, majd felvettem az egyik magassarkúmat. Így vonultam le a nappaliba, ahol már várt rám a koporsó. Úgy terveztük, hogy amíg tart a ravatalozás, addig majd a koporsóban fekszem, majd ahogy a temetésre kerül sor, észrevétlenül kiszállok a halottas ládából és elbújok. Halálbiztos terv, nem? Mégis mi baj történhet?

-Pár perc és itt vannak a vendégek.-jelent meg Alice és Esme. Mindkettőjük arca úgy nézett ki, mintha egész éjszaka sírtak volna.

-Ügyesen sminkelsz Alice.-jegyeztem meg.-A könnyeket hogy oldjátok meg?

-Műkönny.-emelt fel Esme egy picike üveget.-Megoldjuk Beth.

-Rendben.-feküdtem bele a koporsóba.-Mindegy, hogyan fekszem?

-Csak legyél halott!-mondta Alice.

-Az menni fog.-mosolyodtam el.

Ekkor vonult le az emeletről Emmett, Carlisle, Jasper és Edward. Mindegyikük fekete öltönyt viselt, nagyon fessek voltak.

-Rose hol van?-kérdeztem Edwardot.

-Tollászkodik.-gondolta.

Elhelyezkedtem az ideiglenes fekhelyemben, majd a család férfitagja felemelték a koporsót és kivitték az udvarra. Már megérkeztek a vendégek, Alice tényleg az egész várost meghívta.

-Szegény Edward!-gondolta az egyik lány.

-Sajnálom Cullenéket, nem bírom a családot, de ezt senkinek sem kívánom.-gondolta egy férfi.

-Nem értem miért fújják annyira fel, a vérszívók nem halhatnak meg.-gondolta egy érdes férfihang.

-Edward!-gondoltam.

-Mi a baj, Lizzie?

-Itt van valaki, aki tudja a titkunkat.-mondtam.-Ismerjük őt?

-Igen.-felelte.-Ő Sam Uley, az alakváltók alfája. 

-De akkor mit keres itt? Nem léphetne a területünkre.

-Alice őt is meghívta, ez egyszer kivételt teszünk.

-Ez csodálatos...

-Szegény Bella, annyira el van havazva miattuk.-gondolta egy férfi.-Úgy szereti Edwardot és most miatta szomorú.

-Köszönöm, hogy eljöttek.-kezdte Carlisle.-Azért hívtuk meg önöket, hogy megemlékezzünk a lányomról, Elizabeth Masonról. Idén kezdte az első évét a helyi gimnáziumban, bizonyára sokan ismertétek. Nagyon szerette az iskolát, bár sajnos nem volt ideje barátokat szerezni. Rengeteget mesélt nekem, hogy miket szeretne elérni, de nem minden úgy alakul, ahogy elterveztük. Sajnos Elizabeth rosszkor volt rossz helyen, éppen az erdő mellett sétált, amikor a sofőr nem vette őt észre, így elütve őt. Percekig próbálkoztunk a megmentésével, de sajnos sikertelenül jártunk. Habár ő meghalt, a szívünkben örökké élni fog.-fejezte be a beszédet Carlisle.