Elizabeth Masen, a fiatalabbik Cullen /Befejezett/

Port Angeles démonja

Három nap telt el azóta, hogy Edward elment és Alice jóslata szerinte, ma lesz a hazatérésének napja. Mindenki várta az érkezését, csak én nem. Én meglennék nélküle, most is megvoltam. Hajnali négy felé járt az idő, már kezdett hajnalodni.

-Lizzie,-lépett be a szobámba Alice.-van kedved sakkozni?

-Veled?-kérdeztem.

-Igen.-felelte.

-Benne vagyok.-húztam féloldalas mosolyra a szám.

Alice-szel lementünk a nappaliba, ahol a családunk körül állta az asztalt, ahol folyni fog a játszma. Fogadott nővéremmel helyet foglaltunk, majd elkezdődött a játék. Alice volt a fehérrel, én a feketével. Hallottam, ahogy eldönti mit fog lépni, én pedig reagáltam rá. Amit Alice látott, így aszerint lépett, én pedig az ellen léptem. Ez ment még pár percig, amikor sakkot adtam Alice-nek, aki eldöntötte királyját. Igaz, a fehér királyon kívül egyik bábúhoz sem értünk, fejben játszottunk. 

-Nem hiszem el!-hallottam meg Jasper gondolatát.-Emmett megint nyert.

-Tudtam, hogy Beth fog nyerni.-gondolta Emmett.-Ide a húszast Jazz!

-Tessék!-adta át a bankjegyet fivérének Jasper.

-Vigyázz Jazz, a végén még megkopasztalak.-nevetett.

-Azt csak szeretnéd!

-Otthon édes otthon!-gondolta Edward, majd belépett a házba.

-Edward Anthony Masen!-robogtam oda hozzá.-Hogy képzeled, hogy szó nélkül eltűnsz?!

-Így egyszerűbb volt.-mondta.

-Kinek? Neked vagy nekünk?

Éreztem, ahogy elönt a düh, hogy képes lennék kitekerni bárki nyakát. Láttam Edward arcán, hogy valaki gondolataiban olvas, de én próbáltam kizárni a családunkat, nem akartam hallani a gondolataikat.

-Nyugi Lizzie.-mondta higgadtan.

-Én teljesen nyugodt vagyok!-kiáltottam.

Úgy tűnt, az univerzum meg akarja cáfolni az állításomat, a közeli zongora lángra lobbant és én voltam az okozója. Hátrébb léptem, létezésem során egyszer vesztettem el a fejem még újszülött koromban. Emlékszem arra a borzasztó érzésre, amit akkor éreztem és most a  tűz láttán újra éltem.

-Itt vagyok Lizzie.-lépett közelebb Edward.-Nincs semmi baj, itt vagyok.

-Ha így folytatja, felgyújtja a házat.-hallottam meg Alice-t.

-Nem követem újra azt a hibát.-gondoltam, majd elviharzottam.

Kavarogtak a gondolataim, nem tudtam, Alice mit láthatott, de biztos nem valami jó dolgot. Csak futottam, amerre gondoltam, nem volt semmi konkrét cél.

-Áll meg Hugi!-hallottam meg Edward gondolatait.

-Ne kövess!-gyorsítottam.

A családból Edward és én vagyunk a leggyorsabbak, de Carlisle szerint én vagyok a gyorsabb. Most ezt próbáltam kihasználni, gyorsan hátrapillantottam, hogy mennyire van a nyomomban a bátyám, amikor valaminek nekimentem és átestem saját magamon. Amint összeszedtem magam, próbáltam tovább futni, de Edward utolért és lefogott.

-Nem lesz semmi baj.-mondta nyugtatóan.

-Nem akarlak téged is bántani!-próbáltam kiszabadulni, de túl erősen szorított.

-Kell nekem puma-diétán lenni!-gondoltam.-Ha embervérrel táplálkoztam volna, ki tudnék szabadulni.

-Ne menekülj mindig.