Elizabeth Masen, a fiatalabbik Cullen /Befejezett/

Magyarázatok

-Meggondoltam magam!-mondtam, mielőtt elértük volna a rezervátum határát.

-Nem lesz semmi gond.-biztatott Edward.

-Nyilván nem, mert már van!-torpantam meg a határ előtt.

-Lizzie, ha nem beszélsz vele, soha nem fogod tudni, mi volt a kiváltó ok.

-Legyen!-forgattam a szemem.-De te itt maradsz!

-Úgy lesz.-bólintott.-Sok szerencsét, hugi!

-Persze...-ráztam a fejem, majd átléptem a határt.

Nem telt el öt perc, hogy beléptem a rezervátum területére, már előttem termett öt farkas. Egy fekete, Sam, egy szürkésbarna, Jared, egy sötétszürke, egy sötétbarna és egy szürke fekete foltokkal. Mindegyikük rám vicsorgott, meg akartak ölni, egyet kivéve. A sötétszürke csak bámult, a gondolatai összezavarodtak, az öröm és a harag keveredett benne. A többi farkas nem kimondottan volt boldog, hiszen tudták mi történik Paullal, vagyis Sam tudta. Azt nem árulta el, hogy mi -feltehetően szándékosan-.

-Pault keresem.-mondtam.

-Itt vagyok.-lépett elém a sötétszürke farkas.

-Örülök, hogy őszinték voltunk egymással.-utaltam az alakváltó létére.

-Srácok, kérlek menjetek el, négyszemközt szeretnék beszélni Lizával.-nézett a többiekre Paul.-Kérlek várj egy percet!-futott be egy fa mögé.

Ahogy Paul eltűnt az erdőben, egy nagy reccsenés hallatszott, visszaváltozott emberré. Egy szál rövidnadrágban volt, így láthatóvá vált izmos felsőteste. Amióta utoljára találkoztam vele, sokkal magasabb, izmosabb és férfiasabb lett.

-Mióta vagy a bolhások klubjában?-kérdeztem undorral a hangomba.

-Azóta, amióta nem láttuk egymást.-sütötte le a szemét.

-Nos, ez remek!-csaptam össze a tenyeremet.-Ezek szerint, átvetted a kutyák mentalátását, miszerint utálni kell az összes vámpírt!

-Kérlek, Liza, hallgass végig.-nézett fájdalmasan a szemembe.

-Hallgatlak. De ajánlom, hogy megmagyarázd, miért akartál megölni.

-Amikor átváltoztam, teljesen össze voltam zavarodva.-mutatta meg az emlékeit.-Sam segített visszaváltoznom, akkor mesélt el mindent a hidegekről. Hogy milyen szörnyetegek és, hogy rengeteg alakváltóval és vérfarkassal végeztek és azt mondták, hogy te is közéjük tartozol.

-Ez elég gyatra bocsánatkérésnek. Egyébként, még nem öltem kutyát, de lehet, hogy lassan sor kerül rá.-próbáltam fenyegetni, de nem gondoltam komolyan, nem lennék képes bántani, hiszen szeretem őt.-Nem azt mondtad, "Legszívesebben végeznék vele!".-utánoztam gyűlölettel teli hangját.-Most itt az alkalom, miért nem teszed meg?

-Mert képtelen vagyok rá.-sütötte le a szemét.

-Nos, ez elég érdekes. Miért nem?

-Tudod, van ez a bevésődés dolog.-mondta halkan.-Amikor az alakváltó meglátja azt a személyt, aki a bevésődése, akkor elkezd kötődni hozzá, mintha az a személy lenne a mágnes és csak vonzaná a farkast. Ez olyan lelkitárs dolog.

-És ez, hogy jön ide?

-Liza, te vagy a bevésődésem.-mondta.

-Na ne röhögtess!-horkantottam.-Tudod, a lelkitársak nem akarják megölni egymást!

-De az még azelőtt volt, hogy megláttalak!-erősködött.-Szeretlek, Elizabeth Masen!

-Ez is csak egy játék, amit űzöl velem, Paul Lahote?

-Olvasol a gondolataimban, tudhatnád, hogy nem hazudok!-gyűltek könnyek a szemébe.

-Te meg tudhatnád, mennyire fájt az elvesztésed.-léptem közelebb.-Tudhatnád, mennyire összetört az elvesztésed, főleg, hogy mástól kellett megtudnom! Tudhatnád, mennyire hiányoztál és, hogy mennyire fel akartam adni!

-Sajnálom.-mondta.-Tudom, nem tudom elégszer mondani, de így van.

-Ajánlom is.-öleltem meg. Mindennél jobban hiányzott az ölelése és a jelenléte. Nagyon fájt, amit hallottam a blökiktől, de már nem érdekelt. Végre visszakaptam a szerelmemet és csak ez számított.-Még mindig meleg a tested.

-Tudom.-csókolt a hajamba.-Ez amolyan farkas dolog.

-Tűz és jég.-néztem barna szemébe.

-Farkas és vámpír.-csókolt meg.

...

-Üdvözletem!-léptem be a házba.

-Beth!-ölelt át Esme.-Nagyon hiányoltunk!

-Én is titeket.-mosolyodtam el.

-Látom, megoldottad, hugi.-nézett rám büszkén Edward.

-Jó, hogy eljöttél értem. Köszönöm.-pillantottam bátyámra.

-Aro hiányolt.-mondta Alice.

-Nekem nem hiányzik. Egyébként, miért is utálják egymást a farkasok és a vámpírok?-kérdeztem Carlisle-tól.

-Pontosan nem tudni.-válaszolt a férfi.-A kezdetek óta rivalizált a két faj.

-Akkor az egy kisebb problémát jelent, hogy egy farkassal járok, igaz?-kérdeztem.

-Nos, ez meglepett.-gondolta Alice.

-Engem nem érdekel, hogy ki vagy mi a szerelmed, az a lényeg, hogy szeresd.-mondta kedvesen Esme.

-Köszi.-mosolyogtam rá.

-Szerintem nincs vele gond.-mondta Carlisle.-Örülök, hogy végre találtál valakit.

-Én is.-mondtam.-Ma megint lemegyek La Push-ba.

-Jó mulatást!-mondták szinkronban.

...

-Jó estét!-másztam be Paul ablakán.

-Hát te?-ült fel az ágyán.

-Gondoltam lejövök hozzád.-másztam be mellé.

-Jó ötlet volt.-simított végig az arcomon.-Olyan gyönyörű...-kalandozott el.

-Ugye nem felejtetted el, hogy hallom a gondolataidat?-másztam rá.

-Dehogy!-csókolt meg.-Most jut eszembe, apa ma este nincs itthon.

-Most mire célzol?

-Tudod te.-csókolt meg újfent.

-Nem félsz, hogy elvesztem az önuralmam?

-Nem, bízom benned.-pihentette kezét a derekamon.

-Nem kéne bíznod a vámpírokban, bízz bennem.-kacsintottam.-Megölhetlek.

-Vállalom a kockázatot.-duruzsolta a fülembe, majd maga alá fektetett és megcsókolt.

-Biztos vagy benne?-kérdeztem két csók között.

-Biztos.-bólintott.