unhappy. - lando norris ✓

V.

ISABELLE DENÍSE LECLERC

Több mint két hónap telt el Monaco óta és ebben a két hónapban rengeteg minden történt. Lando és az én kapcsolatom teljesen megváltozott. Ezekben a hónapokban tett kitérőket és töltöttünk már együtt pár napot amik igazán romantikusak voltak. Rengeteget flörtöltünk aminek a vége az lett hogy olyan közel kerültünk egymáshoz, amilyen közel még senkihez sem voltam. De egyszerűen képtelen voltam ennél tovább menni ami még fájdalmasabb volt amikor láttam a fiú csalódott arcát. Gyönyörű szemei minden kérdést feltettek nekem amikre még nem álltam készen válaszolni. Kedveltem a fiút és ezt minden ilyen eset után elmondtam neki, ő pedig viszonozta, ami nagyon boldoggá tett engem. Türelmes velem és segítőkész amit alig tudok neki meghálálni.

- Nagyon köszönöm tényleg hogy itt maradhatok ma nálad -hálálkodott a fiú vacsora közben.
- Már mondtam hogy nekem nem probléma, hatalmas vihar van odakint, nem akarom hogy bármi bajod legyen - közöltem vele ugyan azt, amit már egész délután mondogatok.
- Imádom hogy aggódsz értem - mondta egy mosollyal az arcán majd közelebb lépett hozzám ám mielőtt bármit tehetett volna, a telefonom hangos csengőhangja szakította meg őt. Azonnal odakaptam a fejem és értetlenül néztem anya nevét a kijelző. Sóhajtottam egyet majd megnyomta a zöld kis gombot és meghallottam anya ideges hangját.
- Isabelle ! Kérlek segíts nekünk egy kicsit ! - kérlelt anya, mire értetlenül néztem a mellettem álló kíváncsi tekintetű fiúra.
- Miben kell segítenem ? - kérdeztem.
- Nálad aludhat ma Charles ? Hatalmas a vihar és biztonságban akarom tudni - magyarázta nyugtalanul. Tényleg nagyon aggódott a bátyám miatt és mivel túl nagy a szívem, nem tudtam mást csinálni. Sóhajtottam és beleegyeztem.
- Rendben - mondtam semleges hangom majd mielőtt még hálalkodni kezdett volna letettem és a biztonság kedvéért elküldtem neki a címem.
- A bátyám ide fog jönni. - néztem fel a mellettem álló fiúra.
- Melyik ? - kérdezte mire én szemet forgattam.
- Akivel versenyezni fogsz hamarosan a silverstonei pályán - mondtam mire ő bólintott egyet, hogy jelezze rájött ki is csatlakozik hamarosan hozzánk. Elmeséltem neki hogy mi történt az utolsó estén Monaco-ban ezért megbeszéltük hogy azt mondjuk majd neki hogy Lando is nemrég érkezett.

Idegesen pillantottam ki az ablakon ötpercenként ami kezdte idegesíteni a fiút aki a kanapén nézte a sötét tévé képernyőjét.
- Miért vagy ennyire ideges, megbeszéltük mit mondunk majd, biztosan nem lesz semmi baj - lépett elém és mind a két kezével az arcomra simított.
- Nincs jó kapcsolatunk, nem akarok előtted veszekedni vele - mondtam lehunyt szemekkel.
- Minden rendben lesz - ölelt magához majd szinte azonnal el is engedett amikor meghallotta a csengőt. Sóhajtottam egyet majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
- Szia - köszönt halkan a bátyám. Én csak bólintottam egyet majd alrébb léptem hogy be tudjon jönni a csomagjaival.
- Nincs vendég szobám szóval megegyeztek hogy ki alszik a földön és ki a kanapén - mondtam miközben a nappaliba léptem Charles mellé aki Lando-val szemezett.
- Te mit keresel itt ? - kérdezte a bátyám idegesen mire szemet forgattam.
- Pont azt amit te - válaszoltam unottan.
- Isa lakása jobb választásnak tűnt egy hajléktalanszállónál - mondta Lando mire elmosolyodtam.

- Olyan unalmasak vagytok, vagyis te nem vagy unalmas Isa, de te Charles igen - szólalt meg egy idő után Lando. Mindhárman a kanapén ültünk és néztük egymást. Nem akartam megszólalni hogy ne kelljen Charles-al veszekednem de úgy tűnik valakit ez zavart.
- Fogd be - szólt rá Charles majd felemelte eddig cipőjén tartott tekintetét és végignézett rajtunk. Én ugyan így tettem és már tudtam is hogy mi lesz a téma. Közel ültünk egymáshoz Lando-val, még a combunk is összeért, a fiú keze pedig a kanapé háttámláján pihent én pedig azon pihentettem a fejem. A mellettem ülő észrevette hogy rá emeltem tekintettem így ő is rám nézett s egy mosolyt küldött felém amit viszonoztam majd újra bátyámra néztem aki már szólásra is nyitotta a száját.
- Menj el a húgom közeléből - szólt idegesen Lando-nak mire ő csak értetlenül nézett rá.
- Nem hallottad ?! - állt fel idegesen és mielőtt hozzáért volna barátomhoz felálltam és elé léptem.
- Fejezd be - néztem rá.
- Miért fejezzem be ? A húgom vagy és - mondtam volna mire én közbevágtam.
- Soha nem foglalkoztál velem, mindig egyedül és figyelmen kívül hagytál engem ! Annyira próbálkoztam mindig a kedvedben járni, kedves lenni veled, megtanultam minden témát amiről tudnánk beszélgetni te meg...jézusom semmit nem tudsz rólam és nem is akarsz ! Ne most viselkedj úgy mintha jó lenne a kapcsolatunk csak azért mert bűntudatod van hogy kevés időt töltöttél a családoddal és mert hiányzik apa ! - kiabáltam majd mielőtt megszólalhatott volna, folytattam. - Felelőtlen voltál velem és ezért traumám van és szeretem ezt az embert, de emiatt képtelen vagyok akármit is csinálni mert amint lehunyom a szemem, érzek minden egyes érintést amit azok a nyomorultak hagytak rajtam és ez mind kibaszottul miattad van, mert kibaszottul fontosabb volt a hülye negyedik helyezést megünnepelni a barátaiddal mint eljönni értem és hazavinni - mondandóm végén idegesen rohantam be a szobámba és feküdtem az ágyamra könnyeimet törölgetve. Annyira utálom magam amiért igent mondtam anyámnak. Lando most megtudott mindent és újra eszembe jutotta az a borzalmas végtelennek tűnő húszperc.
Később lassan keltem fel az ágyamról és normálatlan lélegzetvétellel sétáltam el egészen a fürdőszoba ajtajáig majd beléptem rajta és remegő kezeimmel mostam meg hideg vízzel az arcom. Próbáltam megnyugodni hogy tiszta fejjel menjek ki a két vendégem közé elrendezni nekik a dolgokat. Amint ez valamennyire sikerült, mély levegőt vettem majd kiléptem a szobám ajtaján és körültekintettem. Amikor meghallották hogy nyílik az ajtó, mindketten felém pillantottak. Charles a konyhapult bárszékéről, Lando pedig a kanapéról. Nem mertem sokáig nézni az utóbbi fiút, mivel szégyelltem magam. Persze hogy szégyelltem magam, ki nem szégyellné ezt a dolgot az előtt az ember előtt akit kedvel?
- Eldöntöttétek ki hol alszik ? - kérdeztem halkan.
- Még nem - válaszolta a bátyám.
- Akkor döntsétek el, addig én keresek takarót és párnát - mondtam egy mosolyt erőltettve az arcomra majd megfordultam és újra a szobámban voltam és a szekrényben kutakodtam.
- Minden rendben ? - kérdezte Lando miközben egyre közelebb sétált. Idegesen rángattam ki a szekrényből két párnát és két takarót csakhogy minél hamarabb kimenjek innen.
- Persze - válaszoltam még mindig egy erőltetett mosollyal majd kikerültem őt és újra a nappaliba léptem.
- Tehát akkor ? - fordultam a konyhában ülő felé. - Ki hol alszik ? -
- Charles a padlón én pedig a kanapén - válaszolta mögöttem Lando mire én csak bólintottam és elrendeztem nekik a dolgokat.
- Fürdőszoba csak az én szobámban van szóval menjetek csak zuhanyozni, itt megvárom kint - közöltem velük majd az ablakhoz sétáltam és a kinti világot kezdtem kémlelni. Valamennyire csillapodott a vihar, de még mindig itt volt és egyáltalán nem úgy tűnt hogy hamarosan elmúlik. Gondolatomból Lando keze szakított ki ami lágyan simogatta vállamat. Elhunyt szemekkel élveztem ahogyan egyre közelebb bújik hozzám majd végül azon kaptam magam, hogy újra a vállám sírok. Ő csak ölelt engem és apró puszikat adott hajamba amik egy idő után megnyugtattak és már nyugodtan pihentem karjai között.
- Nem kellene megbeszélnetek ? - kérdezte halkan mire én csak megráztam a fejem.
- Nem akarok vele beszélni, sőt igazából amit tennem kéne az az hogy elküldöm, de ezt sem teszem mert nem vagyok gonosz - motyogtam a fiú mellkasába.
- Lando ha akarsz menj zuhanyozni - szólalt meg Charles amint kilépett a szobámból.
- Édes, öt perc és visszajövök oké ? - suttogta kettőnk között majd egy puszit nyomott homlokomra és elengedett. Sóhajtottam egyet majd újra az ablakon keresztül bámultam ki, csak ezért is hogy nem kelljen még rá se néznem a bátyámra.
- Sajnálom - suttogta halkan. Nem éreztem azt hogy akármit is mondanom kellene ezért nem reagáltam ami nyilván zavarta őt, de pontosan jól tudtuk mindketten hogy pont nem neki kell játszani a sértődöttet.
- Kérlek - mondta miközben közelebb lépett hozzám.
- Mit akarsz mit csináljak ? - fordultam meg ami valószínűleg hirtelen érte őt ezért egy lépést hátrált.
- Nem tudom - válaszolta szinte hangtalanul lehajtott fejjel.
- Holnap reggel elmész innen és ha lehet legközelebb keress egy hotelt. Nem akarlak többé látni téged - mondtam érzelem mentesen mire ő csak bólintott és ellépett tőlem amikor meglátta kijönni Lando-t a szobámból. Közelebb sétált hozzám és egy mosollyal az arcán ölelt át engem. Látva csodálatos mosolyát, nekem is felfelé görbült az ajkam és arcára simítottam. Éreztem magunkon a bátyám idegesen tekintetét de egyáltalán nem bírt érdekelni. Elérte hogy teljesen semleges legyen számomra.
- Minden oké ? - kérdeztem halkan majd elvette arcáról egyik kezemet és egy aprócska puszit adott rá.
- Azt hiszem igen - bólintottam mosolyogva és bár nem teljesen volt igaz, örülök hogy nem kérdezősködött.
- Tudod... amíg bent voltam, arra gondoltam hogy mi lenne ha ma este melletted aludnék. - mondta, s zavarában tekintetét a padlóra szegezte és úgy folytatta. - Mármint biztos felzaklattad magad és gondoltam jól esne ha ott lennék tudod - magyarázkodott mire én csak halkan felkuncogtam.
- Nem zavar hogy itt vagyok ?! - csattant fel idegesen Charles mire Lando felemelte fejét és ránézett.
- Nem. - válaszolta neki majd gyönyörű szemeivel újra rám nézett.
- Gyere, hagyjuk őt nyugodtan pihenni, holnap korán kel - fogtam meg a fiú kezét és a szobám felé kezdtem sétálni vele.