unhappy. - lando norris ✓

VII.

ISABELLE DENÍSE LECLERC

Miután hazaérkeztünk már vacsorát kezdtem készíteni kettőnknek mivel kicsit elhúzódott a sétánk, amit természetesen egyikünk sem bánt. Jól esett kiszellőztetni a fejemet egy kicsit és bár ott sem volt minden zökkenőmentes, Lando most is éreztette velem hogy mellettem van ami igazán jól esett a lelkemnek. Borzalmasnak gondoltam magam mert nem adtam meg neki amire már régóta vár csupán egy sok éve történt dolog miatt, ezért elhatároztam hogy tovább lépek a múlton és csak a jelenre fogok koncentrálni. A jelenre ahol jelenleg nincs semmi rossz dolog. Mellettem van Arthur és Lando is és bár az elsővel sosem tudattam, de szerintem ő is tudja hogy nagyon megszerettem őt. 

— Kész van már a vacsi ? Éhen halok - hallottam meg Lando nyavalygó hangját ami kizökkentett engem a gondolataimból.
— Nyolc perce kérdezted meg, hamarosan kész lesz légy még egy kicsit türelmes - nyugtattam ót, mire csak sóhajtott egyet.
— De ezt már ötször mondtad el - hisztizett tovább.
— Jó akkor ha nyersen akarod megenni a húst tessék, itt van - mutattam rá a nemrég felvágott hús kockákra ő pedig csak szemet forgatott. — Egyél valami nasit, ott van a melletted lévő szekrényben - mondtam neki majd folytattam a dolgomat. Ő csak bólintott és keresni kezdte az ehető dolgokat. Boldogan kezdett ugrándozni amikor talált egy zacskó chipset és bár szemezett vele egy picit, végül felbontotta és azonnal enni kezdte.
— Kérsz ? - nyújtotta felém a chipset mire bólintottam és kivettem belőle egy darabot.
— Biztos hogy nem jössz akkor a futamra ? - kérdezte miután kidobta az üres zacskót.
— Igen biztos - mondtam neki egy kis csalódottsággal a hangomban hogy elhiggye nekem. — Már mondtam százszor hogy Arthur barátnőjének kell segítenem - folytattam.
— Még mindig alig hiszem el hogy Arthurnak van barátnője, de ezért majd ha lesz időtök, nézitek a futamot a tv-ben ? - érdeklődött mire én csak bólintottam.

Nem a kínos, hanem a kellemes csendben élveztük az ételt és egymás társaságát még ha nem is szólaltunk meg. Egy picit izgultam a vasárnapi meglepetés miatt de Arthur azt mondta mindent elintézett, még hamis barátnőt is intézett magának hogy hihető legyen ami mond és a lány jelenleg mindenhová vele megy amit látszik hogy a fiú egyáltalán nem bán. Tetszik neki Caterine, ezt mindenki tudja igazából, reménykedem hogy alakul köztük emiatt a kis meglepetést miatt valami valójában is.
— Erre megérte várni - szólalt meg Lando miután megevett mindent a tányérjáról.
— Örülök hogy ízlett - válaszoltam mosolyogva majd felálltam és mind a két tányérral a mosogató felé mentem.
— Este szeretnél valamit csinálni ? - kérdezte miközben jött utánam.
— Aludni igen - válaszoltam egy apró mosollyal az arcomon. 
— Ma is aludhatok veled ? Olyan jó volt tegnap ! Kérlek ! - könyörgött Lando boci szemekkel mire elkezdtem húzni az agyát.
— Hát, nem is tudom, Már nincs itt Charles szóval szabad a kanapé - mondtam nevetve.
— Ha ha, tudom hogy te is akarod - lépett közelebb hozzám. — Olyan kis édes voltál amikor hozzám bújtál - mondta egy félmosollyal az arcán.
— Nem én nem bújtam hozzád, te nyomultál egész este ! - védekeztem igazából esélytelenül.
— Igen igen, tudjuk - bólogatott nevetve majd még közelebb jött hozzám. Gyönyörű szemei szinte rabul ejtették a tekintetem.
— Te mész először zuhanyozni vagy menjek én ? - kérdeztem zavartan miközben a nyuszis papucsom kezdtem tanulmányozni.
— Menj csak te - válaszolta halkan én pedig bólintottam majd kikerültem őt. De mielőtt még zuhanyozni indultam volna, eszembe jutott hogy nem mosogattam el, ezért vissza ki mentem és megpillantottam őt, ahogyan éppen az egyik tányért törölgeti. Lágyan elmosolyodtam hiszen eszméletlenül aranyos volt ahogyan próbálkozik, de azért kértem az égieket hogy óvják meg szegény tányérokat.
— Köszönöm - suttogtam neki majd gyorsan a fürdőbe rohantam. A zuhany alatt élveztem a meleg vizet és a gondolataimat is amik csak a rám várakozó fiú körül forogtak. Amikor visszagondoltam arra amit a padon ülve mondott, melegség árasztotta el az egész testem. "Mindenképpen veled akarom az első és utolsó csókomat is" Ez vízhangzott a fejemben egész idő alatt és ez erősített meg abban hogy hátra kell hagynom a rossz dolgokat, a múltamat. Ez a fiú a holnapom és az az utánom, csak ez számít semmi más. Levakarhatatlan mosoly pompázott az arcomon még akkor is amikor kiléptem Lando-hoz ő pedig értetlenül pillantott rám.
— Mi ez a nagy boldogság édes ? - kérdezte nevetve mire én csak rá mutattam.
— Én vagyok az oka ? - nézett végig magán én pedig csak bólintottam.
— Aranyos vagy - ölelt meg szorosan majd a fürdő felé vette az irányt én pedig az ágyamra ültem és várni kezdtem. Nem kellett sokat, a fiú pár perc elteltével kissé vizes hajjal lépkedett az ágyam felé.
— Hiányoztam ? - kérdezte amikor már mellettem volt.
— Több helyem volt az ágyon - válaszoltam a takarót igazgatva mire duzzogva fordított nekem hátat. Elnevettem magam gyerekes viselkedésén és átöleltem őt hátulról mire ő megfordult egy kicsit nehézkesen.
— Ugye nem vagy ideges a holnap miatt ? - kérdeztem mellkasát simogatva. Ő csak megrázta a fejét és puszit nyomott hajamba.
— Tudom hogy nézni fogod az időmérőt és szerencsét hozol majd - mondta nevetve mire én sem bírtam, szintén nevetni kezdtem. A fiú azt állítja hogy szerencsét hozok neki, mivel amióta nézem a futamokat, ő jobb helyezéseket ér el. Természetesen ez hülyeség de ha őt ez a gondolat boldoggá teszi, nem leszek rossz és nem bántom meg.
— Bolond vagy - forgattam szemet még mindig mosolyogva. — Jó éjszakát Lando - suttogtam, majd egy puszit nyomtam arcára és elhelyezkedtem úgy hogy a lehető legközelebb legyek a fiúhoz.
— Jó éjszakát Isa, akihez most is én bújok - suttogta ő is. Még egyszer szemet forgattam majd lehunytam szemeim és aludni készültem, de a telefonom csörgés megzavart. Idegesen hajoltam érte az éjjeliszekrényhez hogy megnézzem ki az az elvetemült aki késő este zaklatni merészel. Nem lepődtem meg amikor a kijelzőn Arthur neve villant fel, hiszen nem ez az első alkalma.
— Mit akarsz - szóltam bele álmosan.
— Felébresztettelek ? - kérdezte nevetve mire én csak idegesen sóhajtottam egyet.
— Leteszlek ha nem mondod mit akarsz - válaszoltam kicsit sem kedvesen.
— Szerinted melyik a szebb csokor, a tulipán vagy a rózsa ? - kérdezett engem s először értetlenül ráncoltam össze a szemöldököm majd leesett hogy lehet Caterine-nak viszi. Izgatottan ugrottan fel ezzel felkeltve a mellettem alvó fiút aki szintén felült és kíváncsi tekintettel figyelt engem.
— Hát nem tudom, attól függ melyiket szereti jobban, én inkább a tulipán csokornak örülnék - válaszoltam mire ő csak hümmögött egyet.
— Szerintem Cat is azt kedvelné, olyat veszek neki - mondta boldogan.
— Rendben de most már aludj - szóltam rá, majd egy jó éjszakát után megszakítottam a hívást és a még mindig kíváncsi Lando felé néztem.
— Arthur volt az, most már aludhatunk nyugodtan - suttogtam halkan majd egy apró puszit nyomtam arcára. Ő csak bólintott és velem együtt visszafeküdt a párnák közé.