unhappy. - lando norris ✓

VI.

ISABELLE DENÍSE LECLERC

Reggel telefonom rezgése ébresztett fel ami nem volt a legkellemesebb így amint felvettem mérgesen szóltam bele.
— Mit akarsz ?! - kérdeztem legfiatalabb bátyámtól aki valószínűleg megijedt kiakadásomtól.
— Nem akartalak felébreszteni, csak tudni szerettem volna hogy rendben vagy e, Charles mesélt nekem a tegnap estéről. Úgy sajnálom Den - Arthur hangja teljesen lehangolt volt, nem akartam hogy ilyen hangulata legyen ezért megpróbáltam megnyugtatni egy kicsit.
— Minden rendben van, ne aggódj ! - mondtam a fiúnak mire ő meg könnyebbülten sóhajtott egyet.
— Öhm... Lando hogy reagált egyébként a tudod... - kérdezte zavartan mire közöltem vele hogy minden oké köztünk. Boldog volt, hiszen a fiú nagyon szép párnak látott minket még úgy is, hogy egyáltalán nem jártunk még ott. Azt mondta, még a közös nevünkön is gondolkozik amin csak nevetni tudtam. Beszélgettünk még egy kicsit a bátyámmal majd letettük én pedig körülnézve vettem észre hogy Lando nincs mellettem. Értetlenül lépkedtem a szobám ajtajáig ám mielőtt kinyitottam volna az ajtót teljesen, a kíváncsi füleim hallgatózni kezdtek.
— Én tényleg nem szeretném ha ilyen lenne köztünk a helyzet - hallottam meg Charles hangját. — Te és Arthur miért vagytok másak számára ? Anno Arthur is leszarta őt, most meg még napi szinten beszélgetnek is - folytatta mire úgy döntöttem tovább maradok ebben a helyzetben mivel kíváncsi vagyok Lando mit fog válaszolni neki.
— Arthur az én meglátásaim szerint először egy barátként közeledett Isa felé ami szerintem egy nagyon jó lépés volt ebben a helyzetben. Szerintem neked is ezt kellene tenned és a bátyádnak is - válaszolta Lando.
— Annyira idióta vagyok - mondta sóhajtva Charles.
— Ez egyébként igaz - helyeselt a másik mire én elmosolyodtam.
— Mennem kéne, lassan felkel aztán ha meglát lehet az étvágya is elmegy - nevetett fel saját szarkazmusán a bátyám majd mielőtt még mondott volna valamit, én kiléptem az ajtón.
— Jó reggelt - köszöntem egy apró mosollyal az arcomon nekik.
— Hát szia csipkerózsika, nem hittem volna hogy ma délelőtt felkelsz - viccelődött Lando mire én szemet forgattam.
— Mint látod itt vagyok - válaszoltam neki miközben kinyitottam a hűtőm ajtaját.
— Készítettem reggelit neked ! - szólalt meg hirtelen Charles mire felé fordultam ő pedig felém nyújtotta a tányéron lévő avokádó krémes szendvicset.
— Köszönöm - vettem el tőle mosolyogva majd leültem és enni kezdtem. Nem volt a legfinomabb, ezt pedig Lando észre is vette és jót szórakozott az arcomon. Én csak sértődötten elfordultam tőle.
— Van mára valami terved ? - szólalt meg pár perc néma csend után Lando mire én csak megráztam a fejem.
— Szuper, akkor mi lenne ha elmennénk valahova ? - kérdeztem mire én boldogan bólogattam. Csak ezt a két cselekvést tudtam csinálni, mivel a szám tele volt azzal a nagyon finom reggelivel. Egyáltalán nem ízlett, de nem akartam megbántani a bátyám ezért inkább megettem.
— Charles ez nagyon finom szendvics lett - mondtam miután az üres tányért a mosogatóba tettem.
— Örülök hogy ízlett, de nekem most ideje mennem - nézett órájára mire én csak bólintottam. Végig néztük ahogyan a bátyám összeszedi a cuccait majd miután elhagyta a lakást, egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat.
— Borzalmas íze volt az avokádó krémnek amit készített - szólaltam meg miután bezártam az ajtót. Lando csak elnevette magát mire én sem bírtam sokáig tartani magam, így együtt nevettünk a padlón ülve.

A délelőtt nyugisan telt a fiúval aki segített nekem pakolni és takarítani. Természetesen csak ezért mert azt mondtam neki hogy csak akkor mozdulok ki vele ha a segédem lesz.
— Életemben nem csináltam még ennyi házimunkát - ült le fáradtan a kanapéra én pedig követtem őt.
— Levitted a szemetet és összehajtottál pár darab ruhát Lando - mondtam szemet forgatva mire ő elnevette magát. — Hová szeretnél menni egyébként ? - kérdeztem miközben fejemet a vállára hajtottam.
— A tegnapi vihar után biztosan jó friss esős illat van, arra gondoltam elmehetnénk sétálni a városon kívülre - magyarázta én pedig csak bólogattam.
— Ez jól hangzik ! Menjünk most - csattantam fel izgatottan, s a szekrényemhez rohantam keresni valami szebb ruhát. Amíg én öltöztem addig ő is ugyan azt tette de hamarabb végzett így mikor én kiléptem a szobámból ő a konyha pultnak támaszkodva várt engem és mikor megpillantott elmosolyodott.
— Csini vagy - mondta amikor már közelebb voltam hozzá.
— Te is, olyan Landosan nézel ki - nevettem el magam ahogyan ő is.
— Köszönöm kedves, na gyere - biccentett fejével majd ajtót nyitott nekem.

A városon kívül egy nagyon szép erdő ékeskedett és ahogy Lando is mondta, friss eső illat volt amit mindennél jobban szeretek így amikor kiértünk nyugodtságot éreztem.
— Nagyon szép ez a hely - szólaltam meg körül tekintve majd a fiúra vezettem a tekintetem aki eddig is engem nézett.
— Gyönyörű igen - válaszolta mosolyogva majd arcomra simított és magához ölelt. Az ölelés után sétálgatni kezdtünk és mindenféle dologról beszélgettünk. Mesélt nekem a forma—1 világáról ami az utóbbi időben a fiú miatt elkezdett jobban érdekelni és örülök hogy már tisztábban látom a dolgokat. Elmegyek és megnézem őt a hamarosan kezdődő Silverstonei nagydíjra de erről még csak Arthur tud, mivel ez egy meglepetés lesz Lando-nak. Miután több mint két órát sétálgattunk, leültünk egy padra és ott folytattuk tovább a kellemes beszélgetést.
— Egyébként tudom hogy nincs olyan közösségi oldalad amit rendszeresen használnál de olvasol híreket az interneten ? - kérdezte Lando mire én bólintottam.
— Az összesben azt írják hogy Shakira nagyot ment valami új zenéjével de én még egyáltalán nem hallottam szóval - mondtam váll rántva mire mindketten felnevettünk.
— Van pár pletyka lap, ami ír rólunk - szólt Lando miközben kezemmel játszott. — De ha hozzád nem ért el akkor ezek szerint nem kavart olyan nagy port - mosolyodott el.
— Ugye nem tudják hogy ki vagyok ? - kérdeztem nyugtalanul mire ő megrázta a fejét.
— Csak találgatnak hogy ki lehet a barátnőm - válaszolta kuncogva.
— Miért hiszi mindenki azt hogy együtt vagyunk ?! - tettem fel a kérdést értetlenül amire mindketten pontosan tudtuk a választ.
— Ötletem sincs - suttogta Lando miközben közelebb hajolt az arcomhoz. Megszeppenve néztem gyönyörű szemeibe amik csak úgy csillogtak a vágytól talán. Egy pillanatra ajkaira pillantottam amik annyira hívogatóak voltak de amikor közelebb szerettem volna hajolni hozzá újra rossz dolgok jutottak eszembe. Pár másodperc erejéig egyáltalán nem Lando tekintetét láttam hanem valaki másét aznap estéről. Szólásra nyitottam az ajkaimat de mintha elment volna a hangom. Nem tudtam megszólalni és egyre kellemetlenebbül éreztem magamat amit valószínűleg a fiú is észrevett és csalódottan sóhajtott egyet miközben elhúzódott tőlem. Könnyekkel teli szemekkel pillantottam rá és annyira szerettem volna megszólalni de még mindig nem ment. Egyszerűen képtelen voltam.
— Nem kell semmit sem mondanod - szólalt meg halkan Lando miközben maga elé meredt. — Megértem a helyzeted - mosolyodott el szomorúan majd újra rám vezette csalódott tekintetét.
— Várok rád, ameddig csak kell. Mindenképpen veled akarom az első és utolsó csókomat is. - jelentette ki mire én meglepődötten néztem rá. Nem gondoltam volna hogy még sosem csókolózott.
— Te még sosem...csókolóztál ?! - kérdeztem kissé bizonytalanul mire ő zavartan bólintott. Aranyosnak találtam a szégyenlős Landot ezért nem tudtam nem mosolyogni majd vettem egy mély levegőt és egy gyors puszit nyomtam arcára.
— Ez is megteszi - nézett rám vigyorogva.