unhappy. - lando norris ✓

IX.

ISABELLE DENÍSE LECLERC

Az izgalom leírhatatlan volt bennem és a körülöttem lévőkben. Az utolsó köröket tette meg Lando miközben egy másik pilótával, pontosabban a saját csapattársával küzdött a harmadik helyért. Végül az én barátom nyert, de a másik fiúnak is örültem, hiszen ő is szerzett pontot az egész csapatnak. Büszkén figyeltem a képernyőt amikor Landot mutatták, s látva a hatalmas mosolyát nekem is felfelé görbültek az ajkaim. Annyira csodálatos volt őt újra a pódiumon látni és önfeledten ünnepelni a harmadik helyét amit nehezen de megszerzett magának. A ceremónia után a fiú szinte azonnal hozzám rohant és szorosan öleltük egymást.
— Nagyon büszke vagyok, megcsináltad, megint !! - mondtam neki mosolyogva majd egy puszit nyomtam arcára.
— Ide jöttél, és magaddal hoztad a szerencsédet, pont mint Monaco-ban - szólt nevetve.
— Bolond vagy - csóváltam a fejem mosolyogva.
— Mondj újat - válaszolta majd egy gyors puszit nyomott ajkaimra. Hallottam magunk körül minden fényképezőgép kattogását, de jelenleg egyáltalán nem bírt érdekelni hogy itt vannak vagy hogy esetleg felismernek. Csak az előttem lévő fiú számított.

Az ünneplés után Cat-tel és a két fiúval léptem át a hotel szobám ajtaját.
— Négyen alszunk egy ágyban ? - kérdezte Arthur amint megpillantotta az ágyat.
— Természetesen te és Lando a földön alszotok ! - válaszolta neki Cat mire én felnevettem.
— Kicsit úgy érzem hogy kegyetlen vagy - mondta szemét forgatva Arthur.
— Csak te érzed így - felelte a lány s bátyám inkább sértődötten távolabb ült tőle. Természetesen mindenki tudta hogy csak tetteti magát hiszen ott bújkált egy apró mosoly az ajkain.
— Jól van házaspár, majd lerendezitek később egy tőlünk jó messze lévő szobában a dolgot. Most azért vagyunk itt mert Isa mondani szeretne nekünk valamit - szólalt meg Lando és mosolyogva nézett rám.
— Arthur igazából tudja, hiszen én is tőle tudom szóval ez most csak neked és Cat-nek lesz új dolog - mondta majd amint ők bólintottak, folytattam. — Anya szülinapi bulit akar tartani magának ahova meghívott titeket is - mutattam rájuk mondandóm végén.
— Ott lesz...Charles is ? - kérdezte Lando félve.
— Mivel ő anya egyik fia, ezért igen ?? - kérdeztem vissza értetlenül nézve barátomra.
— Jól van jól van értem, nem kell nekem esni - mondta nevetve Lando mire én szemet forgattam.
— Hát akkor, elmegyünk ! - szólt Cat mi hárman pedig bólintottunk.
— Anya azt hiszi együtt vagytok - mondtam neki mire ő zavartan lehajtotta a fejét.
— Igazából... - szólalt meg halkan mire én egyből tudtam hogy mi akar mondani. Vigyorogva néztem Arthur-ra aki amint meglátta arcom, büszkén bólintott egyet.
— Najó, gratulálok nektek !! - öleltem meg a lányt egy boldog mosollyal az arcomon.
— Sokáig, de tényleg ! Nagyon illetek egymáshoz - mondtam ezt már Arthur-nak akit szintén megölelgettem. Lando csak lepacsizott vele, ez biztos ilyen fiús szokás, fogalmam sincs.

— Tele van veletek a net - szólalt meg Arthur vacsora után. — Felolvashatok néhány cikk címet ? Eskü nagyok - mondta nevetve majd válaszunkat meg sem várva olvasni kezdett.
— „ ki rabolhatta el a nagyszerű pilóta szívét  ? " , „ a McLaren pilótája, Lando Norris, megszerezte magának Leclerc-et lány változatban ! őrület mekkora a hasonlóság ! " - olvasta fel nevetve mire én idegesen álltam fel az asztaltól.
— Ne légy mérges, ez várható volt - suttogta Lando a fülembe amikor mögém ért.
— Tudom - válaszoltam sóhajtva. 
— Megkérdezem majd a főnökömet hogy mihez kezdjek, oké ? - kérdezte mire én csak bólintottam és megfogva a kezét sétáltam vele vissza a többiekhez.
— Azon csodálkozom hogy Charles vagy Lorenzo még nem hívott fel idegesen üvöltve a telefonba - szólalt meg Cat miután visszaültünk a helyünkre.
— Nekem írt Charles, elég sokat és jó nagy betűkkel, biztos beragadt a capslock neki - nevetett Lando és vele együtt mindenki is.
— Jaj most hív Charles - kiáltott fel Arthur.
— Vedd fel és hangosítsd ki - utasította Cat mire ő tette amit kért.
— Hol van Isa. - szólt bele mérgesen Lorenzo.
— Charles telefonjáról hívtad Arthurt hogy beszélj Isa-val ? - kérdezte Lando mire a vonal másik végében sóhajtást hallottunk.
— Szuper, ha ez itt van akkor Isa is - motyogta Charles mire szemet forgattam.
— Nagyon hiányoztatok - szóltam bele unottan a telefonba.
— Nézd Isa, ne viselkedj így kérlek. Mi csak aggódunk érted - mondta Lorenzo mire felhorkantottam.
— Ha eddig nem aggódtál, most se tedd - válaszoltam majd bontottam a vonalat.
— Ne már, én popcornt akartam csinálni ! - nyavalygott Arthur mire szemet forgattam.
— Feküdj le aludni inkább dráma királynő - mondta neki Cat majd lepacsizott velem.
— Tényleg ideje aludni - helyeselt Lando majd felemelt a székről és menyasszony pózban a hálóba vitt s letett az ágyra.
— Attól mert ilyen aranyosan behoztál, még tényleg a földön alszol - mondtam neki nevetve mire hitetlenkedve nézett.
— Arthur én biztos nem alszom veled a földön - jött be a szobába Cat a bátyámmal a háta mögött.
— Gonoszak vagytok - puffogta a két fiú majd leültek a földre.
— Mi fizettük a szobát, miénk az ágy - válaszoltam majd leoltottam a villanyokat.

A silverstone-i futam után kevés időt töltöttünk együtt Lando-val, ami borzasztó volt, de tudtam hogy hamarosan újra láthatom őt. A kapcsolatunkat nem erősítettük meg sehol, hiszen mi sem tudjuk hogy mi van kettőnk között. Arthur és Cat kapcsolata viszont egyre jobban tetszik nekem. Nagyon szép párt alkotnak és látszik hogy szeretik egymást.
— Mindenetek megvan ? - kérdeztem a párt kilépve a szobámból mire ők bólintottak. Holnap indul a repülőnk Monacoba, hogy ott tudjunk lenni anya szülinapján. Lando egy picit később fog érkezni, ugyanis ő a családjával van.
Eléggé este volt már, de én és a két másik ember csak most fejeztük be az esti filmezést szóval reméltem hogy Lando nem alszik már és fel tudja venni a telefont. Hívni kezdtem és nagyon meglepett, mivel szinte egyből felvette nekem.
— Isabelle, úgy hiányoztál ! Azt hittem elfelejtettél felhívni - szólt bele a telefonba kissé szomorkás hangon.
— Csak sokáig tartott a film amit Arthur választott. Három és fél órát szenvedtünk Cat-tel mellette, nagyon borzalmas vígjáték volt - nyavalyogtam a fiúnak aki csak halkan felkuncogott. — Te mit csináltál ma ? - kérdeztem tőle.
— Nagybácsis dolgokat - mondta büszkén mire én csak elmosolyodtam.
— Küldj képet a babáról majd, látni akarom - szóltam izgatottan ő pedig csak felnevetett.
— Az jobb lenne ha élőben látnád, nem ? - válaszolta mire én szemet forgattam. Nem ez az első alkalom hogy felhozza azt, hogy találkoznom kellene a családjával, de őszintén én rettenetesen félek plusz nem tudna hogy bemutatni nekik. Nem vagyunk se barátok, se egy pár hanem úgy a kettő között, amit nem tudom minek lehet nevezni.
— Itt vagy ? - kérdezte Lando mire én megráztam a fejem, hogy elűzzem a gondolataimat.
— Igen igen, csak egy kicsit elkalandoztam - válaszoltam mire ő csak nevetve sóhajtott egyet.
— Semmi baj, de most már aludjunk szerintem, holnap hosszú utunk lesz - mondta majd egy puszit küldött amit én viszonoztam és bontottam a vonalat.