Alak

68 2 3
                                    

-

2T busz a tábor felé.
Előttem állsz, nincs szabad ülés.
Remélem fejembe csak te látsz,
Érzem, tested feszült közelsége kiráz.

Vizes hajadat a naplemente elnyeli.
Bár lehetnék, ki minden lépted figyeli.
Sétálsz a szürkületben, baggy jeans,
Pólód lekerült ha tudnád, ezt nézni is kín.

Vágyom rád, hogy észrevegyél.
Ha lesz szabad hely, mellém üljél.
23-as járat, menjünk a város felé.
Kedvenc helyünkre, arcom perzselően ég.

Állam alá nyúlsz, nézem álmos szemeid,
A szürke eget bámulva színük hamis.
Kínzóan lassan hajolj felém,
Fáradt alak, szeress belém.

Fehér zokniban a sáros fűben,
Rohanok utánad, édes tűnj előlem.
Arcodat elmossa a hideg eső,
Pupillád kitágul, ajkad önző.

Ismétlődő, hamis forgatókönyv.
A pocsolyában alakunk tükröződött.
Nem kapok levegőt, ha rád gondolok.
Késő este van, de rólad álmodozok.

poems - verseimWhere stories live. Discover now