/2023.0.18./
Megszegtem egy parancsot. Nem tettem meg amire kértek. Inkább attam volna a saját életem egy másik emberért akit alíg ismerek.
Ez vagyok én. Chimei-teki Yakusoku (Halálos ígéret). Családom, klánom, barátaim egyáltalán nincsenek. Egyedül...
Istenem ezeket a gyerekeket megfogom és elrugom kínáig. Nem bírom a kis embereket. Annyira uncsi, hogy már a könyvemhez folyamodtam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Igen sátánista könyv. Hehe! Tudooom ebben is fura vagyok. De most van esélyem. FASZA! Vagy mégsem. Perszeee ezek a gecik is most jönnek. Ninja vadászok.
-Ááh itt a kis bérgyilkosunk!-Kiáltott oda az egyik.
-Egyszer békén tudtok hagyni?-Kérdeztem felsem nézve a könyvemből.
-Nem!-És ezzel nekem dobott egy kunait. Persze én kitértem előle. Csak egyszerüen mögéjük kerültem és sorban hozzá értem mindegyikhez.
-Öljétek meg magatok.-Parancsoltam nekik. Persze megtették.
-Úristen!-Tette szája elé a rózsaszín a kezét.
-Hiddel pinkie pie, ha egyszer profi ninja leszel és nem fognak tőled félni mint tőlem... még akkor is sok halálnak leszel szemtanúja. Vagy akár neked kell majd őket megölnöd.-Mondtam neki az igazat.
