365 Day - Taekook version

(3)

A történtek enyhén szólva is lesokkolták Taehyungot. Miután visszavitték a szobájába a zuhany alatt igyekezett rendet rakni gondolatai között. Az tény, hogy a férfi - aki be se mutatkozott neki - jól nézett ki és örült volna már egy olyan személynek az életében, akinek ő az első, de nem így.

Lábai feladták a szolgálatot. Elfáradt, inkább leült a hideg csempére. Ekkor felvillant a vészjelző gondolatai között. Mi van, ha hazudott? Mi van, ha bántani akar?

Azonnal szökését kezdte tervezni, bár mivel nem ismerte a házat nem volt egyszerű. Így csak fogta magát és egy gyors szárítkozás, felöltözés után rohanni kezdett.

Egyenesen a villa kertjébe, ahol a maffia a kivégzést végezte. Taehyungnak az a pár kép, az a szag elég volt, nem bírta a látványt, pillanatokkal később elájult.

Másnap reggel ismét a "szobájában" találta magát. A számára idegen elrablója pedig mellette ült. Jeongguk egész éjszaka a fiú mellett virrasztott, csak egy fél órával korábban vette rá magát, hogy elmozduljon és letusoljon. Ennek köszönhetően félmeztelenül fogadta reggel Taet.

- Jó reggelt! – köszönt kedvesen Jk, de Taehyung összerezzent – Nem kellett volna azt látnod, de tudnod kell, hogy megérdemelte. Gyerekeket bántott. Átverte és meglopta a családját. - próbálta megnyugtatni.

Tae csak inkább visszabújta a takaró alá, aztán tudatosult benne, hogy nem a tegnapi ruhái vannak rajta. 

- Nem én öltöztettelek át. A szobalány volt. Viszont a ruhát én kértem. – engedett meg egy mosolyt magának – Jól áll.

Egyébként a bársony pizsoma tényleg szépen kiemelte Taehyung alakját, még ha ezt magának nem is ismerte be.

- Nincs jogod hozzá, hogy megmondd mit vegyek fel! - kezdte korán reggel a veszekedést.

- Egyébként tudod te kivel beszélsz? - emelkedett meg megint az idegessége a főnöknek.

- Leszarom. Úgy beszélek, ahogy akarok. – rántott vállat.

- Jeon Jeongguk. Szicília legerősebb maffiájának a feje. – ejtette ki könnyedén a szavakat, mire a másik kicsit lesápadt, de igyekezte nem kimutatni.

- Szeretném visszakapni a mobilomat és a laptopomat. – váltott inkább témát. Nem érezte magát gyengébbnek, vagy alsóbbrendűnek, mint az előtte álló férfi és ezt nem is félt kimutatni.

- Visszakapod, ha eljön az ideje. Két órád van elkészülni, mert vásárolnunk kell indulás előtt.

- Nem megyek sehova. Ha muszáj, akkor is csak Koreába! – állt föl az ágyról, de a hangneme még mindig nem tetszett Jeongguknak.

- Nem kérdés volt. Hanem parancs. – vette vissza a szigorú énjét.

- Egy zsák krumplit vihetsz magaddal kedved szerint, de én még mindig ember vagyok! – lökte el magamtól, de a főnök szerencsére megőrizte a hidegvérét.

- Már elpakolták a cuccaidat. Érdekes öltözködési stílus. – utalt a szokatlatanabb, régi stílusú ruhákra. Taehyung szemei nem éppen a szeretetről árulkodtak. – Jin mindenben segít neked.

- Ki az a Jin? 

- Menj le reggelizni és megismered. - majd távozott is a szobából.

Tae sietve elkészült és lement az említett helyiségbe – feszes farmerben és lenge ingben – kapott néhány vágyakozó tekintetet a személyzettől.

- A főnöke azt akarja, hogy meghízzak? – kérdezte Jintől, amikor meglátta az ételmennyiséget.

- Szerintem csak gondoskodni akar önről.