365 Day - Taekook version

(10)

Napok teltek el, amikor is az átlagosnak induló napon, Taehyung szokás szerint lement reggelizni Jungkookhoz a villa kertjében. Azonban most a főnök Wonhoval beszélgetett a munkáról, ameddig Tae félbe nem szakította egy csókkal.

- Sajnálom, hogy nem vártalak meg a reggelivel. Palermoba kell mennem. – kért bocsánatot.

- Semmi baj, még nem vagyok éhes. Nem vagyok jól. - válaszolt Tae, a hasára téve a kezét.

- Mi az? – kezdett aggodalmaskodni.

- Semmiség. - tudta le ennyivel a témát.

- Jin majd elvisz orvoshoz. - erősködött azonban a főnök.

- Azt mondtad – terelte el a szót más témára – Hogy Koreából nem jöhet senki az esküvőnkre. Még a szüleim sem?

- Te kérted, hogy ne mondjam meg mit dolgozok.

- Igen, de szeretném, ha a legjobb barátom mellettem lenne. Jimin mindent tud rólad. Szükségem van rá. – kérlelte.

- Rendben. Ő lesz a tanúd akkor. Most mennem kell. – adott még egy gyors csókot, majd elhagyta a villát.

Taehyung sóhajott egyet, majd elfoglalta Jungkook helyét és megszólította Wonhot.

- Úgy érzem nem kedvelsz engem Wonho. 

- Ez nem igaz. Nem veled van bajom. Nem tetszik ez a helyzet. Tudod, okoztál egy kis felfordulást. – csak elmosolyodott erre a mondatra – Megszervezem a barátod érkezését. – állt fel, majd folytatta – Csak remélni merem, hogy higgadtabb, mint te. – fűzte hozzá. 

A remény hal meg utoljára, de Jimin és a nyugalom két külön fogalom. - mondta magának Tae, előre mosolyogva a kialakulni készülő helyzeten.

Másnap a reptér előtt várta Taehyung Jinnel Jimin érkezését. Utóbbi annyira izgatott lett, amikor meglátta rég nem látott barátját, hogy bőröndjét nekigurította Jinnek, majd Tae nyakába ugrott.

- Bassza meg! Milyen kocsi! – kezdett káromkodni, amint észrevette a márkás autót.

Mikor beszálltak jól becsapta az ajtót, amitől a bőröndöt pakoló Jin morgolódni kezdett.

Később kimentek a tengerpartra, ugyanis Taehyung nem szerette volna, hogy bárki is meghallja amiről beszélnek. Nem a házasságról, hisz arról már telefonban tájékoztatta Jimint, aki emiatt utazott ide.

- Nem hiszem el! – akadt ki, miután színt vallott. – Csak nemrégóta ismeritek egymást!

- Hagyd abba, inkább adj abból! – nyúlt a cigiért, amit Jimin szívott, de az elrántotta a kezét.

- Ne legyél hülye! Terhes vagy! – vágta a fejéhez. 

Igen, pont Taehyung az az egy az ezerből, vagy akár millióból, aki fiú létére képes teherbe esni, ugyanis méhhel született.

- Nem értem. Kényszerített? Széttépem, ha meglátom! – hadonászott össze-vissza a kezeivel.

- Chim, nem tudja, hogy terhes vagyok. – nyugtatta. – És szabad akaratomból feküdtem le vele.

- Biztos? Eddig egy aranyketrecbe zárt rab voltál. – bizonytalankodott továbbra is.

- Igen, tudtam és tudom, hogy mit csinálok.

- Jól van. Gyere ide! – ölelte meg – Tudod, hogy szeretlek.

- Tudom, én is téged.

- Majd együtt felneveljük a kicsit. Gyönyörű lesz, gyönyörű szülőkkel. Bár okos nem lesz, de nem baj. – nevetett, ami Taehyungot is feldobta.

- Hé, fiúk! Rátok várok! – kiabált Jin tőlük messze.

- Megyünk! - kiabáltak vissza.

Ezután indultak esküvői ruhát választani. Míg Jin szenvedett, Jimin élvezte a luxust. Meg azt, hogy kedvére flörtölgethett a testőrrel, aki tanácstalan volt, hogy hogyan reagálja le a közeledést. Így Jimin később váltott is Wonhora.

Taehyungra Jungkookéhoz illő öltönyt szabtak, csupán fehérben. 

- Alig várom, hogy téged is ilyenben láthassalak. - mondta Tae a meghatódottságtól könnyes szemű Jiminnek.

- Hát az nem mostanában lesz. - nevetett fel.

- Vele szeretnék lenni és megtartani a gyereket. – váltott komoly témára Taehyung.

- Tudom. – fogta meg a kezét bíztatásképp.

Hazafelé tartva, Taehyung igyekezett marasztalásra bírni barátját.  – Gyors autók, motorcsónakok, jó étel.

- Meg kanos olaszok. – tette hozzá, mivel az nem maradhatott ki a felsorolásból.

- Igen, pontosan. – nevetett vele a vőlegény.

- Na jó, elég! Ne húzd az időt! Hívd fel és mondd el neki!

- Rendben. – egyeztem bele. A telefont két csengés után fel is vette a főnök. – Kooksi, szia.

- Mi újság?

- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy apa leszel?

- Tae-sshi, hogy érted? Te lehetsz terhes? Miért nem mondtad? Akkor vigyáztunk volna. – sorolta a kérdéseket.

- Este beszéljük meg. Addig dolgozd fel. Puszi. – tette rá egy gonosz mosollyal a telefont.

Végül minden simán ment. Mindketten nagyon örültek a babának. Az életüket pedig azon a napon kötötték össze, amikor letelt az a 365 nap, amit Jungkook kiszabott.

<Happy end>