365 Day - Taekook version

(7)

Taehyung a készülődéséhez egy házaspárt kapott segítségül. Rögtön gondolta, hogy Jungkook nem szerette volna, ha egy szingli emberke fogdossa, amíg leveszi a méreteit. 

A főnök féltékenységéhez nem fűzhetők szavak. 

Elegáns öltönyt kapott, az elegáns estéhez. (fenti kép)

Mikor megérkeztek a helyszínre - ami egy másik gazdag család kastélyszerű villája volt - riporterek és fotósok vették körül őket. Taehyung ezt tiszteletben tartva vonult volna végig, de Jungkook nem foglalkozva ezzel fogta meg a kezét. 

A bálteremben pincérek járkáltak fel-alá italokat kínálva, míg középen nagy terület volt hagyva táncparkettnek, ahol gyönyörű ruhákban keringőztek a párok.

- Felkérhetlek táncolni? – hajolt meg Jungkook Taehyung előtt, amikor beértek a terembe.

- Milyen meglepő, hogy kérsz valamit. – ragadta meg ismét az alkalmat a piszkálódásra, majd egy elegáns kört téve engedett a kérésnek és táncolni kezdtek.

Táncuk közben akadt néhány vita az irányítást illetően, aztán Tae végül hagyta magát és engedett.

A végén egy elégedett mosolyt villantottak egymásra, majd a főnök egy finom puszit adott partnere szájára.

- Bravó! Gyönyörű tánc! – jelent meg mellettük egy szőke hajú nő.

Jungkook azt hitte felrobban a dühtől, amikor meglátta.

- Szóval, megtaláltad? – kérdezte.

- Taehyung. – mutatkozott be a téma tárgya és érdeklődve figyelte az események alakulását.

- Anna. – mondta ki a nevét a nő, akivel Jungkook élete során viszonyt folytatott. – Jungkook első és igazi szerelme. – folytatta. 

Jungkook kezei ökölbe szorultak. Az utolsó partnere volt a nő, mielőtt megtalálta Taehyungot.

- Mit akarsz? – kérdezte idegesen, amikor az arcához akart nyúlni.

- Jobbat vártam. - mondta.

- Megmondtam neked, hogy nem vonzódom a nőkhöz. - igyekezett szabadulni a további kérdésektől.

- Mégis megtetted.

- Nem voltam magamnál.

- Megöljem? – súgta a fülemébe – Elveszem tőled, ami a legértékesebb a számodra. Amiért elhagytál. – majd mosolyogva elsétált. Jungkook idegesen nézett utána.

- Nos? Kíváncsi vagyok. – várta Taehyung a megannyi kérdésre a választ.

- Elég friss. Akkor hagytam el, amikor leszállt a géped. Sosem hazudtam neki. A portréd évek óta kint van a falon. Senki sem hitte, hogy megtalállak. Ő pedig egyáltalán nem hitte.

- Mit mondott?

- Nem számít.

- Tudni akarom. – fonta keresztbe a karjait.

- Azt mondta, hogy meg fog ölni. De Tae... Sosem hagyom, hogy bárki bántson.

- El akarok menni. Most! – indult meg.

Taehyung ezután nem is tudott megnyugodni. Bízott Jungkookban, de egy fenyegetés az fenyegetés.

Este, miután lezuhanyozott a fürdőszobai tükrök előtt megállt és csak nézett. A főnök bement hozzá. Nem tudta, hogyan nyugtathatná meg. Először csak néhány csókot akart hagyni a tarkóján és a nyakán, de Taehyung megfordult és rendes csókba hívta. Ezután hamar lekapkodták egymásról a törölközőket, majd Jungkook feltette a csap mellé. 

Aktusuk közben nem váltottak szót, talán csak élvezni akarták egymást, vagy letölteni a haragot, amit Anna okozott.

Másnap megint nem említették hova csak elindultak több autóval valamerre. Taehyung és Jungkook is külön autóban foglaltak helyet. Így Tae Jinnel beszélgetett.

- Ugyan már! Felejtsd el Annát! – kérte Jin, miután Tae elmesélte mi történt – Ő már a múlt.

- Tényleg?

- Igen. És te drágám, te vagy a kibaszott jövő. - igyekezett sajátos módon "vigasztalni".

- Pontosan hol van?

- Hát... Sajnálom. – nyúlt a zakójába, mert keresték telefonon – Állj! – szólt a sofőrnek – Te pedig jobb lesz, ha Budapesten maradsz. – adta ki az utasítást, majd szállt is ki a kocsiból.

- De mi történt? Jin! – kiabált utána, viszont ő már átszállt a másik autóba.