365 Day - Taekook version

(2)

Taehyung amikor felébredt azzal szembesült, hogy az idegen egy jégkockát adott a szájába.

– Szopogasd! - utasítja, majd folytatja - Rosszul reagáltál a nyugtatóra. Nem tudtam, hogy szívproblémád van. – mondja, miközben a szájával játszik.

Jeongguk gyönyörűnek találta az előtte fekvő, még kissé kába fiút. Pont olyan szemrevalónak, mint évekkel ezelőtt.

Viszont Taehyung nem így vélekedett. Ideges lett a kéretlen érintésektől és a kockát elrablójára köpte. 

-  Szopogasd te! - kiabált rá, majd folytatta a számonkérést.

– Miért vagyok itt? Ki a fasz vagy? És miért fogtál el? Válaszolj!

- Ülj le! Megint el fogsz ájulni. - lehetetlen lett volna ennyi kérdésre egyszerre válaszolni, de Taehyung csak ezt hajtogatta.

- Válaszolj!

- Ülj le! - kérte még egész finom hangsúlyban, ami nem volt tőle túl megszokott. Türelmes akart lenni a fiúhoz, de nem volt hozzászokva ehhez a viselkedéshez vele szemben.

- Nem vagyok a tulajdonod! - kiabált továbbra is.

- Ülj már le! – lökte le végül a kanapéra, elvesztve türelmét.

Taehyung a szemeimmel ölni tudott volna abban a pillanatban. Ugyanis ő viszont pont, hogy a parancsokhoz nem volt hozzászokva. Nem akart ott lenni.

– Tudni akarod miért vagy itt? - nyugtatta le a légzést Jeongguk.

Az "elrabolt" nem válaszolt neki, és nem fogadta el, amikor itallal kínálta. A főnök vett még egy levegőt, majd elkezdte történetét.

- Amit el fogok mondani, annyira hihetetlen, hogy nem hittem volna, hogy igaz, amíg nem láttalak a reptéren. Abban a pillanatban megértettem, hogy nem csak képzellek. Öt éve megváltozott az egész életem. Az apám meghalt a szemem előtt. A golyó átment a szívén és engem is eltalált. Azt hittem én is meghalok. Megállt a szívem és csak téged láttalak...

- Persze, egy olyan ember, mint te egy fiút lát, mielőtt meghal. – szakította félbe – Nevetséges! - nevetgélt magába Taehyung.

- Akár elhiszed, akár nem, minden nap téged láttalak a szemem előtt és az egész világot átkutattam érted, mert éreztem, hogy egy nap az enyém leszel.

- Engem senki nem birtokol. Nem vagyok tárgy. Nem szerezhetsz meg így! Elrabolsz és azt hiszed a tiéd vagyok.

- Tudom. Ezért adok neked esélyt, hogy belém szeress.

- Nem is vagyok meleg! – találja ki a következő kifogást.

- Akkor, hogy lehet, hogy a pasidat egy másik sráccal fotózták le? – adta át a fekete borítékot a képekkel. – A barátod nem érdemel meg téged.

Taehyung a földre dobta a papírokat. Próbálta feldolgozni. Minjun mindig olyan aranyosnak tűnt számára. Attól, hogy még nem törődött vele, nem hitte, hogy képes lenne megcsalni.

- Az embereim elhozták a cuccaidat a szobádból. – folytatta közben - Üzenetet hagytak Minjunnak. Az van benne, hogy visszamész Koreába, elköltözöl, eltűnsz az életéből.

- Tudod mit? Menj a picsába! – akadt ki mostmár teljesen és tervezett egy elrohanást, de Jeongguk utána kapott és erőszakkal visszaültette a kanapéra. A lábai közé térdelt és a nyakára fogott. Nála is elpattant a húr. Nem akart így bánni vele, Taehyung pedig igyekezett nyugodt maradni, mivel fiúként hamarabb feltűnik az izgalma és elég sok érzékeny testrésze van. Ráadásul még mindig a fürdőnadrágját viselte egy vékony köntössel ami minden ilyen mozdulatnál egyre több rálátást adott Jeongguknak Tae mellkasára.

- Semmit nem teszek a beleegyezésed nélkül. Megvárom amíg kívánni fogsz. Nem foglak megkötözni, de ne provokálj! Nem szoktam meg az engedetlenség eltűrését. – ejtette ki Jeongguk a szavakat majd meg akarta csókolni, de végül gondolt egyet és vissza fogta magát. Felállt és arrébb sétált. – 365 napod van. Bármit megteszek, hogy belém szeress. Ha jövő ilyenkorra semmi nem változik, elengedlek. – Taehyung ismét megpróbalt elfutni. 1 napot sem akart eltölteni az idegennel.

Jeongguk ezúttal a falhoz szorítva kapta el és már nem tudva vissza fogni magát, megcsókolta Taehyungot. Aki ezt a fél pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználva elvette a másik fegyverét.

- Oké... Tedd le a fegyvert, vagy mostantól nem lesz vicces. – lépett el a maffiafőnök, kezeit feltéve, de a következő lépéseként könnyen kifordította Tae kezéből a fegyvert, és azzal a lendülettel mellkassal a falnak nyomta. Kezeit hátraszorította, majd ismét a nyakára fogott. Mostmár magának is el kéne ismernie, hogy ez fétis lehet számára.

– Tényleg meg akarsz ölni? Sokan próbálkoztak már. Nem olyan egyszerű. - piszkálta Taet.

- Elnézést! – szólította meg a háta mögül két nagydarab, de inkább izmos ember – Szállítmány jött. Alá kell írnod. – a főnök szemkontaktust tartva, elvette a másiktól a fegyvert, majd lassan elengedte.

– Vidd a szobájába! – utasította az egyik férfit.

- Oké, menjünk! – szólította le az egyik férfi Taehyungot, mivel ő még mindig lefagyva állt, mert kínosnak érezte a helyzetet, amiben megláttak.

Nem volt ő ehhez hozzászokva. Hogyan is lehetne ehhez hozzászokni? - gondolta.

Eközben Jeongguk kiment az udvarra, ahol az egyik legbefolyásosabb maffiatag beszélni kezdett hozzá.

- JeongGuk, gondjaink lesznek. A konfliktus a Min családdal tönkre teheti az üzletet.

- Törődj a magad dolgával! - rivallt rá.

- Azt teszem. Kötelességem megvédeni a családot még tőled is.

Ezekkel nem törődve hívatta a többieket, majd lement az alagsorba a kikötözött fogolyhoz.

- Itt jön a nagy Jeon! – kötekedett a fogvatartott – Mit fogsz tenni velem? Megversz? Levágod a golyóimat? – de a főnök egyetlen érzelem nélkül, nyugodtan leült vele szemben.

- Ha csak megloptál volna, nem lenne baj. De gyereket adtál el egy bordélynak. Azt hitted nem jövök rá? – ez a téma mindig is érzékenyen érintette. Emiatt soha nem vett részt emberkereskedelemben.

- Mindenkinek vannak sötét titkai.

- Fogd be! Bemocskoltad a család nevét.

- Család? Értékek? Kímélj meg a hülyeségtől és lőj le!

- Kitörlünk. Nyom nélkül. – ezek voltak azok a pillanatok az életében, amikor nem volt önmaga, és ezt tudta jól. Ez a munkájához járt, teljesen elkülönült az igazi személyiségétől. – Mintha sosem léteztél volna. Ez lesz a büntetésed. – a fogoly bepánikolt.