365 Day - Taekook version

(5)

A történek után párosunk elfoglalta a Római hotelszobájukat. Taehyung magányában újból gondolataiba mélyedt, ami utólag visszatekintve nem volt a legjobb ötlet. Ismét a főnök provokálásán törte az eszét, amire támadt is egy ötlete.

Egy szál köntösbe bújtatta meztelen testét, majd átsétált Jungkook szállodaszobájának ajtajához és bekopogott. A főnök egy törölközővel a derekán nyitott ajtót. 

Taehyung nem szólt semmit, besétált a szobába. Jungkook kíváncsian követte a tekintetével, csendesen becsukva mögötte az ajtót. Remélte, hogy kedvese gondolkodása ilyen hamar megváltozott.

A szoba falán egy nagy kép volt látható, mely a maffiafőnököt és egy pumát ábrázolt.

- Nem úgy volt, hogy ez egy szálloda? - érdeklődött Taehyung.

- Szálloda. De az enyém.

- Meg sem lepődöm. Milyen korszak ez? Korai Michelangelo vagy késő Caravaggio?

- Ajándékba kaptam.

- Igen, persze. Nem mintha megalomániás lennél. – ült le a kanapéra – A nagy Jeon. A pumák és fiatal férfiak lemészárolója.

- Hagyd abba. – kérte Taetől. Hiába próbált megváltozni ahhoz időre és türelemre lett volna szüksége. És ebben a fiú nem volt nagy segítségére. 

Sőt, elegánsan helyet foglalt a szoba kanapéján, és széttette neki a lábait.

- Talán nem akarom abbahagyni. 

Jungkook belement a játékba és Tae mondatára levette magáról a törölközőt.

- Fogd meg! – utasította, de Taehyung nem tette meg. Ő másfajta játékot akart játszani.

- Álmaidban.

- Nemet mondasz? - húzta fel szemöldökét.

- Mindenre vannak embereid. Bízd rájuk. - használt flegma hangsúlyt.

- Biztos vagy benne? – Taehyung felállt a kanapéról, és szembe pár centire állt meg a főnöktől.

Majd ellépett mellette és lassú macska léptekkel az ajtóhoz sétált, amin át távozni tervezett, viszont az zárva volt.

- Nyisd ki az ajtót! El akarok menni! –lépett már sokkal sietősebben és idegesen Jungkookhoz – Engedj ki!

A főnök lépéseket kezdett tenni felé, ami azonnal hátrálásra késztette Taehyungot, mígnem elesett az ágy szélében és az ágynemű közé esett.

Jungkook percek alatt összefogta a kezeit, majd az ágyrácshoz rögzítette. Mikor Tae meg akarta rúgni, lábaival is ezt tette. Természetesen ezt nem tűrte nyugodtan, de a főnök erősebbnek bizonyult nála.

- Bármit megtehetek veled. – Jungkook szavaira újra rángatni kezdte a bilincseket, mire a lábaimat összekötő vasrúd eggyel nagyobbra szélesedett.

- Reméltem, hogy ezt csinálod. Ez egy teleszkópos cső. Minden mozdulatodnál eggyel szélesebbre nyílik.

Tae erre nem szólt semmit, nyugton maradt, szemeivel azonban ölni lehetett volna. 

Ekkor belépett a szobába egy velük egykorú, ám sokkal feminimebb srác. Bőrruhában volt, így egyszerre nyújtott dögös és aranyos hatást.

Ezúttal Jungkook foglalt helyet a kanapén szétterpesztett lábakkal, viszont a srác letérdelt a lábai közé. A főnök elkezdte dolgoztatni magán, de végig Tae szemébe nézett. Csak őt akarta látni, ahogy hosszú fekete tincsei az arcába lógnak és elnyílt ajkakkal próbálja a kialakult helyzetet feldolgozni, egyszerre illetve őt ideges és dühös tekintettel.