365 Day - Taekook version

(4)

A vacsora után Taehyung visszasétált a szobájába. Egyelőre tanácstalan volt azzal kapcsolatban hogyan kezelje ezt a kialakult helyzetet. Az ágyán a mobilja és a laptopja várt rá. Az első gondolata és cselekedete az anyukája felhívása volt, hogy ne aggódjon érte, mivel már jó pár napja nem adott életjelet magáról.

- Eomma. Igen, minden rendben. De el kell mondanom valamit. Új munkát ajánlottak Szicíliában. A sziget legjobb hoteljében. Egy éves szerződést kaptam. Ugyan már, ne aggódj! Majd meglátod. Ha eljössz ugyanúgy beleszeretsz a helybe, ahogy én. Majd beszélünk. Szeretlek!

Másnap, mikor felébredt, Jungkook mellette feküdt, ismét félmeztelenül. Ugyanis a főnök az éjszaka képtelen volt elaludni. Megőrjítette a tény, hogy szívének kedvese pár szobával arrébb van tőle és nem lehet a közelében. Így az éjszaka folyámán átköltözött Taehyunghoz.

Tenyere feje alatt pihent, ami szép kilátást biztosított a mellette fekvőnek. Taenak nagyon imponáló volt jól ápoltsága, de továbbra is az esze irányította és nem hagyta, hogy néhány kósza testi vágy miatt a maffiafőnök lábai elé boruljon.

Azért mégis pimasz gondolatainak is volt egy ereje, így néhány ujját végigjátszotta Jungkook felsőtestén. A főnök érdeklőde figyelte enyhén kinyílt pupilákkal mit csinál a másik.

Közben Tae agya megint járt. Vagy azon, hogy borítsa ki Jungkookot vagy azon, hogyan tegye próbára. Most az utóbbi mellett döntött. 

Pimasz mosoly kíséretében kibújt az ágyból és ledobta magáról a pizsamáját. Ezúttal a maffiafőnök heteróságát igyekezett kideríteni, mivel nem hitte, hogy ez a személy tényleg meleg lenne. 

A zuhanyzók felé vette az irányt hajat mosni.

Pár pillanattal később Jungkook is csatlakozott.

- Ma elutazunk. – kezdte mondani – Meghívásunk van pár tengeri bulira, ennek megfelelően csomagolj.

Tae igyekezett a szavaira és a zuhanyzásra koncentrálni, de tekintete akarlatlanul is mindig lecsúszott, piszkos gondolatok felé terelve elméjét.

- Akarsz valami vagy csak nézel? – vette észre elkalandozott tekintetét. 

Taehyung nem válaszolt, ezért közelebb lépett. – Miért nézed? Akarod?

Továbbra is csönd volt a válasz. Kezeivel ellentétben, amik felfedező útra indultak. Hátra nyúlt a fenekéhez, amit jólesően megszorított kedve szerint. Eközben elkönyvelte magában az összes apró kis információt, amit a másik teste érintése közben észrevett. A mediterrán éghajlat ellenére világos bőrén folytatta az érintéseket, szabályosan végigsimítva, majd a falhoz terelgette, mellkasa megtolásával. Odáig is vette a bátorságát, hogy egyszer végig húzza a kezét a tagján, de aztán minden tevékenységét befejezve hátat fordított neki és ott akarta hagyni.

Viszont ezt a főnök máshogyan gondolta és ezúttal is a Taehyung nyakát használta az irányításra. Visszahúzta és hevesen megcsókolta az összes előbb felgyülemlett érzelmét belesűrítve. De Taehyung nem viszonozta.

- Babyboy. Ha az életed arról szól, hogy mindent erővel veszel el, nehéz máshogy reagálni. Főleg, ha valaki elveszi azt, amire úgy vágysz. Ne provokálj! – szigorított hangnemén. Tényleg nem akart addig semmit tenni szerelmével, amíg az nem viszonozza, de Taehyung nem könnyítette meg a dolgát. És talán még élvezte is a játékot.

- Vagy mi lesz? – Jungkook nem tudott válaszolni.

Taehyung később nyomatékosan kijelentette, hogy ő bizony nem száll fel semmilyen repülőgépre, mert még mindig nem bízik senkiben, hogy nem akarják bántani.

A maffiát ez természetesen nem érdekelte. Az egyik őr felkapta a vállára és felvitte a gépre. Taehyung ezt nem tűrte szó nélkül, ezzel nem egy tekintetet odavonzva. De nem érdekelte. Tudják csak az emberek, hogy alázzák meg ezek az emberek.

Taehyung "hisztije" erősen elgondolkodtatta Jungkookot. Kezdett rájönni, hogy lehet nem ez volt a legjobb ötlet szerelme megszerzésére.

A munkatársai nem hagyták szó nélkül Tae kiborulását.

- Tüzes.

- Legalább nem unatkozom. – vont vállat. Nem volt kedve foglalkozni beképzelt embereivel.

- Sok szerencsét JeongGuk! – veregették meg a vállát.

- Induljunk. - hagyta figyelmen kívül a megjegyzést.

Taehyung mivel továbbra sem tervezett nyugton maradni szó szerint kikötözték az üléshez a biztonsági övvel. Elsősorban a kezeit, hogy ne tudja kioldozni magát. Ez természetesen semmit nem segített Tae idegességén, a pokolba kívánta a maffiát.

- Elég kényelmes? – flegmázott kivételesen Jungkook. Magát sem értette miért tette.

- 풀기만 하면 이 새끼야 내가 보여줄게... (Csak oldozz ki te rohadék és megmutatom...) - kezdett Tae koreaiul káromkodni, amit Jungkook nem érthetett, mivel Európában nőtt fel, és csak angolul és olaszul tudott.

- Angolul, ha kérhetem. - majd átlépett egy határt.

Belehajolt Tae magánszférájába és mélyen beszívta annak illatát, elraktározva emlékeiben. Igaz, hogy azt mondta és úgy is tervezte, hogy nem ér hozzá, amíg a másik engedélyt nem ad, de túl kívánatos volt a lehetőség. Taehyung fehér felsőjének kivágásán benyúlt az alá és a mellkasát cirógatta, ezzel érezve, hogyan gyorsul fel a másik szívverése. Viszont itt nem állt meg. A nadrágjába is belenyúlt, majd a tagján mozgatva kezét kényeztette a másikat. Elmenni ugyan már nem hagyta, ami ismét feldühítette az elrablottat.

- Ki kell érdemelned. – mondta, majd végleg befejezte minden tevékenységét. Tae frusztráltan szuszogott.

Amikor leszállt a gép, még mindig puffogva hagyta el azt, valamilyen bosszún törve az agyát. Majd szerencsésen elterelte gondolatait a város látványa, ahová érkeztek. Róma teljesen elkápráztatta.

Jin is velük tartott. Ő lett Taehyung személyes segítője. Vele hivatatta meg fagyizni is magát, míg unta magát Jungkook tárgyalása közben.

- Az a gond, hogy a választások után – beszélt a főnökhöz a maffiatag, de annak elterelte a figyelmét, ahogyan Tae szemérmetlenül nyalta azt a fagylaltot – az egész üzlet bedőlhet. – A hapsinak feltűnt, hogy mit néz – Megtaláltad? És milyen? Boldog vagy?

- Olyan, mint minden. Nehéz. – mivel Taehyung hallotta, hogy róla van szó ő is odament.

- Rólam beszélsz?

- Csak azt mondtam az unokatestvéremnek, hogy csodás és gyengéd vagy. – bizonygatta Jungkook, de mivel Tae nem fejezte még mindig be az előbbi tevékenységét, rászólt – Fejezd be kérlek!

- De unatkozom. – dobta félre a maradékot, majd arrébb sétált.

Jungkook kivételesen nem követte a tekintetével, ami nagy hibának bizonyult. Az unokatestvére figyelmeztette.

- A szökőkútban fog fürdeni?

- Nem. - nézett kérdőn fel. Abszurd volt az elképzelés.

- Pedig de. – erre már idegesen hátra kapta a fejét.

- Nem.

- Akarsz fogadni?

- Az ki van zárva. – állt fel gyorsan a helyéről.

Pár perccel és egy úszással később:

- Nem tudtad volna a mosdót használni? – kérte számon később Taehyungot, akinek fehér ruhája teljesen átlátszott a víztől.

- A szökőkút közelebb volt. - vonta meg a vállát.

- Persze. – forgatta meg a szemét, miközben minden tekintet őket bámulta.