Our secret [Drarry]

5. FEJEZET

Harry sóhajtva lépdelt a hideg, pincei folyósón, a jobb kézfejét vakargatva. Azon egy vörös szöveg világított, amit Umbridge büntetőjén szerzett, egy nappal korábban. A békafejű nő csupán szerdán nem végeztetett vele író munkát, a Piton professzornál muszájból eltöltött idők miatt. Semmi kedve sem volt a mogorva, denevérhez hasonlító férfinél órákat eltölteni.

A fiú felemelte a kezét, hogy kopogjon, de végül nem tette meg. Valahogy rossz érzése támadt az egésszel kapcsolatban. Nem akart bemenni, nem akarta, hogy Piton addig suvickoltassa vele az üstöket, míg a tisztítószer ki nem marja a bőrét. Végül mégiscsak bekopogott, mert a falon kattogó óra emlékeztette rá, hogy ideje lesz végre bemenni.

Az ujjai csapódását a fán hangos kocogás követte, mire bentről meghallotta a professzor kellemetlen hangját. Harry fejében még megfordult, hogy elfut, ám akkorra az ajtó már kitárult előtte és megpillantotta Pitont, aki az asztalnak dőlve beszélgetett valakivel. A sebhelyes már tényleg olyan állapotban volt, hogy inkább elfut, minthogy két kellemes órát eltöltsön Piton professzor és a legnagyobb rémálma, Draco Malfoy társaságában.

Vonakodva sétált be a páros közé, aminek mindkét tagja úgy nézett rá, mintha megnyerték volna azzal a főnyereményt, hogy láthatják Harryt a takarítással szenvedni. Malfoy gúnyos mosollyal az arcán majszolt egy almát, Harry inkább a professzorra nézett, aki a kezébe nyomott egy kefét és egy tisztítószert, majd egy halom üstre mutatott, mire a fiú hangosan felnyögött.

-- Addig itt maradsz, Potter, míg ezek nem fognak fényleni, ezt Draco fogja felügyelni, nekem dolgom van - ezzel elhaladt a két fiú mellett, majd az ajtó hangos csapódással jelezte, hogy a férfi elhagyta a termet.

-- Kezdheted is, nem akarok egész este itt ülni, veled - jegyezte meg a szőke, mire Harry válaszra sem méltatta, csak oda állt az üstök mellé, levett egyet és sóhajtva kezdte dörzsölgetni a kormot.

Fél órán át nem szóltak egymáshoz egy szót sem, még csak egy pillantásra sem méltatták a másikat. Harry az üstöket vakargatta, Draco pedig az egyik be adandóját írta, így mikor nem a fémen csúszó szivacs hangját lehetett hallani, akkor a penna sercegett. A szőke mellett ott volt a Reggeli Próféta aznapi száma is, amit Harry akkor látott meg, mikor egyszer fordult az üst körül.

Érezte, ahogy az álkapcsa megfeszül, de nem akart balhézni egy prefektussal, aki ráadásul mardekáros. Csak bámulta az újságot, mintha azzal, hogy mereszti rá a szemeit meg tudná gyújtani. Draco észrevette, hogy a fiú felé bámul, mire a szőke ráemelte szürke tekintetét. Letette a pennáját a pergamen mellé és felemelte az újságot.

-- Igaz, amit benne írnak? - kérdezte csevegő hangon, mire Harry visszafordult az üstök felé.

-- Nem olvasom ezt a szennyet - válaszolta morogva Harry.

-- Azt írják, hogy csak azért beszélsz állandóan Tudodki-ről, mert a hírneved elkezdett fogyatkozni a tusa után. Igaz ez?

-- Inkább az a kérdés, hogy hiszel-e az ilyen szennylapoknak. - vonta meg a vállait. - Mert ha igen, akkor nincs mit magyaráznom, úgysem tudlak meggyőzni. De ha azt mondod, hogy nem - nézett fel a fiú. -, akkor lesz érdekes a dolog.

-- Nem tudom, hogy mit higgyek. Az apám a minisztériumban dolgozik, úgyhogy onnan a minisztérium álláspontját hallom, de itt - mutatott körbe. - Az egész mardekár attól hangos, hogy Voldemort Nagyúr visszatért és gyűjti a csatlósait.

-- Malfoy, nem vagyunk jóban, nem mondhatom meg neked, hogy miben higgy vagy miben nem - nyúlt bele ismét az üstbe a fiú. - Én csak annyit tudok neked segíteni, hogy elmesélem, hogy mit láttam akkor, de most nagyon elfoglalt vagy.