Our secret [Drarry]

15. FEJEZET

Harry kedvetlenül lépett be a hideg bájitaltan terembe, ahol nagy meglepetésére nem Piton fogadta. Azt hitte, hogy a legutóbbi kis incidens után már nem is fog több diákot a közelébe engedni, így át is futott az agyán, hogy esetleg a mogorva férfi teszteli őt férfi formában, mikor meglátta Blaise Zambinit ülni Draco helyén.

A barna bőrű fiú sóhajtva emelte rá csokoládébarna tekintetét, de nem szólt egy szót sem. Harry szótlanul markolta meg a tisztítószereket és elkezdte a takarítást. A mardekáros még csak rá sem nézett, csupán az SVK házi feladatát bújta kedvetlenül. Potternek kedve támadt rákérdezni, hogy mégis hol van Draco, de úgy döntött, inkább hallgat.

Úgyis tudta, hogy hol van a szőke, nem itt egyrészről, Piton biztosan kikaparná a szemét, hogyha megint arra nyitna be, hogy ő éppen a legnagyobb ellenségét mezteleníti le másrészről, valószínűleg Malfoy sem akar többet vele szóba állni a múlt heti incidens miatt.

-- Draco nincs itt - szólt Zambini érdes, mély hangon.

-- Felfedező vagy. - válaszolta a sebhelyes. - De miért mondod most ezt?

-- Mert látom, hogy reménykedsz, hátha előugrik valamelyik sarokból.

-- Ez nem igaz...

-- Ne hazudj, láttam én már ezt a tekintetet, csak éppen egy hamuszürke szempárból.

-- Draco szeme acélszürke - morogta sértetten Harry és hátat fordított a barna bőrűnek.

-- Egy szóval se mondtam, hogy rá gondolok, de te azonnal azt hitted, hogy róla van szó!

-- Ez nem bizonyít semmit, Zambini!

A fiú kuncogott egyet, majd ismét felvette a pennáját és folytatta a házi feladatát. Potter idegesen súrolta az üstöt és állandóan az pörgött a fejében, hogy nem tetszik neki a tény, hogy nem Draco Malfoy idegesíti a beszólogatásaival.

-- Csak, hogy tudd - szólt ismét a mardekáros. -, egy szexi csimpánznak nevezett, úgyhogy barátom, becsüld meg magadat, mert senkiről nem mondott még ilyen kedveset.

-- Ez kedvesnek számít? - kérdezte töprengve a fiú.

-- Dracotól? Ez kedvesebbnek számít, mintha Granger ezerszer elmondaná, hogy mennyire kedvel téged!

-- Ez ijesztő.

-- Nem ez a lényeg, Potter! - ingatta a fejét Zambini. - Hanem az, hogy döntsd el, te is kedveled őt, vagy nem. De figyelmeztetlek, ha megbántod, akkor nem állok jót magamért!

Ezzel, nemes egyszerűséggel felállt és kisétált a tanterem ajtaján. Nem sokkal később ugyan azon a bútoron egy szőke hajkorona szállingózott be. Harry egész testében végig borzongott, ahogy észrevette, hogy a fiú nadrágja szokatlanul szoros. Potter azonnal hátat fordított az érkezőnek és vadul kezdte sikálni az üstöt.

Kétségbeesetten próbálta a fejéből kiűzni Draco Kibaszott Malfoy, kibaszottul feszes és kibaszottul tökéletes fenekét. Az egész arca égett, ahogy rágondolt arra az oly imádott szövettömegre. Viszont, ami a legjobban rabul ejtette, az a mardekáros teste volt. Igaz, még csak pár másodpercre érinthette, de úgy érezte, hogy nem fogja kibírni, ha nem érezheti megint.

A két hófehér kéz hirtelen jelent meg a hasán, mire a test is csatlakozott, és Harry érezte, hogy Draco nekifeszül a hátának. A tisztítószereket abban a pillanatban elejtette, ahogy a hosszú ujjak kihúzták ingét a nadrágjából és az alhasát kezdték cirógatni. Hallotta, ahogy a szőke felkuncogott, majd kínzó lassúsággal kezdte bontani Harry övét.

-- Malfoy, ne játszadozz... - suttogta a griffendéles, nem bírt hangosabban beszélni. - Draco, ha nem gondolod komolyan...

-- Nem teszek olyat, amit nem akarok - búgta mámoros hangon.