Our secret [Drarry]

32. FEJEZET

-- Az apám egy undok hólyag volt... – nyöszörögte Harry, miközben Draco karjaiba bújt a szükség szobájában.

Még nem igazán érintkeztek nyilvánosság előtt, mivel mikor valaki meglátta őket beszélgetni, elkezdtek sugdolózni, így a fiúk még úgy voltak vele, hogy lassan adagolják a kapcsolatukat az embereknek.

-- Nem csak a tiéd, ha ez megnyugtat – felelte a szöszi, mire Potter fintorogva nézett rá. – Ne haragudj. Miért?

-- Éveken át terrorizálta a barátaival Pitont. Ok nélkül ráadásul. Nem akarom többé meghallani, hogy rá hasonlítok!

-- Terrorizálta Pitont?

-- Igen, ezért utál engem, mert az apámra emlékeztetem. Egy gonosz, beképzelt alaknak tart, Siriusék pedig ezért kedvelnek annyira.

-- Szerintem azért kedvelnek, mert a legjobb barátjuk benned tovább él benned és nem a gonosz része.

-- Annyira szeretlek, Draco. – nyomott egy csókot a fiú ajkaira, majd a szürke szemekbe nézett. – Beszólt ma valaki?

Malfoy megrázta a fejét, majd hozzátette:

-- Csak néhányan sugdolóztak és mutogattak, nem vészes.

-- Azonnal megátkozom azt, aki egy rossz szót is mond rólad. – ígérte a fiú.

-- Weasley megbékélt már?

-- Még a pálcájával alszik, arra az esetre, ha megpróbálnék rámászni éjjel, napközben pedig úgy néz rám, mintha minimum bolhás lennék. Majd megenyhül.

-- Jobb pasi vagyok annál, minthogy csak úgy rá akarj mászni valaki másra. – vigyorgott a szöszi.

-- Több mint jó. – simított végig izmos mellkasán. – Mi lenne, ha lefeküdnénk az ágyba és csak sodródnánk az árral? Lesz, ami lesz. Nem muszáj ma szexelni, feküdhetünk is és kibeszélhetjük az embereket, ha éppen ahhoz van kedvünk.

-- Persze – bólintott a szőke, majd egy suhintással átvarázsolta a ruháikat pizsamává. – Azt hiszem, így kényelmesebb.

-- Direkt nem varázsoltál rám alsónadrágot? – kérdezte fülig érő szájjal a sebhelyes, miközben elterült az ágyon.

-- Én csak reménykedem. – válaszolta, miközben Harry karjaiba bújt, és beszívta a fiú illatát. – Annyira szeretek veled lenni.

-- Ezt vehetem szerelmi vallomásnak?

-- Attól függ, ha nem közlöd velem, hogy én neked csak egy formás segg vagyok, akkor veheted annak.

-- Valóban formás a feneked és én imádom, de mondtam már, hogy sajnálom. Ráadásul egy egész iskola előtt elharsogtam, hogy szeretlek. – túrt bele a fehér tincsekbe. – De a hajadat a legjobban, annyira puha és olyan jó az illata.

-- De annyira Malfoy.

-- És annyira Malfoy – bólogatott Harry. – Egyszerűen imádom, olyan jó túrni és hallani, hogy a nevemet nyögdécseled.

Draco megtámaszkodott az alkarján és Harry füléhez hajolt.

-- Harry, ó Harry – nyöszörögte. – Jaj, Harry, Merlinre! – a fekete kezét az ágyékához vezette és elkezdett hozzá dörgölőzni.

-- Jézusom, Draco, fel vagy te izgulva egyáltalán? – kérdezte elhaló hangon a fiú.

-- Már alakul, főleg, ha kezelésbe veszel – ült hirtelen a fiú ölébe. –, a nyelveddel.

Harry mosolyogva simított végig a szőke oldalán, majd a pizsama felsőjét kezdte bontani. Potter gondolatban már kétszer is elélvezett, ahogy ránézett Malfoy felsőtestére. Ujjaival végigfutotta a másik szálkás izmait, miközben végig a szürke szemekbe nézett.