Our secret [Drarry]

31. FEJEZET

Harry bánatos tekintettel meredt a tányérjára, miközben a Piton merengőjében látott emlékeken rágódott. Az apja, James Potter zaklatta Pitont, ezért utálták egymást annyira. Potter úgy érezte magát, mint akit pofán csaptak. Kedvetlenül lökdöste a borsólyát, miközben az utolsó beszélgetésére gondolt, Dracoval:

-- Tartsd magad távol tőlem, áruló! – vicsorogta, mire Malfoy szemei vizesedni kezdtek.

-- Szeretlek, Harry! Annyira nagyon szeretlek, hagyd, hogy megmagyarázzam!

-- Én nem szeretlek – válaszolta egyszerűen. – Jó vagy az ágyban, de nem szeretlek, soha nem is szerettelek. Vonzódtam hozzád, mert nem volt más, keress magadnak más faszt!

Elszúrta, tudott róla, de nem tudta, hogy mégis hogyan kezdjen békülni. Nem mehetett oda hozzá csak úgy, és kaphatta le, mintha valami nyálas tini regény szereplői lennének. Egy levél az túl snassz, a rózsa meg... hát...

-- Hermione – szólt a lánynak, mire az ráemelte a szemeit. – Mit csináljak, ha van valaki, aki nagyon tetszik, de mindent elbarmoltam azzal, hogy árulónak neveztem?

-- De Cho nem is mondott semmit! – kotyogott közbe Ron.

-- Nem Choról van szó.

-- Akkor Mariettáról? Lefeküdtél Mariettával? – kerekedtek el a szemei, mire Harryben kezdett felmenni a pumpa.

-- Ron, nem! – válaszolta a fiú, majd visszafordult Hermione felé. – Mit szeretnek a lányok ilyenkor?

-- Hát... Azok a fajta lányok szerintem az olyan bocsánatkérést szeretik, ahol a srác hatalmas felhajtást csinál belőle. Például elénekel neki valami nyálas számot az egész iskola szeme láttára.

-- Énekeljek? – kérdezte bizonytalanul Harry.

-- Ne! – válaszolt egyszerre Ron, Hermione, Ginny, Seamus, Dean és az ikrek. Volt már szerencséjük megtapasztalni a fiú roppant jó énekhangját.

-- Azt inkább ne, mert akkor nem hiszem, hogy meg fog bocsátani a lány. – ingatta fejét Hermione.

-- Inkább mondj beszédet, mármint mindenki előtt. Nem mutattad még be nekünk, szóval valószínűleg senki sem tudja, hogy jártok. Az biztos jól esne neki, ha felvállalnád. – javasolta Ginny.

-- Nem tudom, direkt ő kért rá, hogy ne verjük nagydobra, mert nem akar holnap már a címlapon lenni, nagyon fél az apja véleményétől.

-- Mint Homi Malfoy – röhögcsélt Ron. – Annyi a különbség, hogy őt, senki sem vállalná fel. Mekkora balhé lenne belőle.

-- Mikor legutóbb ezt hangosan kimondtad, vesztettünk ötven pontot, úgyhogy kérlek szépen, ne csináld – sziszegte Hermione.

-- Hagyjad már, tíz pontunk van összesen, kit érdekel, ha nem lesz meg. – vonta meg a vállait Ron. – Hé, Malfoy! – rikkantotta a fiú, majd lendített egyet a pálcájával és a patrónusa hatalmas alakban jelent meg, kitátotta száját és fülsüketítő hangon bömbölni kezdte:

Malfoy meleg, mint egy túlfűtött kályha,

a bránernek van nála igazán bája.

A szőke fiú azonnal paradicsom színűvé változott és lehajtotta a fejét. Harry mérgesen nézett a balján ülő barátjára, aki ezt úgy értelmezte, hogy nem éneklik még elegen így a kezével bíztatni kezdte a népet. Még a hollóhát asztala is büszkén énekelte a csúfdalt, miközben a poharak a griffendéles és a mardekáros asztalnál is remegni kezdtek.

-- Jaj, Harry, ilyenkor annyira örülök, hogy nem vagy meleg és nem veszed magadra az ilyeneket. – veregette vállon Ron. – Gyerünk, hangosabban!