A nevem - 민윤기(Min Yoongi) [Befejezett]

3.

Suliba menet a 724-es busszal Daeguban bolyongva.
Volt időm gondolkodni a buszon, hiszen olyan hosszú az út.
Hogy min gondolkodtam?
Például azon, hogy ma el kell mennem eladni a dalszövegeimet.

Suliba érve leültem a hátsó sor, ablak melletti helyemre, majd a padra dőlve aludtam el. Mint általában minden nap.

- Yoongi, Yoongi, Min Yoongi - hallottam meg a tanár hangját, ahogy engem szólít

- Igen? - kérdeztem vissza

- Megint ötös dolgozatot írtál. Ügyes vagy

A többiek csak halkan nevettek. Hogy rajtam e? Igen. És hogy miért?
Egyrészt mert irigyek, hogy jó tanuló vagyok, másrészt pedig mert elaludtam a hajam. És mivel hogy ők ilyenek, ezért nem is annyira törődöm velük. Mindenkit kibeszélnek, akit csak lehet.

De persze minden osztálynak vannak kedves tanulói is. Szóval nem voltam teljesen egyedül.

De akkor alig vártam, hogy annak a napnak is vége legyen.

Siettem haza a dalszövegeimért. Aztán elvittem egy közeli rádiótársasághoz.

- Jó napot - köszöntem meghajolva az ajtón belépve a kis stúdióba

- Szia. Segíthetünk? - mondták az ott dolgozók

- Igen. Hát igazából, van pár dalszövegem ...

- És tudsz komponálni? - kérdezte egy fiatalabb férfi a djpultnál

- Igen. Csak egy programot tudok ...

- Sajnos ide több tudás kell

És ekkor határoztam el magam, hogy Szöulba költözök, hogy ott tanulhassak.

Pár hónapra rá, álltalános iskola vége után, már Szöulban voltam, a zeneiskolám kollégiumában.