Ez a történet egy egy éjszakás kaland ami egészen forróra sikeredet Tokióban egy Alfa és egy Omega közt. Hogy mi lesz ennek az éjszakának a folytatása az a történetből kiderül...
Már hat éve volt és még a nevét sem tudtam meg pedig kutattam utána, de aztán úgy gondoltam inkább nem keresem tovább.
Így ismertem meg JunJi anyukáját azután a, forró éjszaka után. Vele is egyéjszakás kalandnak indult de aztán valami véget vele maradtam addig a napig míg egy éjszaka olyan felelőtlen voltam hogy nem védekeztem így, született meg a kislányom de Lisa nem akart komolyabb kapcsolatot így nem lett házasság sem. Lisa karriert szeretet volna csinálni mivel ő orvosnak készült.Megegyeztünk, hogy JunJi-t én fogom felnevelni így lemondott anyai szerepéről.
És most itt van ő a kislányomat karjában tartva áll előttem. Nem hiszem el, hogy ez a valóság. Hat éve is gyönyörű volt de most szőkén szemüvegben olyan kisfiú arcal, hogy legszívesebben azonnal megölelném, de nem tudom hogy emlékszik-e még rám. Így most úgy csinálok mintha nem ismerném őt. Nem szeretném ha eltűnne újra az életemből.
-Jó napot. - köszönök neki. De olyan furcsán néz rám mintha... felismert volna? De miért nem szólal még?
-Jól érzi magát. -újra szólítottam
-Elnézést. Igen jól vagyok.- a hangja annyira édesen csengő mind egy gyermeki hang.
-JunJi gyere apához. -szólitom lányomat de ő még mindig belekapaszkodva fogja az idegent.
-Majd én beviszem a házba mivel engem küldtek a babysitter állásra. Megfordultam így elindultunk be a házba.
-Üljön le,máris jövök csak át öltözök. -mutatom a foltos ingemet mivel a kicsikém pont ma gondolta, hogy nem fog rendesen étkezni, mivel indultunk volna az orvoshoz vizsgálatra.
Megindultam a lépcsőn felfelé mikor apró köhintést hallotam így megfordultam.
-Khm. Addig összerakódok a konyhában.-mutat a konyha felé. Hát igen a konyha most nem valami szép látvány. Vállat vonva.-Csináljon amit akar. -és indulnánk fel az emeletre , de jön egy újabb kérdés.
-De ha feleségét zavarja hogy idegen van a konyhában akkor nem csinálok semmit. -méghogy feleség nekem.
-Nincs feleségem. -szóltam vissza, de lehet egy kicsit durva volt.
Felmentem az emeletre ahol egyből mentem a szobába, át tudjak öltözni.
Mikor végeztem elindultam lefelé közben nyakkendőmet igazítva haladok a konyha felé, de meglepetésemre erre nem számítottam ami várt engem.
A konyha kitakarítva az asztalnál a lányomat látom nyugodtan ülve míg várja a reggelijét.
Én a lépcsőn àllva figyelem az eseményeket, mivel a lépcsőről rálátni a konyhára.
Az új gondozó tejberizst tesz le JunJi elé aki nyugodtan elkezdi kanalazni. Micsoda? Nyugodtan eszik? De ez hogy lehet. Én sosem tudtam egy kanálnyit beleerőszakolni nemhogy ő egyedül egyen.
-Fantasztikus, ezt hogy érted el nála? -kérdezem az asztalhoz odaérve.
-Amúgy engem Jeon Jungkooknak hívnak. -mutatkozok be kezet nyújtva.
-Lee Jimin. -megfogja kezem és így újra érinthetem puha bőrét miközben egymás szemébe nézve el veszünk a mélységekben, de kislányom hangja ránt vissza a jelenbe.
-Nem mejünk ujgye dojtoj bájsihoz? -kérdezi de tudom mi lesz ha újra igent mondok. Megvakarom tarkomat és lehajolok hozzá.
-Kicsikém, nem lesz semmi baj a doktor bácsi meghallgassa hogy minden rendben van-e idebent. -mutattok a mellkasára.
-Esetleg ha nem gond én is tudok menni így nyugodtabb lehet JunJi. -vetti fel az ötlet Jimin.
-Szeretnéd kicsikém? -kérdem lányomat aki hevesen bólogat.
Így elindultunk a kórházhoz rutin vizsgálatra.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Recepción bejelentettem hogy megérkeztünk, de ami ezután jött arra nem számítottam.
A repcios lány szólt hogy most dr. Hoseok nincs bent így most helyettesíti őt egy fiatal doktornő.
Hát ez nem nagyon tetszett de csak nem lesz baj. Leültünk a rendelő ajtaja elé és vártunk,de JunJi semmi esetre sem akarja Jimint elengedni. Most is az ölében ülve várjuk mikor kerülünk sorra.
Öt perc várakozás után ki szólt egy nővérke hogy most már mi következünk.
A rendelőbe belépve a fiatal doktornő háttal állt nekünk és így kérdezte.
-Jeon JunJi egy éves és rutin vizsgálatra érkezett? -kérdezi és én igennel válaszolok.
-Értem. Ako... -doktornő beszéd közben megfordult és már nem fejezte be amit mondani akart mivel így láthatom ki is az aki Dr. Hoseok-ot helyettesíti.
Teljesen ledöbbentem és alig hittem el amit láttam.
Lisa teljesen ledöbbent biztos nem erre számitott ahogy én sem.
-Jungkook.. -szólit meg nagyon halkan, de én hallom és a döbbenetet a hangján.
-Te mi a fenét keresel itt. -mordulok rá és érzem kezd a farkasom dühe éledni.
Ezért gyorsan megfordulok mikor is Jimin JunJivel a karjában nekem ütközik és ha nem cselekszem gyorsan hogy elne essen a kislányommal,így hirtelen kapok a keze után és a másik kezemet dereka köré fogva húzom vissza őket az eséstől.Csak arra nem számitottam hogy közben megérzem Jimin lunáját aki elégé tűzes lett. Egymás szemébe nézve egy hang riaszt fel.
-Khm.. Jungkook - hallom Lisa hangját és Jiminek mondva.
-Menj ki.Most.-nagyon keményen szóltam rá de muszáj volt hogy így ne kelljen magyarázkodnom.
Megfordulok.
-Szeretnénk másik időpontot kérni. A lányomat csak Dr.Hoseok vizsgàlhassa meg. -ezzel megfordulva indulnánk ki de...
-Én is meg tudom vizsgálni a lányunkat.-mondja Lisa.
-Hogy mondtad? -fordulok meg nagyon erős nyugalmat erőltetve magamra erre a mondatára.
-Jungkook JunJi az én lányom is. -nagyon kezd a farkasom dühös lenni. És nehéz lesz így megnyugtatni mivel jómagam is dühös vagyok erre a nőre.
-Most nem akarok erről beszélni mivel kint vár a lányom és nem fogom a dühömmel megijeszteni.
Ezzel kiléptem a rendelőből a folyosóra de még hallottam ahogy Lisa utánam szól akkor is az én lányom.
Sziasztok itt az újabb rész. Úgy néz ki hogy ha, sikerül hétvégén fogom mindig felrakni a, részeket. Most nagyon beindult az ihletem.☺ Jó olvasást.
