Mikor kinyitotta a kaput egy csodálatos Vár fogadott minket. Hatalmas nagy volt és lélegzetelállító. Csak álltam és néztem.
-Jönnél?-nézett rám Selvila felvont szemöldökkel.-a királyunkhoz viszlek. Hogy megcsináld a Próbát.-mondta mivel látta a kételkedő arcomat.
Lassan vonakodva utána indultam de egy pillanatra sem vettem le a szemem az udvar közepén álló fáról. Ezüstös fekete leveleit lágyan fújdogálta a szél. Ekkor beléptünk a Várba. Bámulatos volt egyszerűen. Mindenfelé csicsás díszek. a falon is a csilláron de még a kilincseken is. Beléptünk egy üres terembe. Körbenéztem. a falon egy szöveg állt.:
-"Nem tudhatod mi vár rád. De nem is fontos. Csak tudd mindig veled maradok. Ha elvesztél is"-olvastam fel fél hangosan.-Ez mit jelent?-kérdeztem Selvilától
-Majd rájössz.Viszont itt elvesznek útjaink-Mosolygott és kiment a teremből.
Szuper!-gondoltam magamban-Itt hagyott.
YOU ARE READING
Elveszettek
FantasyCsak feküdtem az erdőben. Nem tudom hogyan történt csak azt tudom hogy gyorsan. Pislogtam és elaludtam. Viszont máshol ébredtem. Nagyon máshol.
