Elveszettek

Ezüst bőr

Mikor eldobta a kést én teljesen lefagyva vártam mi történik. Az utolsó pillanatban rájöttem hogy felém dobta a kést ezért ki tettem magam elé a kezem. Vártam hogy érezzem azt a pusztító fájdalmat , de nem történt semmi. Lepattant a kezemről és a hideg kövön landolt. Meglepetten néztem Kiarára. Ő döbbenten nézett vissza rám. Aztán halkan elkezdett suttogni. Nem sokat értettem belőle.

-Ez..lehetetlen...nem....ne...nem igaz-mondta szinte magának. Aztán a szemembe nézett és azt mondta- Ne mozdulj!-Azzal elrohant.

Nem értettem mi történik. Körülnéztem hátha ott áll valaki, de a fél sötétben nem láttam senkit. Felvettem a kést a földről hogy jobban szemügyre vehessem. Rövid volt. Akár egy tőr. A nyele fekete és bársonyozott. Aztán a kezemet is megnéztem. Semmi sem volt ott. Megfogtam a kést és végig karcoltam vele a tenyeremet. Semmi sem történt. Ekkor előjött a sötétségből Selvila Kiara és egy számomra ismeretlen Fekete hajú idősebb ember. Selvila kivette a kezemből a kést és átnyújtotta Kiarának. A lány a hátsó zsebébe csúsztatta a kést. 

-Uram az ő neve Ginny-mondta Selvila és mélyen meghajolt az ember előtt.-Ő az új Vezérlő.

Az ember a kezét nyújtotta felém és hozzá nem illő magas hangon megszólalt.

-Tényleg te vagy a Vezérlő? Ginny?

-Igen...Uram. Én vagyok az.-És megráztam az ember kezét. Aztán esetlenül meghajoltam. Láttam ahogy Kiara az ember mögött a szemét forgatta. 

-Oké. Szólíts csak G -nek

-Rendben ...G-azzal az ember (G) Kiarához fordult és a fülébe súgott valamit. Kiara egy utolsó megvető pillantást vetett felém és megfordult. G és a lány elhagyta a helyiséget. Én gyorsan Selvila felé fordultam és megkérdeztem tőle:

-Mi volt ez?-érdeklődtem riadtan. Ő nyugodtan felelt.

-Te különleges vagy. Nagyon különleges. Elmondom ha követsz.- azzal belökött egy ajtót amit én eddig nem vettem észre. Egy zölden kivilágított szobába vezetett.