A további napokban eléggé összemelegedtünk Selvilával. Szinte már mindenki tudta hogy járunk. Egyáltalán nem zavart engem. Nem is kaptunk szúrós pillantásokat az utcán. Vagy ha kaptunk is miattam mivel ugye nekem van az a "képességem". Boldogan éltük mindennapjainkat elfeledkezve a gondjainkról. De nekem egyre többször motoszkált a fejemben a kijutás kérdése. Hogyan? Mikor? Miért? És milyen változások várhatnak ránk kint? Kicsit féltem. De egyben nagyon izgatott is voltam. Selvilát nem zaklattam ezzel. Gondoltam ha szeretne biztos mond majd valamit. Sokáig vártam erre. Egyre több pillantást küldtem vele, bár kétlem hogy létezne a telepátia. De ilyen időkben biztos jó lenne. Egyik este leült mellém a kanapéra és vette egy mély levegőt mint aki egy nagy szöveget készül elmondani. Aztán csak beszélni kezdett. Szinte levegőt se vett közben.:
-Figyelj. Ginny. Természetesen nagyon örülök a kapcsolatunknak de ez nem mehet így tovább. Nem tudom valami nincs rendben. Mostanában egyre furábban nézel rám. Persze szeretlek meg minden de nem tudom...nehéz..meg..tudod. A kijutás is fontos. És a képességed egy nagyon értékes dolog. Nem tudom hogy ezt el tudod egy hagyni de ez nem mehet így tovább! Valamit tennünk kell. Muszáj megtennünk amit már régen mondtam!-míg egy nagy levegőt vett gyorsan összeszedtem a gondolataim. Szóval. Ki kell jutnunk innen. A Kijutás. Ez már nagybetűs. Már így hívjuk. Nem figyeltem viszont Selvila tovább folytatta.- .... G mondta. Én nem tehetek róla esküszöm! Én tényleg szerettelek. És szeretlek! Most is. Meg mindig. Kérlek ne sértődj meg vagy valami.-mit mondott? Éppen ki akartam nyitni a szám hogy megkérdezzem de Selvila kicsit durvábban mint szokott megcsókolt. Ellöktem magamtól. Néhány másodpercig zavartan néztünk egymás szemébe majd lassan felálltam és nyugodtan kiléptem az ajtón. Selvila még utánam kiáltotta: Szeretlek! Aztán eszeveszett tempóban futásnak eredtem. A lift tele volt. Inkább a lépcsőt választottam. Kiértem az utcára, de a futáson nem lassítottam. Meg kell keresnem Kiarát.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Elveszettek
FantasiaCsak feküdtem az erdőben. Nem tudom hogyan történt csak azt tudom hogy gyorsan. Pislogtam és elaludtam. Viszont máshol ébredtem. Nagyon máshol.