Elveszettek

Selvila

Felmentem a lifttel a házba és Selvilát még mindig a kanapén olvasva találtam meg. Nem vérzett sehol így gondoltam Jack csak viccelt és csak ledorgálta szegényt. 

-Nekem nem hoztál?-kérdezte szomorúan Selvila. Megráztam a fejem.-Kár. Na majd eszek sült patkányt amit az utcáról szereztem. És lassan bement a szobájába. Én mivel elterveztem hogy felfedezem a lakást elkezdtem kutakodni. 1 órával később egy barackos sütivel ültem le a tévé elé. Selvila kijött a finom illatra és így együtt ettük meg. 

-Hát ezt meg hogy a halálba csináltad?-kérdezte barackos kézzel.

-Szakácskönyv? Meg hála istennek minden volt a hűtőben.-válaszoltam büszkén.

-Lényegében Emmáéknak köszönhetjük csakis.-ebben mind a ketten egyetértettünk.

-Mesélnél valamit magadról? Én már minden tudásom odaadtam neked.-kérdeztem egy kis csönd után. Selvila nagy levegőt vett és elmondott mindent amit csak tudott.

Elmondta hogy volt egy bátyja Alexander akire emlékezett ebben a világban. Ő is egy olyan ember volt aki úgy gondolta hogy a halálon keresztül lehet kijutni innen. Ő felakasztotta magát. Pont azelőtt mielőtt én megérkeztem volna ide. Megtudtam hogy még régen az anyja elhagyta a családját és az apja nevelte őket. A többi részletre már nem emlékezett ő se. Amikor ő idejött erre a helyre az ő kísérője Em volt. Sokáig kísérgette őt mindenhova. Már akkor is Jackel volt együtt. Megtudtam hogy ő már 18 éves avagy mindent legálisan csinálhat ezen a helyen. Felsorolta miket. Ijesztő dolgoktól egészen az egész hasznosakig. Már besötétedett de Selvila nem fogyott ki a történetekből.  Éppen annál tartott hogy felmászott arra a varázsfára. De én nem bírtam magam tovább fékezni gyorsan odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Életemben először csináltam ilyet szóval biztos nem lehettünk szép látvány...de a szándék a lényeg. Nagy meglepetésemre ő is visszacsókolt.