Reggel fáradtan ébredtem. Rosszat álmodtam. A családomat megölték. De az arcukra már nem emlékszek. Se a nevükre. Még nem kelt fel a nap viszont nem sikerült vissza aludnom. Nem hagyott nyugodni az a gondolat hogy nem emlékszek a múltamra. És a jövőmet sem tudom.Nem tudom mi lesz így velem. Meg fog ölni a depresszió? Vagy én saját magam? Kedvemhez illően az eső is lassan eleredt. Először csak csepergett aztán már teljes erőből szakadt. Kizárt hogy Selvila tudjon így aludni. Kimentem megnézni hogy fent van-e. A kanapén ült és valamit olvasott. Egy könyvet. Csöndben leültem mellé. Nem nézett rám úgy kérdezte:
-Nagyon korán van még. Miért nem alszol még?-kérdezte belemerülve a könyvébe.
-Az eső. Meg az álmok. Nem igazán könnyű velük.-mondtam szomorúan. Felvettem a tegnapi ruhám és lementem sétálni. Kértem egy kis pénzt Selvilától hogy vehessek valamit Emék pékségében. Lementem a lifttel. Kiléptem a házból. Hűvös volt. Összébb húztam magamon a kardigánom és elindultam a pékség felé. Alig volt valaki az utcán. Akik kint voltak se néztek ki túl józanul. Egy lány pont a sarkon dobta ki a taccsot magassarkúban. Az ilyen embereket szépen kikerültem és próbáltam beleolvadni a környezetembe. Lábdobogást hallottam a hátam mögül. Rémülten hátranéztem. Jack futott felém.
-Hát te meg mi a francot keresel ilyenkor egyedül az utcán?-üvöltött rám.
-Csak lejöttem enni valamit. -mentegetőztem.
-És Selvila? Kizárt hogy leengedett volna egyedül.
-Hát bizony leengedett!-mondtam
-Akkor szépen felmegyek hozzá és letépem a tökét!-kiáltotta engem pedig otthagyott az utcán. Egyedül. Szomorúan. Az esőben. Köszi.
ESTÁS LEYENDO
Elveszettek
FantasíaCsak feküdtem az erdőben. Nem tudom hogyan történt csak azt tudom hogy gyorsan. Pislogtam és elaludtam. Viszont máshol ébredtem. Nagyon máshol.
