Kimentünk az előbbi sötét szobába ahol valaki már eloltotta a kandallót. A falat tapogatva és Selvila hangját követve könnyen kijutottunk az udvarra. Átvágtunk egy ösvényen amit eddig észre se vettem, de közben a szemem végig azon a gyönyörű fán pihent. Mintha az ágai maguktól mozogtak volna,pedig még egy kis lenge szél se fújt. Miközben a fát nézegettem eszembe jutott hogy haladnom is kéne. Selvila már szinte a kapunál járt. Gyorsan felzárkóztam hozzá. Hirtelen eszembe jutott egy nagyon fontos kérdés.
-Öhm..Selvila? Tuti van egy neve ennek a "betegségnek" amiben én szenvedek. Elmondanád ha tudod?-kérdeztem halkan.
-A kezedre gondolsz? Ezüst bőr a neve. Csak néhány kivételes ember rendelkezhet vele. Sokan irigyek lesznek rád és bántani akarnak majd téged! De én megvédelek.-megint rám kacsintott. Én a szememet forgattam. Úgy látszik ez egy tipikus két arc lesz ami csak minket jellemez. Lassan beértünk a városba. Nagy volt az emberforgatag és a hangzavar is. Néhány ember sütőtökökkel labdázott aminek nagy sikere volt így nagy volt a dugó körülöttük.
-Nem is tudtam hogy a sütőtöknek most van a szezonja!-suttogtam Selvila fülébe. Eddig észre se vettem hogy ilyen magas. Lassan túlverekedtük magunkat a nagy emberforgatagon és a város külterületéhez értünk. Itt már csak néhány ember lézengett hébe-hóba. Selvila egy pékség szerűséghez vezetett. Hangosan megkordult a gyomrom és most jöttem rá hogy milyen éhes is vagyok. Selvila rám nézett:
-Nem itt fogunk enni!
Azzal kinyitotta a babrózsaszín épület ajtaját és előre engedett. Ahogy beléptem rögtön megcsapott a friss bagettek és muffinok össze téveszthetetlen illata.
ESTÁS LEYENDO
Elveszettek
FantasíaCsak feküdtem az erdőben. Nem tudom hogyan történt csak azt tudom hogy gyorsan. Pislogtam és elaludtam. Viszont máshol ébredtem. Nagyon máshol.
