Nem is igazán emlékszem, hogyan kerültem vissza a szobámba. Annyit vettem észre, hogy Gray ott ül szokásos helyén a széken az ablak előtt. A szemem törölgetve ültem fel, miközben meghallottam, hogy az eső kopog odakint.
Gray felém nézett és most már kisimultabb, gyengédebb volt a tekintete. Mintha egy kis halvány mosoly is megbújt volna a szája sarkában.
- Jó reggelt álomszuszék! - üdvözölt kedvesen, mire én odaültem a vele szemközti székre.
- Mennyi ideje voltam kiütve? - a hangom a végére megbicsaklott.
- Talán két napig, aztán stabilizálódott az állapotod és visszahoztak ide, de lelkemre kötötték, hogy vigyázzak rád.
- Két napig feküdtem csak úgy? Ez hihetetlen. Mintha percek lettek volna csak.. -mondtam, mire Gray megfogta óvatosan a kezemet.
- De most már nincs miért aggódni, rendben leszel. Én pedig vigyázok rád és itt leszek mindig.
A szívem úgy érzem elolvad, mikor belenéztem nagy zöld szemeibe. Mosolyára pedig bukfencezett egyet a gyomrom is. Aztán az asztalon lévő szerkezetre ugrott a tekintetem.
- Ez egy laptop. De miért van itt? - kérdeztem.
- Úgy gondoltam, hogy meguntad a naplós írást, így arra jutottam, hogy talán inkább szívesebben pötyögnél. Hiszen ez egyszerűbb. - tolta élem a lecsukott fedelű gépet, mire hirtelen mintha villanykörtét gyújtottak volna fel a lelkemben.
- Ez nagyon nagylelkű, köszönöm! - próbáltam egy mosolyt magamra erőltetni, mert még mindenem sajgott és zsibbadt.
- Csak óvatosan! Ráérsz akkor elkezdeni pötyögni, amikor már rendben leszel, de most még pihenned kell. - felelte, mire beleegyezően bólintottam.
Amikor Gray elment még sokáig néztem a gépet, ami még mindig lecsukva hevert a kis asztalon. Aznap már nyugodtabban pihentem le éjszakára.
YOU ARE READING
Melankólia (befejezett)
RomanceJassia Willows egy sajátos "betegséggel" küzd, amit nem is hinnénk, de elég könnyen lehet gyógyítani. Grayson Ambers egy őszinte, intelligens és kedves pszichoterapeuta, aki mindig azt akarja elérni, hogy páciensei rendben kikerülhessenek az emberi...
