"When the night was full of terror, and your eyes were filled with tears.
When you had not touched me yet."
Felix a tetőn állt, miközben könnyes szemekkel nézett lefele. Nem kívánt semmi mást, csak hogy szűnjön meg körülötte a világ, és vesszen el.
Mikor egyre közelebb lépett a párkány széléhez, nagy levegőt vett. Becsukta a szemeit, és előre dőlt, mintha már most végett vetett volna az életének.
De egy erős kar megfogta.
Vissza húzta a stabil talajra, majd leültette. Felix nem látta ki lehetett a "megmentője", de biztos volt benne, hogy egy fiú.
-Normális?! Mit képzel? Ha nem jövök ide meghal! Nem lehet ilyen elégedetlen az életével, hogy csak így eldobja!- Felix felnézett a fiúra, aki megmentette.
Sápadt bőre volt. Sovány, és beesett arca. Borzalmasan festett, mégis mesésen.
Felix szemébe gyönyörűen.
Megszólalni se tudott, válaszolni se. Megbabonázta őt a másik fiú külseje.
-Hall engem?-guggolt le elé a fiú, hogy egy szinten legyenek.
Felix bólintott, hiszen még mindig képtelen volt szóhoz jutni.
Keserves sírásba kezdett.
Nem kellett volna megmenteni őt, hiszen ő megakart halni. Nincs semmi oka a maradásra.
Valami mégis ide küldte hozzá ezt a fiút, hogy vissza rántsa őt.
-Hwang Hyunjin vagyok. Mi a te neved?- kérdezte mostmár lágyabban Hyunjin.
-Felix.- nyögte ki a szipogások között, mikor megnyugodott.
-Nem szabadna így eldobnod az életed Felix. Lehet, hogy most a legrosszabb szakaszába vagy, de emiatt élet, az élet. Semmi sem könnyű, így nem várhatjuk el, hogy ez is az legyen. Jobban megkellene becsülnöd, hisz sokak vannak akik élni szeretnének, de mégse tehetik meg. - ült fel a párkányra Hyunjin, miközben láthatatlan könnyek hullottak szemeiből.
Akkor valami, megváltozott Felixben.
Aznap este, Felix és Hyunjin az egész hajnalt együtt töltötték. Megismerték egymást, de a személyesebb dolgokat félre tették. Felix nem kérdezte meg, hogy miért néz ki így, és Hyunjin sem kérdezte meg, hogy miért akart véget vetni az életének.
Mikor otthagyták egymást, azt gondolták soha többet nem látják majd a másikat, de pár hétre rá, újra találkoztak.
Rosszabb körülmények között.
Felix a korház folyosóin sétált, mikor mellette egy ismerős alak suhant el. Először nem is emlékezett, hogy miért ismerős neki, aztán mikor megfordult, és szembesült a ténnyel, hogy Hyunjint látja. Megtorpant.
-Hyunjin?- kérdezte halkan, de épp annyira hangosan, hogy az említett meghallja.
Hyunjin összezavarodva fordult hátra, majd mikor meglátta a fiatalabbat azonnal közelebb lépett hozzá. Sose volt a testi kontaktus szeretője, de most karjaiba zárta a kisebbet.
Azt hitte már nem fogja látni, akárcsak Felix.
-Mit keresel itt?- lépett egyet hátra a magasabbik.
-Meglátogatom egy családtagom. - mutatott a háta mögé.
