-Ölesse meg őket!- kiabálta Hyunjin, a király.
-De uram! Hiszen ők csak...
-Nem érdekel!- vágott a komornyik szavába.
-És ha mégegyszer ide mer hozni egy hercegnőt, magát is megöletem!
-Igenis! Elnézést.- hajolt meg, majd elszaladt.
Hwang Hyunjin nagyot sóhajtva dőlt hátra a trónjába. Nemrég lett király, de már minden a nyakába zúdult. Viszont mindenki egy királynőt akar mellé, hiszen a király, nem is király, egyedül.
De ő nincs egyedül.
-Megöleted őket?!- rontott be a szobába egy alacsony, sötétbarna hajú fiú.- Értem én, hogy ez a szabály! De nem öletheted meg őket!- kiabált vele Felix.- Ha őket kivégezteted, akkor hajrá! Itt vagyok én! Ölj meg!- zokogott fel.
Felix össze esett a terem közepén. Sose fogja tudni elfogadni azt, hogy az ő szerelme egy király. Senki se tudja hogy együtt vannak, sőt ha kiderülne mindkettőjüket megölnék, vagy elüldöznék.
-Kérlek Hyunjin... ők is olyanok mint én. Nekünk nincs pénzünk mindig mindent megvenni. Sajnos ilyen dolgokhoz kell folyamodnunk.- sírt a kisebb.
A király felállt a trónjáról, és a törékeny fiú felé vette az útját. A szigorú tekintet ott volt az arcán, Felix mégse félt tőle mikor felnézett rá. Tudta, hogy Hyunjin szereti őt. Ha nem szeretné már rég királynője lenne.
-Gyere velem.- húzta fel Hyunjin a padlóról, majd kihúzta a nagy kapun.
Egészen a faluba vezette, ahol aztán ott volt a tér, ahol az embereket akasztják. Már mind a három fiatal fiú ott állt, nyakukban a kötéllel. A rokonaik ordítottak, és sírtak. Míg a többi a végső szót várták, sanyarú képpel.
Viszont minden megállt mikor megjelent a király, kéz a kézben Felixel. A falu legalacsonyabb rétegében tartozó tolvajjal. Hiszen Felix a legnagyobb tolvaj volt a faluban, és ezt mindneki tudta. Maga a király is.
-Állj!- ordította Hyunjin, mire mindenki megrezzent.
Elengedte a kisebb kezét, majd a fa állványokhoz sétált. Arca érzelemmentes volt, mint mindig. És emiatt félt tőle mindenki. Kivéve a szerelmét.
-Szedjétek le őket!- utasította erélyesen, mire a szolgái azonnal ugrottak leszedni a fiatal fiúkat.
-Köszönöm királyom! Megmentette a kisfiamat!- borult lábai elé, az eggyik anya.
-Álljon fel.- mondta komoran, mire a nő elsöpörte a könnyeit és felállt, majd a fia felé rohant hogy megölelje.
Hyunjin kifújt egy adag levegőt. Majd hátra nézett.
Megkereste azokat a nyugtató mogyoró barna szemeket. Amiket annyira imád szeretkezés után nézni. De nem csak akkor, bármikor tudná nézni Felixet.
-Elrendelem, hogy mostantól minden rablásért tömlöcbe zárják a bűnösöket. És mindenkinek egységesen ételt adni! Ha nincs elég vegyenek tőlem!- kiabálta, mire az alja réteg visongásba kezdett.
Hyunjin a három bűnösre nézett, fejével intett, akik véve a lapot azonnal eltűntek a király szeme elől. Mielőtt az még meggondolná magát.
